Ilyen mérkőzésekkel fejlődhet a klub és az egész magyar hoki is

BEKE ZSOMBORBEKE ZSOMBOR
Vágólapra másolva!
2024.10.16. 15:14
Terbócs István: Büszke vagyok a teljesítményünkre! (Fotó: Dömötör Csaba)
A Hydro Fehérvár AV19 kedd este lejátszotta utolsó mérkőzését is a jégkorong Bajnokok Ligájában, a kék-fehérek hazai pályán kaptak ki a svájci Geneve–Servette-től. Bár a Volán pont nélkül zárta a BL-kalandot, megmutatta, képes helytállni ezen a szinten is.


Közel a bravúrhoz, de mégsem sikerült. Ez az állítás a Fehérvár hat mérkőzéséből ötre igaz volt a Bajnokok Ligája idei kiírásában. Kedd este a sorozat címvédője látogatott el az Alba Arénába, remekül kezdett a Volán, talán meg is lepte ellenfelét, húsz perc játék után Terbócs István góljával vezetett a hazai gárda. A második harmadban fordítottak a svájciak, emberelőnyből, majd a játékrész végén éppen a kiegészülésük után találtak be, a kivágott korong pont a büntetőpadról visszaérkező Simon Le Coultre ütőjére érkezett, aki egyedül törhetett a kapura, s a ziccert kihasználta. A harmadik játékrészben szűk hat perc alatt kettőt kapott a Fehérvár, az első mindössze 18 másodperccel a korongbedobás után… Háromgólos hátrányban sem állt meg a kék-fehér csapat, és Anze Kuralt bombájával emberelőnyben sikerült zárkózni. A hajrában Hári János is betalált, de ezt a gólt érvénytelenítették a játékvezetők, Michael Spacek üres kapus gólja a legvégén állította be az 5–2-es végeredményt.

„A speciális egységeink nem néztek ki jól, ahogy az sem, ahogy a harmadik harmadra kijöttünk és rögtön gólt kaptunk, amivel már 3–1 volt az eredményjelzőn – mondta a lefújás után a Nemzeti Sportnak Kiss Dávid, a Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzője. – Nem adtuk fel, öt az öt ellen jól mentünk, de hat az öt ellen is, kár a meg nem adott gólért, hiszen így 4–3 helyett 5–2 lett. Be kell látni, ilyen szinten hosszú távon akkor lehet jégkorongozni, ha naponta vagy hetente hasonló mértékű kihívás elé állítanak. Gyorsabban kell gondolkodni, erősebben kell lőni, többet kell korcsolyázni. A szívünk a helyén volt, de be kell látni, hogy jelenleg ezen a szinten erre vagyunk képesek.”

A fehérváriak első gólját Terbócs szerezte, a válogatott támadó az egész mérkőzésen agilisan mozgott, több helyzete is adódott a gólján kívül. Terbócs érvényesnek látta Hári gólját, mondván, a kapust takaró Erdély Csanád nem akadályozta szabálytalanul a svájciak kapusát.

„Én megadtam volna, a Csani a legjobb helyen volt, de ha belógott volna is, megadnám – mondta egy félmosoly kíséretében Terbócs István a meccs után. – Alapvetően szinte mindegyik BL-mérkőzést jól kezdtük, ezúttal is kihasználtuk a hazai pálya előnyét. A második harmadra feléledtek, talán kicsit könnyebb találkozóra számítottak, volt szerencséjük is. Nekünk is adódtak helyzeteink, ha ezek bemennek, nem alakult volna ki ekkora különbség. Jó volt látni, hogy 1–4 után sem álltunk le és helyzeteket dolgoztunk ki, ha megadják a végén azt a gólt, akkor szebb lett volna, talán még egyenlítünk is. Büszke vagyok a teljesítményünkre: ugyan mérkőzést idén nem nyertünk a Bajnokok Ligájában, ám a sorsolásunkat nézve az első kivételével mindegyik alkalommal derekasan helytálltunk.”

Ahogy a támadó is mondta, a Bajnokok Ligáját ezúttal pont nélkül zárta a Fehérvár (két évvel ezelőtt a lengyel GKS Katowicét oda-vissza megverte a Volán). A sorsolás azonban bitang nehéz menetrendet eredményezett, a csapatok európai ranglistáján az összes ellenfél helyezését összeadva sem kaptuk meg a Fehérvárét. Ennek ellenére a Dynamo Pardubice elleni első mérkőzést (0–7) leszámítva egyik alkalommal sem kapott nagy pofont a Fejér vármegyei együttes, háromnál több góllal egyszer sem maradt alul, rendszerint szoros csatára késztette magasabban rangsorolt ellenfelét.

„A játékosoknak, a klubnak és a magyar jégkorongnak is komoly dolog, hogy ilyen együttesekkel játszhattunk. Jelenleg mi itt tartunk, ők előrébb, de ilyen meccsekkel tudunk fejlődni. Ez nem működik egyik napról a másikra – értékelte az európai kupakalandot Kiss Dávid. – Az egyenlő létszámbeli játékunkat ki kell emelnem, sokszor, több csapat ellen is jól játszottunk öt az öt ellen. A speciális egységes játékunk ezen a szinten kicsit mumus volt, de azt is lehetett látni, hogy mérkőzésről mérkőzésre fejlődtünk, a legtöbb találkozót szorosan tudtuk tartani. Az első összecsapást leszámítva nem arról volt szó, hogy már tíz perc után eldőlt volna a győzelem sorsa. A legutolsó összecsapás talán a legfájóbb, mert sokáig úgy nézett ki, rendben vagyunk, a hozzáállásunkra nem is lehetett panasz, de ahhoz, hogy ilyen együtteseket megverjünk, mind a négy sortól komoly teljesítményre van szükség.”

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik