– Párválasztók, szétülések, összeveszések az olimpia évében törvényszerűen vannak. Mivel ön már májusban megszerezte az egyes indulás jogát, így sok-sok feszültségtől megkímélte magát.
– Mindenképpen könnyebbséget jelent. Négy éve nekem is jócskán kijutott a balhéból, és sajnos sokáig hordoztam magamban ezeket az érzéseket, még egy-két évvel később is befeszült izommal álltam a parton, a versenyeken. De ez már a múlté. Egyébként nem tudom, mi lett volna, ha nem én nyerem az egyes válogatót. De ezzel nem is akarok foglalkozni.

– Néhány hónappal ezelőtt, amikor az egyik téli futóedzés után kifordult bokával sántikált, megfordult a fejében ez a lehetőség?
– Őszintén? Abszolút nem. Tavaly ősszel nem éreztem magamban az erőt az egyesre. Rossz élmény volt számomra a világbajnoki ezüstérem, ami ugye egy kissé viccesen hangzik, de hát mégis csak kudarcot jelentett. Aztán jött a bokasérülésem, a tavaszi törökországi táborba pedig hátfájással utaztam, egyáltalán nem hittem, hogy valaha is képes leszek a maximumra.

– Májusban azonban annyival jobb volt mindenkinél, hogy nem volt kérdés, öné a szám. Mitől tudott így kiemelkedni a mezőnyből?
– A kor sokat számít. Kovács Kati, Douchev-Janics Natasa és Fazekas Krisztina is túl vannak a harmincadik életévükön, én még csak huszonöt éves vagyok, vagyis abban a korban, amikor az ember a legjobb fizikai teljesítményre képes. Ez nem „öregezés" a részemről, pusztán tény. Ettől függetlenül a lányok hihetetlenül kemény ellenfeleim minden egyes versenyen, sosem szabad senkit leírni.

– Ha már a kort említette: négy esztendővel ezelőtt Idem 44 évesen lett olimpiai ezüstérmes...
– És most is számolni kell vele, mert ő minden olimpián nagyot dobbant. És ha már az ellenfelekre terelődött a szó: az ausztrál Alana Nicholls, az ukrán Inna Oszipenko-Radomszka és a dán Henriette Engel-Hansen is aranyesélyes lehet. A tavalyi világbajnok német Nicole Reinhardt sérülés miatt nem indul Londonban, de az őt helyettesítő Silke Hörmannról nem sokat tudok.

– Idem a Nemzeti Sportnak adott tavaszi interjújában azt mondta, ha nincs Reinhardt, a magyarok megverik a németeket négyesben. Nos, nincs Reinhardt...
– De a németek hihetetlenül jól rajtolnak, ebben nekünk is fejlődnünk kell. Az egységünk egyébként nagyon erős. Szabó Gabi 2009-ben még azon gondolkozott, hogy abbahagyja, most pedig élete legjobb formájában van, nyertünk egy bivalyerős Fazekas Krisztát, és persze itt lesz Kovács Kati, akinek hozzám hasonlóan szintén nem volt felhőtlen a felkészülése, de nagyon pozitív az a tudás, és az az akarat, amellyel ehhez az olimpiához áll. Ő mindig, minden helyzetben képes felszívni magát.

– És ön? Tavaly azt mondta, az az egyik rossz tulajdonsága, hogy nem tud harapós lenni a nagy versenyek előtt...
– Rájöttem arra, hogy nem is jó az nekem. Én úgy tudok nyerni, ha nincs rajtam pluszfeszültség, ha úgy érzem magam, mintha az egyik edzésen lapátolnám az ötszáz métert. A válogatót is ebből a rutinérzésből nyertem meg. Ön szerint egy olimpiai döntőben lehet rutinból evezni?!