A fontos gólok mestere – Kiss-Simon Franciska büszke a vb-negyeddöntős szereplésre

– Sikeres világbajnokságot zártak, hiszen benn maradtak az A-csoportban, sőt, bejutottak a legjobb nyolc közé. Minden céljuk teljesült?
– A csapat nevében mondhatom, hogy a bennmaradás céljával utaztunk Dániába, meg akartuk mutatni, hogy az elitben a helyünk. Bizonyítani akartuk a szüleinknek, más sportágak képviselőinek, hogy igenis képesek vagyunk rá, még ha sokan kételkedtek is ebben. Pat Cortinának a legfontosabb az volt, hogy lépésről lépésre haladjunk, az eredmény nem számít, csak amit az edzői stáb kér, azt próbáljuk megvalósítani, s akkor eredményesek lehetünk.

– Pat Cortina szövetségi kapitány az utolsó mérkőzésük után azt mondta az öltözőben, hogy a kispadnál állva eszébe jutott a szapporói férficsapat, amelyet örökre a szívébe zárt. Önök azonban még a férfiakat is felülmúlták. Hogyan estek a kapitány szavai?
– Nagyon jól, hiszen tisztában vagyunk vele, mekkora sikert jelentett akkor az A-csoportba jutás a magyar jégkorongsportnak. Neki nagyon különleges lehet, hogy mind a férfi-, mind a női válogatottal sikerült feljutnia. De nyilván a mi szívünkben is különleges helyet foglal el.

– A finnek elleni helyosztó másnapján volt a kapitány születésnapja. A sikeres vb-szereplés nem rossz ajándék.
– Így van. A finnek elleni meccs után együtt maradt a csapat, megvártuk az éjfélt, mindenképpen mi szerettük volna elsőként felköszönteni. Elénekeltük neki a Boldog születésnapot.

– Olyan volt ez a világbajnokság, mint egy érzelmi hullámvasút. Szép lett a vége, de feltételezem, a dánok elleni mérkőzés után borúsan látták a helyzetüket.
– Mindenki nagyon szomorú volt. Nekünk negyven kapura lövésünk volt, a dánoknak kevesebb mint a fele, mégis ők nyerték meg a meccset. Őket tartottuk a csoportunk leggyengébb csapatának, ezért nagy csalódás volt az egy nullás vereség. Az este nem telt jó hangulatban, Pat Cortina reggel is felhívta a figyelmünket arra, hogy van vesztenivalónk, a bennmaradás a tét a svédek ellen. A pontokkal azonban nem foglalkoztunk, a legtöbben nem is tudták a csapatból, hogy egy pont is elegendő a bennmaradásunkhoz. Úgy mentünk fel a jégre, hogy szeretnénk jó meccset játszani, és természetesen nyerni.

– A svédek és a németek elleni mérkőzés mutatta meg igazán, mekkora küzdők? Mindkettőn hátrányból kapaszkodtak vissza.
– A világbajnokság rajtja előtti utolsó estén volt egy csapatgyűlésünk, azon arra kértem a lányokat, bármi is az eredmény, minden meccsen próbáljuk meg hatvan percen keresztül a legjobbunkat nyújtani. A németek elleni nyitó mérkőzésen kétgólos hátrányból sikerült nyernünk, s ez adott olyan pluszt, hogy amikor a svédek vezettek, akkor sem adtuk fel, tényleg végig küzdöttünk.

– A németek ellen az ön duplája kellett a kettő kettőhöz, és a svédekkel szemben is ön lőtte be az egyenlítő gólt. Olyan típusú játékos, aki a szorult helyzetben vezéregyéniséggé lép elő?
– Ehhez azért kellett a jó kapusteljesítmény, a védekezés és a csatárok letámadása, hiszen a jégkorong mégiscsak csapatsport. Büszke vagyok arra, hogy idén én tudtam húzni a szekeret, de úgy gondolom, rajtam kívül is vannak olyan játékosok a csapatban, akik képesek erre. A lényeg, hogy a végén a csapat neve mellett legyen a pont, és ne az enyém mellett.

– Egy 2013-as interjúban az U18-as válogatott akkori szövetségi kapitánya, Gömöri Csaba így jellemezte: megsemmisítően tud reagálni, és ezzel pillanatok alatt helyre tudja tenni bármelyik csapattársát. Ez azóta is jellemző önre?
– Azt hiszem, igen. Mindig a probléma megoldására törekszem. Sohasem szerettem a szőnyeg alá söpörni, mert úgy csak felgyűlik, és a három-négy hetes vb alatt a feszültség előbb-utóbb felszínre tör. Szeretem a konfliktusokat rövidre zárni. Rossz zsarunak lenni kevésbé, de annak is lennie kell valakinek. A férfiak ezt könnyebben lerendezik, mint mi.

– A bennmaradás után a negyeddöntő – amelyhez kellett a németek dánoknak lőtt utolsó másodperces győztes gólja – bónusz volt?
– A mai napig hihetetlen, hogy a németek az utolsó másodpercben lőtték be azt a gólt! Természetesen nagyon örültünk neki. A negyeddöntőben nagy megtiszteltetés volt az amerikaiak ellen játszani, olyan sportági hírességek vannak a soraikban, hogy nekünk ez tényleg jutalom, örömjáték volt – az eredménytől függetlenül. Remek lehetőséget adott arra, hogy tapasztaljuk, milyen szintre kellene felnőnünk.

– A finnek elleni helyosztón – amit sérülés miatt a lelátóról nézett – csupán a hosszabbításban maradtak alul. Ez volt az a meccs, amelyre lehet építeni a jövőben?
– Ha visszatekintek, ettől a finn válogatottól három-négy éve tizenegy nullás vereséget szenvedtünk. Le a kalappal a lányok előtt, hogy hosszabbításra mentették a meccset!

– Szintén Gömöri Csaba mondta önről, hogy a jelenléte erőt ad a csapatnak. A finnek elleni összecsapás közben felnéztek a lelátóra, keresték a tekintetét?
– Igen, Németh Anikó felnézett, és mondtam is neki, hogy nagyon ügyes, nagyon jól véd, és biztattam, hogy így kell folytatni a játékot az utolsó húsz percben is. A szintén sérült Hayley Williamsszel nagyon szurkoltunk, igyekeztünk őket támogatni.

– A Nemzeti Sport Online-on több tízezren követték a meccseiket. Kaptak üzenetet is a szurkolóktól?
– Főleg azért a családtagjaink, a barátaink érdeklődtek, hogy tévéközvetítés híján hol tudják nézni a meccseinket. De olvastuk a világhálón a kommenteket, a németek legyőzése után pedig rengetegen írtak, hogy büszkék ránk, mert nem várták tőlünk ezt az eredményt.

– Pörgessük vissza az idő kerekét 2012-2013 tájára, amikor a mostani válogatott magja az U18-as korosztályban jutott fel az A-csoportba, és meg is tartotta a tagságát. Csakhogy akkor még nem kecsegtetett hosszú távú karrierlehetőséggel Magyarországon a női jégkorong. Ön is azt nyilatkozta, sajnos ebből nem lehet megélni. Aztán nagyot fordult a világ...
– Éppen azelőtt nyilatkoztam, hogy profi szerződéssel megkerestek volna Oroszországból. Tizenhét éves lehettem, és a tárgyalások során mondtak egy összeget, én meg megkérdeztem anyukámat, hogy most ez az egész éves fizetésem? Aztán mondták, nem, egy hónapra. Örömömben sírtam. Itthon két-három csapatos bajnokság volt akkoriban, tagdíjat fizettünk, a szülők állták a vidéki utazásokat, míg Oroszországban profi szinten működött a női szakág is. Azóta Magyarországon is sokat változott a helyzet.

– Tulajdonképpen tizenévesen a jégkorongozás csak a B-terv volt az életében?
– Minket a klubcsapatunknál eleve arra neveltek, hogy a tanulás fontosabb, mint a sport. Ahogy említettem is, a női jégkorongozás idehaza akkor még sehol sem tartott. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ezzel fogom keresni a kenyeremet. Közben meg már elvégeztem az egyetemen az edzőit is, ha befejezem az aktív pályafutásom, fiatalokkal szeretnék foglalkozni.

– Öt idény után hazajött Oroszországból. Miért hagyta ott a profi körülményeket?
– Volt egy vállsérülésem, műteni kellett, s a tervezett három helyett nyolc hónapot vett igénybe a felépülésem. Közben elkezdtem az egyetemet, amit nem akartam félbeszakítani. De amióta hazajöttem, egyre profibb és profibb idények elé nézünk itthon is.

– Hogyan élte meg egyébként az oroszországi légióskodást?
– Nagyon nehéz volt, főleg a kezdet, az orosz nyelv és a cirill betűk ismerete nélkül. Van is egy történetem: a kiköltözés előtt megkértem anyukámat, mutassa meg a mosógépen, melyik program micsoda. Ő meg kijelentette, ez mindenhol ugyanaz. Huszák Alexandrával és Garát-Gasparics Fannival mentem ki, megláttuk kint a mosógépet, és igénybe kellett vennünk a Google-fordító segítségét. Az elején féltünk, hogy eladnak minket, de végül mindannyian megtanultunk oroszul.

– Térjünk vissza a válogatottra, amely jövőre már a harmadik A-csoportos vb-jén vesz részt. Miben látja a magyar női jégkorongsport bámulatos felemelkedését?
– A klubok ma már profi körülményeket biztosítanak, illetve szintlépést jelentett az EWHL-bajnokságban szereplés. Igazából a fejlődésünk érdekében már innen is feljebb kellene lépnünk egy még erősebb bajnokságba. Nálunk, a KMH-nál a vezetőség ezt szeretné is meglépni, de a jelenlegi energiaárak, az infláció miatt nehezen kivitelezhető, hogy a svéd vagy a finn bajnokságban induljunk.

– A válogatott következő jelentős megméretése jövő év áprilisi, kanadai A-csoportos világbajnokság. Pat Cortina szerződése a dániai vb-re szólt, kérdéses, ő marad-e a szövetségi kapitány. Szeretnék, ha folytatná?
– Abszolút! Nagyon jó stáb alakult ki a válogatottnál, és a tavalyi vb-hez képest a játék képe is megváltozott, eredményesebb lett. Pat Cortina személyisége motiválóan hat ránk egyénileg és csapatszinten is. Neki a legfontosabb, hogy egy csapat legyünk, és azt gondolom, a világbajnokságon ebben a szellemben harcoltunk.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 17-i lapszámában jelent meg.)