Mészáros Erika: Negyvennek érzem magam!

Nem görcsöl a hatodik ikszen Mészáros Erika, sőt örömmel tekint rá, hiszen jól érzi magát a bőrében, próbálja élvezni az élet minden pillanatát.

„Egyáltalán nem érzem magam hatvanévesnek, inkább negyvennek! – mondta a Nemzeti Sportnak a huszonkétszeres országos bajnok kajakos. – Emlékszem, amikor 1992-ben olimpiát nyertem huszonhat évesen, épp édesapám ötvenedik születésnapján értem el. Akkor az olyan soknak tűnt! De most egyáltalán nem érzem magam idősnek, öregnek meg semmiképpen. Próbálom mindig megélni a jót és a szépet, nincs ez másképp most sem, a tervek szerint szűk családi körben, bográcsozással ünneplünk.”

Azon kevesek egyike volt, akivel gyerekkora óta Fábiánné Rozsnyói Katalin mesteredző foglalkozott. Pályafutásában az áttörést az 1986-os montreali világbajnokság jelentette, kettesben és négyesben is aranyérmet nyert. Két évvel később, a szöuli olimpián a K–4-es egységgel, Géczi Erikával, Kőbán Ritával és Rakusz Évával a dobogó második fokára állt fel, négy évvel később, Barcelonában Géczi és Rakusz helyett Czigány Kinga és Dónusz Éva ült be a hajóba, s a németeket óriási csatában megelőzve lett övék az olimpiai bajnoki cím.

„A titok abban rejlett, hogy együtt töltöttük a teljes éves felkészülést – ez egyáltalán nem volt megszokott, általában úgy nézett ki a program, hogy tavasszal összeült a négyes, majd az olimpiai edzőtáborban összekovácsolódott. Mi már télen elkezdtük a közös munkát, együtt végeztük a futást, a kondit, sőt, a tanmedencébe is úgy ültünk már be, ahogyan Barcelonában terveztünk. Ez rengeteget számított, nagyon jól sikerült a felkészülésünk, éreztük a másikat, látszott a négyesünkön, hogy nagyon egyben van, és végül minden összejött.”

Mészáros megannyi világversenyen szerzett érmet követően, a rosszul sikerült 1996-os atlantai olimpia után döntött úgy, felhagy az élsporttal.

„Egyébként már 1992-ben abba szerettem volna hagyni a kajakozást, ám akkor még meggyőztek, hogy maradjak. Az atlantai játékok is óriási élményként maradt meg, bejutottunk a döntőbe, de persze, címvédőként a kilencedik hely nem örömteli eredmény. Nehéz volt abbahagyni az élsportot, húsz évig kajakoztam, nem könnyű kilépni abból a közegből, amelyikhez addig folyamatosan tartoztam. De mindent összevetve, szép élményekkel, nagyon klassz emlékekkel gazdagodtam.”

Mészáros Erika elmondta, nem volt egyszerű átkerülni a civil életbe, de kisebb zökkenőkkel szerencsére mindig minden megoldódott. Néhány évig edzőként dolgozott, azóta cégeknél tevékenykedik. Jelenleg is családias hangulatú, nyugodt munkakörnyezetben dolgozik egy csomagolástechnikával foglalkozó vállalatnál. 

Ami pedig a jövőt illeti: bízik abban, hogy a folytatásban is túrázhat gyönyörű környezetben a két vizslájával, fizikailag és szellemileg is ép marad.