Osztrák hokiliga: Kiss Dávidnak még fáj a kiesés, de elégedett a Fehérvár évadával

– Sok minden történt az évad alatt, kezdjük az elején. Hogyan tekint vissza az alapszakaszra?
– Elengedhetetlen volt, hogy jól kezdjünk, jó alaphangot adott az idényünknek, hogy az első tíz meccsünkből hetet megnyertünk – felelte a Nemzeti Sport kérdésére az osztrák bázisú liga, az ICEHL negyeddöntőjében búcsúzó Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzője, Kiss Dávid. – Mindenki izgatott volt a tavaly nyári, néhány héttel a bajnoki rajt előtti kényszerű edzőcsere miatt. Váratlan helyzetbe kerültünk, de kiváló brigád állt össze, és mindenki teljes erőbedobással állt munkába, ami meglátszott a győzelmek számában. Az évad korai szakasza hitet és lendületet adott, ami az alapszakasz végéig kitartott. Jól reagáltunk a nehézségekre, ha egy meccset elveszítettünk, a következőn szállítottuk a sikert, de ha a kisebb képet nézzük, egy adott mérkőzés harmadaira is igaz volt ez, ha az egyik nem alakult jól, akkor is talpra álltunk, sokszor kapaszkodtunk vissza hátrányból. Nem volt nagy formaingadozás, egyenletesen teljesítettünk a december végi, január eleji, sérülések okozta hullámvölgyet leszámítva, de azt is szépen átvészeltük. A Magyar Kupa elhódítása újabb lökést adott, átszakított egy gátat. Az alapszakasz végéhez közeledve a Bajnokok Ligájába is kvalifikáltuk magunkat, és az első három hely egyikéért voltunk versenyben, végül a klubtörténeti sikert jelentő másodikak lettünk, egy idényben az eddigi legtöbb győzelmet elérve. Kiemelkedő, talán kicsit irreális teljesítmény, mert ha őszinték akarunk lenni, a bajnokság erejét és a többi csapat keretét tekintve szerintem az ötödik hely környéke lett volna a valós. De a srácaink bebizonyították, a jó csapatszellem felülírhatja, hogy nem nekünk vannak a legjobb játékosaink a ligában. Fantasztikus alapszakaszon vagyunk túl, pont így akartunk játszani az utolsó Raktár utcában töltött évadunkban.

– Szemmel láthatóan sokkal jobban élvezik a játékot a fehérvári játékosok, mint az előző évadban. Felnőtt, profi, sokat látott sportolókról beszélünk, hogyan lehet ezt kihozni belőlük?
– Nekem mindenki fontos a csapatban, huszonöt hokist forgatunk, vannak, akik néha lejjebb csúsznak a sorokban, nem jut annyi jégidő nekik, de igyekeztem mindenkivel éreztetni, hogy csak akkor juthatunk messzire, ha mindenki egy irányba húz. Valószínűleg a kommunikáció és a személyiség a magyarázat, máshogy közelítek meg néhány dolgot, legyen szó akár egy keményebb megbeszélésről, egy edzésről vagy egy meccsről, mint más edzők, de ez így van rendjén, mindenkinek megvan a saját stílusa. Remélem, érezték rajtam, komolyan veszem a feladatomat, tisztelem a játékosaimat, de elvárom, hogy mindenkinek a csapat legyen az első. Emellett engedem érvényesülni a kreativitásukat is, nem szorítom őket feszes keretek közé, igyekeztem nem lebutítani a játékot, hogy robotként kelljen végrehajtaniuk az utasításokat.

– Említette, talán túlteljesítettek az alapszakaszban. Ez terhet helyezett önökre a rájátszásban?
– Igen, de leginkább kintről jött a nyomás. Mi éreztük, hogy jól teljesítünk, de voltak mérkőzések, amiket szerencsével nyertünk meg, vagy csak a kimagasló kapusteljesítmény mentett meg minket. Igyekeztünk csapatként jól működni, de néha egy-egy játékos nem játszott a legjobb tudása szerint. Többször hangsúlyoztam az öltözőben, előkelő helyen állunk a tabellán, de a playoffban többre lesz szükségünk, és maradjunk két lábbal a földön. Természetes, hogy egy ilyen sikeres alapszakasz után elér hozzánk kívülről a nyomás, ami szerint meg sem állhatunk a döntőig, vagy a bajnoki címig. De mindent egy évadban elérni nem egyszerű, a legnagyobb csapatoknak sem mindig sikerül, hát még a mi együttesünknek.

– A negyeddöntőben aztán négy háromra kikaptak a Pustertal Wölfétől. Alakulhatott volna jobban, ha más ellenfelet választanak maguknak?
– Leszögezném, nem az olaszok voltak az első számú kiszemeltjeink. Az Innsbruckot szerettük volna, de nem jutott rájátszásba, az első kiemelt Klagenfurt pedig, ahogy várható volt, elvitte a B-opciónkat, a Vorarlberget. Hozzáteszem, megszenvedett vele, az alapszakasz-tizedik Pioneers kétszer is legyőzte a KAC-ot. Ez is mutatja, mennyire hasonló erőt képviselnek a rájátszáscsapatok. A Villach, Linz, Pustertal hármasból az előbbi kettőt egy fokkal erősebbnek ítéltük meg, a dél-tiroliak ellen pedig a végeredményt tekintve jól szerepeltünk, négyből négyszer győztük le őket. Ettől függetlenül a statisztikai mutatók arról tanúskodtak, mind a négy nagyon meleg volt, apróságok döntöttek. Ők edzőt is cseréltek az évad közben, és olyan játékosaik vannak, akik több száz NHL- vagy KHL-meccsen léptek jégre. Tíz légióssal állnak ki, a többiek honosított olaszok, erős a keretük. Hozzánk hasonlóan ők sem ott végeztek az alapszakaszban, ahol reális lett volna, tudtuk, könnyen lehet, hogy hetedik meccs dönt, és így is lett. Ha mi nyerjük meg az utolsót, és az elődöntőben kiesünk a Salzburg ellen, mindenki azt mondta volna, ez egy tökéletes évad volt, így viszont csalódottak vagyunk. A legjobb négybe akartunk kerülni, de sportszakmai szemmel nézve ott végeztünk, ahol ez a keret végezni hivatott.

– Min múlt végül a továbbjutás?
– Hat egymás elleni találkozóval a hátunk mögött sok újat már nem tudnak egymásnak mutatni a csapatok, az egyéni teljesítmények döntöttek. Az olaszoknál volt, aki megvillant, lábak között áthúzós cseleket mutatott be, megkerülte a védőnket, betört a szélről… Lehet bármilyen jó játékrendszerünk, ha az ellenfél ilyen jól kezeli az ütőt és ilyen ügyesen korcsolyázik. Előbb-utóbb lesz olyan helyzete, amit belő. Nem várhattuk el Olivier Roy-tól, hogy egyedül nyerjen nekünk meccseket, főleg, hogy rendkívül hatékonyan használták ki az emberelőnyeiket, amikor pedig mi álltunk szembe a Pustertal kapusával, mellkason lőttük. Ez volt a különbség. Ezen felül megjegyezném, a hetedik meccs előtt is kényszermegoldásokhoz kellett nyúlnunk. A rájátszásban elengedhetetlen, hogy meglegyen az összhang a sorok között, és legyenek olyan egységek, amelyek meg tudják változtatni a mérkőzés végkimenetelét. Elfogytunk a végére.

– Összességében elégedett az első vezetőedzői évadával?
– Teljes mértékben. Nyilván rosszul érzem magam, még fáj a kiesés, kell néhány nap, hogy leülepedjen. Gyakorlatilag az egész idényben össze vagyunk zárva egymással, edzések, megbeszélések, utazások, meccsek, aztán egyik napról a másikra vége. Büszke vagyok a srácokra, köszönöm az erőfeszítésüket, és szerintem olyan eredményeket értünk el, amik miatt az elődöntő nélkül is azt mondhatjuk, remek évadot futottunk. A Salzburgot tizennégy vesztes meccs után győztük le Székesfehérváron, aztán idegenben 2019 óta először, megnyertük a Magyar Kupát, bejutottunk a Bajnokok Ligájába és az eddigi legtöbb győzelmünkkel másodikak lettünk az alapszakaszban. 

– Hogyan tovább?
– Először le kell ülnünk az általános igazgató Szélig Viktorral, egyeztetni az elképzelésekről, kit kíván megtartani, elengedni, szerződtetni, Már tudjuk, rengeteg mérkőzés vár ránk, ügyesen kell összeállítanunk a keretünket, most is elkerülhetetlenül utolértek minket a sérülések, a válogatott játékosaink augusztusban olimpiai selejtezőt játszanak, aztán kezdődik a Bajnokok Ligája, jóval az ICEHL-rajt előtt. Még több hoki, még több utazás.

– Mit várnak a Bajnokok Ligájától?
– Nincs konkrét cél megfogalmazva, de nem is lenne tisztességes a bajnokság kezdete előtt nyomást helyezni a játékosaimra. Az ICEHL lesz a legfontosabb, de a BL-ben óriási lehetőség lesz ilyen rangos meccsekkel felkorcsolyázni az Alba Arénában.

– Izgatottak már a költözés miatt?
– Nagyon izgatottak vagyunk, és várjuk, hogy már ott legyünk, de biztosan komoly logisztikai feladat lesz majd átköltöznünk, magam pedig a válogatott kötelezettségeim miatt azt sem tudom, mikor lesz időm átvinni a cuccaimat a Raktár utcából. A régi jégcsarnokban mindenki mindenkit ismert, bárhová be lehetett sétálni, tudtuk, kit kell keresni, ha bármi problémánk akad. Az Alba Aréna üzemeltetése más kávéház, be kell laknunk az új otthonunkat, hozzászokni a régóta várt új, modern környezethez, de az eddig hozzánk eljutott információk alapján profi környezet fogad bennünket az új csarnokban.