„Nem miattam hozták létre az új kajak-kenu szakosztályt a Vasasnál, inkább a versenyzőimben felismert potenciál okán. Én pedig csak adom magam hozzá: a tudásomat, az erőszakosságomat, a következetességemet; azt, hogy nem állok be a versenyzők táborába, hanem ők állnak mögém és csinálják, amit kérek. Ha nem lett volna a Vasas ajánlata, mindenképpen feladtam volna az edzősködést, mert már nem szeretem ezt a nagy gyűrődést, nem is bírtam volna” – mondta Fábiánné.
„Bíztam abban, hogy a sportot szerető, jó szemű emberek meglátják bennünk a fantáziát – ezért kivártunk, ami bejött. Szeretettel befogadtak minket a nagy Vasas-családban: nem tudunk olyasmit kérni, amit ne tudnának teljesíteni, Markovits elnök tettre kész és fiatal vezető, bevette segítőként a lányomat is a buliba. Egyedüli kérőink voltak, más klubok nem kerestek meg: az MTK a csapatom felét fogadta volna továbbra is, három versenyzőmet nem, viszont az ilyen szétválasztás nem működhet, a társaság együtt jó” – fűzte hozzá a mesteredző.
„Soha többet lányokkal, egy korszak lezárult. Harmincöt év túlnyomórészt lányokkal, bár kirándulgattam akkor is néha a fiúk terén, mindig hozzám szegődött valaki. Alapjában véve akkoriban kihasználtam a fiúkat a lányok érdekében, edzőpartnerként revolverezve őket. Lányokkal sakkban tartani fiúkat? Próbáltam azt is, de csak mostanra tudom, mennyire más a női lélek a férfinál. A férfiak szókimondóak, egyenesek, nem furkálódnak. Sokszor elgondolkodok azon, talán nekem nem is nőkkel kellett volna foglalkoznom. Ha újrakezdhetném, alighanem a fiúkat választanám” – szögezte le Rozsnyói Katalin.
Hozzátette: „Janics Natasa számomra kivétel. Régóta nem beszéltem vele, mert nagyon zűrös most a helyzete, amit végtelenül sajnálok. Natasát gyakori vitáink ellenére szerettem-szeretem, ma is mellette állok, miközben nem találok senkit, aki most pozitívan állna hozzá ebben a hercehurcában. Nem az volt a hiba, hogy a szövetség most pénzt kért érte, hanem hogy korábban elkapatták. Egy sportoló egoista, attól jó versenyző, hogy kér, s ha kap, újra követel. Azokat hibáztatom helyette, akik valamivel többet adtak neki, mint a vele egy szinten lévő sportolónőknek.”
„Natasa csak papíron magyar, valójában megmaradt szerbnek. Itt tanult meg magyarul, valószínűleg egy év múlva már alig tud majd, hiszen visszatért a saját szerb közegébe. Szerintem nincs számára hozzánk visszaút: csak azt sajnálom, hogy nem szóltak neki időben, mivel jár a kiemelt juttatás és támogatás. Sem ő, sem a szövetség nem állt megfelelően ehhez a konfliktushoz” – fogalmazta meg személyes ítéletét az ügyről.
Szóba került a tréner eddigi egyesülete is: „Az MTK-val lezártuk a múltat és a kapcsolatunkat, rendezték a tartozásaikat mindannyiunk felé: innentől nem szeretnék rosszat mondani a klubra, mert az ott eltöltött hosszú időszakomnak csak az utolsó évei voltak anyagilag szorítóak. Nincs harag bennem a vezetőkkel szemben: az egyesület más szakosztályai is nehéz helyzetben vannak, az MTK kisebb lett a sportban, a menő sportolók elmennek onnan.”
Háromszoros olimpiai bajnok tanítványáról azt mondta: „Kammerer Zoli marad Győrben, de része a csapatomnak, az én felkészítő programommal edz. Vele kompromisszumot kellett kötnöm, mert mégsem húszéves már, bár nagyon fiatalos hévvel dolgozik; hagyni kell őt jobban regenerálódni. Ő is benne van a négyéves ciklus csapatában, én azt mondom: még bőven ott lesz Rióban. Felnéznek rá a gyerekek, ő pedig mindig az elsőségre törekszik, inkább vissza kell fogni. A három fiatal versenyzőmmel együtt nagyon felfutó csoport a miénk. Mind a hat fiútól vb-részvételt várok már az idén.”