Jégkorong: az olaszokat is kiütötte a vb-re készülő válogatott

Amikor februárban, a Bledben rendezett kis edzőtornán a hosszabbításban elbuktunk Olaszország ellen, jó hosszú lábjegyzetet kellett mellékelnünk. Először azt, hogy előtte öt évig nem veszítettünk ellenük, csak éppen a világbajnokságokon tartjuk e rossz szokásunkat. Másodszor, hogy nekünk kb. „egynegyedes”, nekik „kétharmados” volt a keretük a vb-hez képest, azaz nyugodtan bizakodhatunk. Harmadszor, hogy áprilisban viszont találkozunk megint, akkor majd kiderül, kivel mi történt időközben, és ki mit remélhet a tavasztól.

Amíg a mieink a divízió 1/A, addig az azúrkékek az elit rendezvényére hivatalosak, szóval mindenképp érdekesnek várhattuk a mostani hangulatot. Az is lett, de nemcsak a szakmai körülmények miatt, hanem, mert Coventryben játszottunk, amelynek mi köze van hozzánk, ugye? Mondjuk annyi éppenséggel van, hogy Kecskemét és Dunaújváros testvértelepülése, és amúgy kis magyar helyhatározónak tűnt egy szektor, mert a korlátjára sorra kifeszültek a drapériák, hogy „Mezőmegyer”, „Békéscsaba”, „Székesfehérvár” – meg az is, hogy „London.” Vagy kéttucatnyian drukkoltak a kapu mögött – többük ugyanakkor nem otthonról, hanem „itthonról” érkezett –, de akadt még egy-két magyar folt máshol is, miközben a házigazda Nagy-Britannia válogatottja a csarnok egyetlen modern pontjának tűnő sarkából nézelődött. Bizony, hiába Skydome a létesítmény neve, fellengzős az elnevezés, mert ez a betonteknő a Szovjetunió bármely utódállamában lehetne: úgy néz ki – például zsírpapírral takarták be az összes ablakát, a kispad pedig tényleg két kicsi pad –, és meg is lehet fagyni benne.

Na de végül is jégkorongmérkőzésre érkeztünk, a csapatunk felpörögve méghozzá, hiszen 9, azaz kilenc másodperc telt el a játékból, amikor Galló Vilmos nevéhez már húzták a strigulát! Hogy miként született a gól, azt mondjuk nem egészen tudjuk, pedig a saját szemünkkel láttuk: nagyjából úgy bontakozott ki a támadás, hogy a szélsőnk elhúzott a jobbon, bedobta a korongot a kapu elé, hátha – és nagyon bejött, mert feltehetőleg a hátráló bekk sodorta be. Viszont a következő gól már egyértelmű volt, Szirányi Bence ugyanis a kulacsot is lelőtte a háló tetejéről 0:58-nál, azaz kettővel vezettünk, és még nem ért véget az első perc!

Jól néztünk ki, szépen hömpölyögtek a cseréink egymás után, Hári János sora ügyesen kombinált, Andrew Sarauer hármasa folyamatosan keringette a pakkot, Vas János triója rutinosan tett-vett, Benk András negyedikje pedig melózott, ahogy mindig szokott. Eközben a védelemben heten forogtak, a kapuban pedig Bálizs Bence unatkozott: 12:14-nél kapta az első lövést, ami viszont becsúszott... Na de ettől még lejátszottuk Olaszországot, amely pedig idén az elit-világbajnokságra készül, csak mivel az később startol, a felkészülése is hátrébb tart. Az azúrkékek ugyanitt, Coventryben pénteken játszották az első tesztmeccsüket, amelyen azonban laza 5–2-t csúsztattak a briteknek... Van potenciál a mostani csapatukban is, mert a visszahonosításokat sutba vágó „Made in Italy” programot is sutba vágták már, azaz tele a keret Észak-Amerikában született és pallérozott, de a felmenők révén olaszosítható klasszisokkal.

Ugyanakkor nálunk most játszott először magyar állampolgárként az esküjét csütörtökön letevő Scott Macaulay és kerettag még Kevin Wehrs, Sarauer meg Chris Bodó is, szóval, nekünk is megvannak az importjaink, akik közül ráadásul Bodó asszisztált a harmadik találathoz, következésképp jó, hogy van.

Ezzel egyébként elkönyvelhettük azt is, hogy az első, a második és a harmadik sorunk is betalált, méghozzá ebben a sorrendben, ami nemcsak poénos, hanem biztató is, hiszen április 29-én már a vb-n kell fellépnünk, azaz épp ideje, hogy ne csak kialakuljanak, lendületbe is jöjjenek a hátvédpárjaink, csatárhármasaink, előnyös és hátrányos egységeink. A fórjainkon továbbra is van mit csiszolni, de már alakulgat – a negyedik és ötödik gólunkat Nagy Gergő ilyen helyzetekből szerezte –, az elhárításunk pedig tökéletesen dolgozott, és olykor még veszélyesebbnek tűnt, mint a létszámfölényben próbálkozó ellenfél...

A vége 6–1 lett, utolsó előtti tesztmeccsnek abszolút megtette: vasárnap még egyet gyakorlunk a tavaly a mi kárunkra feljutó Nagy-Britanniával, aztán két szabadnapot követően utazás Nur-Szultanba!

FÉRFI JÉGKORONG FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS, FÉRFIAK
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 6–1 (2–1, 2–0, 2–0)
Coventry, 150 néző. V: Darnell (brit), Stoic, Pardatscher (mindkettő osztrák), Dalton (brit)
MAGYARORSZÁG: BÁLIZS (1)
Stipsicz, SZABÓ D. – WEHRS (3), SZIRÁNYI B. 1 – Pozsgai, Macaulay – Varga A.
ERDÉLY CS. (1), Hári J., GALLÓ V. 1 – NAGY G. 2 (1), SARAUER (1), Sofron 1 (1) – Bartalis (1), Vas J. 1, Bodó (1) – Miskolczi, Benk, Magosi B. – Terbócs
Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen
OLASZORSZÁG: Caffi
L. Zanatta, Marchetti – Miglioranzi (1), Trivellato – Pavlu, R. Hofer – Tauferer, Glira
Ramoser, Kostner, Petan – Bardaro, Insam, Rosa – Frigo, Morini, Miceli 1 – Deluca, Lambacher, Hochkofler
Szövetségi kapitány: Clayton Beddoes
Kiállítások: 8, ill. 14 perc
Kapura lövések: 41, ill. 20
MESTERMÉRLEG
Jarmo Tolvanen: – Mindhárom harmadban jobbak voltunk, pedig nem sűrűn fordul elő, hogy egy csapat így domináljon. Egyre közelebb vagyunk a végső csapatunkhoz, de még mindig van egy-két kérdés, amire válaszokat keresünk. Ezzel az eredménnyel és játékkal ugyanakkor elégedettek lehetünk.
Clayton Beddoes: – A magyarok kerete teljes, nagyon egyben van, érezhetően készen áll a világbajnokságra: erős és gyors. Mi egyelőre nem tartunk itt, ez a meccs is arra szolgált, hogy felmérjük a gyengeségeinket, kiderüljön, ki bírja ezt a sebességet és ki nem. Általában igen hasonlóak vagyunk a magyarokkal, most azonban le vagyunk maradva a felkészülésünkben, ez a vereség fő oka, habár az eredmény miatt természetesen csalódott vagyok.

Vasárnap
15.00: Nagy-Britannia–Magyarország