Vajda Attila nem sok időt hagyott magának a pihenésre. A poznani világbajnokságon szombaton C-1 1000 méteren fantasztikusan szerepléssel ezüstérmet nyerő kenus már vasárnap hazautazott a lengyel városból, s hétfőn meg is kezdte az edzéseket a magyar sárkányhajó-válogatottal.
„Egyelőre még csak napi egyet edzek a csapattal – mondta Vajda Attila. – Nem tagadom, elfáradtam a világbajnokságon. A felkészülési időszak és persze a döntő izgalma is sokat kivett belőlem."
Attila hangjából azonban a fáradtság mellett az elégedettség is kicseng. Érthető, hiszen a szegediek olimpiai bajnoka Poznanban régi önmagát idézte.
„Két tizeddel kaptam ki Menkovtól – mondja. – Nüansznyi különbség. Ugyanakkor megnyugtató, hiszen minden, ami velem történt az idén, nem ebbe az irányba mutatott. Szerencsére sikerült olyan döntőt mennem, ami visszaadta az önbizalmamat, megnyugtatta a lelkemet, és remélem, jövőre a szegedi világbajnokságon képes leszek visszavágni Menkovnak. Addig pedig az előttem álló szegedi sárkányhajó-világbajnokságon begyűjtöm azt az aranyat, amelyet Poznanban nem tudtam megszerezni. Majdnem minden versenyszámban indulok, így csak összejön az a nagyon remélt, szép győzelem."
A kétszázas Kovács Gergely is szeretne egy szegedi aranyéremmel vigasztalódni, igaz, különösebben neki sincs oka a kesergésre.
„Nem értékelem rossznak a poznani világbajnokságot. Sőt igazából biztató mindaz, amit az egyes döntőben megéltem – mondja a C-1 200 méteren hetedik helyen záró versenyző. – Egy ilyen rövid távon bármi megeshet az emberrel, például az is, hogy dobogós pozícióból egy hullám kizökkenti. Én a harmadik helyről csúsztam vissza emiatt, ám jó érzés volt megélni, hogy versenyben tudok lenni az élbollyal. Majd jövőre Szegeden, a kvalifikációs világbajnokságon más lesz. És persze a hétvégi sárkányhajó-világbajnokságon is szeretnék dobogóra állni a csapattal. Jó lenne egy aranyéremmel zárni ezt a mozgalmas szezont."