Wichmann: Parti és Szöllősi nagysága ösztönzött

– Hány évet is ölel át ez a díj?
– Csaknem ötvenet… Sikerekkel és kudarcokkal teli hosszú éveket – mondja Wichmann Tamás. – De ezt a díjat nem csak az egykori sportsikereimnek köszönhetem, úgy érzem, benne van mindaz, amit ez a sportág adott nekem, és amit én adhattam magamból a kenuzásnak. Ez nem csak arról szól, hogy egyszer te is ültél egy hajóban, amelyet sikerre vezettél. Ezt köszönhetem az edzői múltamnak, annak, hogy ha hívtak a gyerekek közé, jótékonysági rendezvényekre vagy egyéb megjelenésekre, sosem mondtam nemet, hiszen nem feledtem, hogy egykoron mit adott nekem Parti vagy Szöllősi jelenléte, elismerő szava. Nem felejtem, hogyan ösztönzött az ő nagyságuk az én pályám során, és úgy érzem, mindezt köteles vagyok visszaadni.

– Ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy túl a hatvanon még mindig nagyon aktív.
– Igen. Most is vannak srácaim, akikkel társadalmi munkában naponta foglalkozom. Sokan jönnek hozzám egy jó szóért, tanácsért vagy csak azért, hogy elmondhassák: nekem is köszönhető, hogy tisztességes férfiember lett belőlük. Elhozzák a gyerekeiket, megmutatják a családjukat, és ez engem ugyanolyan boldoggá tesz, mint egykoron a világbajnoki győzelmek. A minap Belicza Bélával és várandós feleségével találkoztam. Amikor megsimogattam az asszonyka pocakját, Béla odasúgta: „Látod, ennek a bácsinak köszönhető, hogy egykoron kenuzni kezdtem, és bízom benne, hogy Te is ülhetsz vele még egy hajóban." Hát mit mondjak, rendesen elérzékenyültem.

– A közös kenuzásra még esélye is lehet a picinek, hiszen tavaly aktív tagja volt a világbajnoki címet szerző sárkányhajó-válogatottnak.
– Jó kis veszélyes vállalkozás volt ez a részemről a kilencven fokos páratartalomban és a hőségben. Az idén már nem kacérkodnék vele, az egészségem ezt már nem tolerálná, de mint tiszteletbeli csapatvezető igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy jól sikerüljön a felkészülése a fiataloknak a szegedi világbajnokságra. Azt tudom, hogy sokan tekintik fő versenyüknek az augusztusi Maty-éri viadalt, amelynek válogatóját a szegedi világkupán tartják majd. Szóval tanácsokkal, derűvel, bölcsességgel és boldogsággal bárkinek a rendelkezésére állok majd ebben a szezonban is.

– Nemrégiben a szegedi Nagy Sportágválasztón Vajda Attilával közösen ragadtak gitárt a kezükbe. A fellépésük után sikerült valamit átadni Attilának a tapasztalataiból?
– Vajda Attila már az a kaliberű versenyző, aki nem kényszerül az én tanácsaimra, de ő is meghallgat és elfogad pár gondolatot tőlem. Nem tagadom, az egyik kedvencem ő a hazai mezőnyből, s úgy hiszem, a pekingi győzelem csak a kezdete volt egy nagy pályafutásnak. Attila a tavalyi világbajnokságon kapott egy pofont, ahogyan annak idején Ivan Patzaichin, Detlefe Lewe vagy jómagam is zsebre tettem a sajátomat. De hiszem, hogy mindebből fel tud építeni egy újabb olimpiai diadalt. Amúgy pedig nemcsak a kenulapátot, de az akkordokat is remekül fogja. Klassz srác, nekem elhihetik.

– És ezzel a szép MOB-kitüntetéssel a kezében mit mondana önmagáról?
– Azt, hogy örülök annak, amit a sors ad nekem. A lehetőségeimhez mérten jártam a csúcson, vagy legalábbis közel hozzá. A kudarcaim életre neveltek, a sikereim éltettek. Örömömet lelem a főzésben, a munkámban, s ez a MOB-díj erőt ad és bizonyosságot jelent, hogy jó úton járok az életemben.