Célkeresztben a négyszeres bajnok ETO – győri álomtizenegy Palotai Károlytól Korsós Györgyig

Vágólapra másolva!

2024.01.28. 11:47

Címkék

Ebből vita lesz! Tudjuk előre és vállaljuk… Hosszas ötletelés, érvek és ellenérvek ütköztetése után kialakult a legeredményesebb magyar futballklubok álomcsapata – hogy aztán az olvasók ne értsenek egyet velünk, másokat javasoljanak. Évszázadnál is idősebb klubok legjobb játékosait lehetetlen kiválogatni, különböző korok kiválóságait összehasonlítani, mi mégis erre vállalkoztunk – egyszerre megadva a tiszteletet a nagyoknak, s rajongó szeretettel gondolva azokra, akik kimaradtak.

Az idén 120 éves klub többek között Győri Vasas, Vasas ETO, Rába ETO néven keresztül jutott el a mai ETO FC Győrig. Megszakítás nélkül 55 esztendeig volt tagja az első osztálynak, négyszer nyert bajnokságot (1963, 1982, 1983, 2013), négyszer Magyar Népköztársasági Kupát (1965, 1966, 1967, 1979). Az ismert Quaestor-csőd következményeként 2015-ben visszaminősítették az NB III-ba, jelenleg a második vonal feljutó helyéről pályázza meg az NB I-be visszakerülést.

KAPUS
KOVÁCS László (1951–2017)
Már 12-szeres válogatottként, de jó ideje a háttérben élve fedezte fel Verebes József. Győrben kétszeres bajnokként újult meg, korát megelőzve kifutásaival szinte ötödik védőt játszott. Összesen 153 NB I-es mérkőzésen védett győri színekben, pályafutása után kapusedzőként dolgozott, háromszor segítette ki beugró edzőként a Lombard Pápa csapatát.

Nem ért velünk egyet? Kihagytunk valakit? Jobb csapatot küldene pályára? Írja meg kommentben, állítsa össze a saját legerősebb tizenegyét!

KEDVES OLVASÓ!

VÉDŐK
KEGLOVICH László (1942–)
Csatárként igazolt Sopronból Győrbe, 312 mérkőzésen 28-szor volt eredményes. Egyszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes, BEK-elődöntőben játszott, szerepelt a Mexikóvárosban olimpiai aranyérmes magyar együttesben: jobbhátvédként, miután gyorsaságát a védelemben kamatoztatta Szusza Ferenc edző. A testnevelő tanár végzettségű labdarúgó kötődése az ETO-hoz a mai napig megmaradt, volt edzője, vezetőségi tagja is a klubnak.
ORBÁN Árpád (1938–2008)
A szálfatermetű labdarúgó igazi helyét a középhátvéd posztján találták meg. Tizenhárom évig játszott a vagongyáriaknál, bajnok és háromszoros kupagyőztes, szerepelt a Benfica elleni BEK-elődöntőben, erőssége a Tokióban olimpiai aranyérmet nyerő együttesnek. Tekintélyt teremtő alkata ellenére mindig sportszerűen szerelt, fontos kupamérkőzéseken szerzett döntő gólokat, 285 bajnoki találkozón 8-szor volt eredményes. Pályafutása után az 1977-ben átadott ETO-stadion létesítményvezetője volt.
KORSÓS György (1976–)
18 évesen mutatkozott be a győrieknél, 1999-től a Sturm Graz, majd a Rapid csapatában szerepelt, osztrák bajnoki címet nyert, a Sturmban játszott 22 Bajnokok Ligája-mérkőzésével magyar csúcstartó. Győrben 128 meccsen 17-szer volt eredményes, a középpálya és a védelem minden posztján otthonosan mozgott.
A válogatott mezét 33-szor ölthette magára. Oktató a Széchenyi Egyetem sporttudományi tanszékén, a bácsai Üstökösnél utánpótlásedző.
MAGYAR Lajos (1950–)
Noha a válogatottba nem került be, több éven keresztül volt a Népsport osztályzatai alapján posztja legjobbja. Tizenhét évig tartozott az ETO-hoz, 375 NB I-es mérkőzésével győri rekorder, kétszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes. Betegsége miatt hosszú kihagyás után küzdötte vissza magát, felfutó hátvédként a nyolcvanas évek aranycsapatában kapitányként élte harmadvirágzását, 10 gólt is szerzett.

Négy korszak bő játékostermése adna lehetőséget győri B-, C-, D-, E-válogatott összeállítására. A hatvanas évekig bezárólag Palotai János, Pesti Zoltán (kapusok), Kovács „Murok” Imre, Kárpáti Béla, Kalmár II György, Fehérvári Alfréd, Józsa Zoltán, Gőcze Sándor képességeit országosan is elismerték. A hatvanas-hetvenes évek sikeres ETO-csapataiból Tóth László (kapus), Máté János, Horváth „Garas” László, Stolcz János, Györfi László, Orosz László, Povázsai László, Korsós István, Pozsgai Lajos, Pénzes Mihály, Glázer Róbert a legismertebb. A Verebes-korszaktól az ezredfordulóig Burcsa Győző, Csonka Gyula, Mile Sándor, Mörtel Béla, Preszeller Tamás, Szabó Ottó, majd Fehér Miklós, Korsós Attila, Miriuta László, Mracskó Mihály, Stark Péter tartozik a legismertebbek közé. Az utolsó NB I-es időszakból Szasa Sztevanovics (kapus), a 63-szoros válogatott Priskin Tamás, Pátkai Máté, Koltai Tamás, Völgyi Dániel emelhető ki.

AKIK MAJDNEM BEKERÜLTEK

KÖZÉPPÁLYÁSOK
PALOTAI Károly (1935–2018)
Vezérként fogadták el a hatvanas évekbeli bajnok- és háromszoros kupagyőztes csapatban. A tokiói olimpia döntőjében sérülés miatt nem játszott, utóbb a NOB engedélyével csináltattak neki aranyérmet. Az ETO-ban 171 mérkőzésen 45 gólt rúgott, intelligenciáját sportvezetőként kamatoztatta. Az egyetlen futballista, aki játszott, majd a világ legjobb játékvezetői közé emelkedve vezetett is mérkőzéseket a BEK-ben. Győr díszpolgára, a közelmúltban határozta el az önkormányzat, hogy utcát nevez el róla.
HANNICH Péter (1957–)
Zöld-fehérben 241 mérkőzésen 118 alkalommal volt eredményes, középpályásként is tudott gólkirály lenni, a klub történetének leggólerősebb játékosa. Kétszeres bajnok, kupagyőztes, a sikercsapat meghatározó játékosaként irányított, és tagja lehetett Mezey György-féle válogatottnak, amelyben 27 alkalommal szerepelve 2 gólt szerzett. Edzőként maradt a futball mellett, felelt egy időben a Gyirmót, majd az ETO szakmai munkájáért.
SOMOGYI József (1946–)
Irányító- és cselezőkészsége, rúgótechnikája miatt három válogatottságnál jóval többet érdemelt volna, ám sohasem hagyta el az ETO-t, amelyben 327-szer lépett pályára, fedezetként elért 45 gólja szép teljesítmény. Háromszoros kupagyőztes, jóval negyvenen túl is még ausztriai kiscsapatban futballozott. Fia, a ballábas ifjú Somogyi József hatszor volt válogatott.
PÓCZIK József (1953–)
A Honvédból Győrbe visszatérve teljesedett ki a tudása, Verebes József találta meg az igazi szerepkörét. Legendás bal lába távoli gólokra, remek átadásokra tette képessé, az ETO-val kétszeres bajnok, a klub mezét 211-szer (45 gól), a válogatottét 14-szer (4 gól) viselte, 1983-ban a Luxemburg elleni Eb-selejtezőn három gólt szerzett. Edzői pályája az ETO sikertelensége (1995) után megtört, később kis- és utánpótláscsapatoknál dolgozott.

Hannich Péter a klub történetének leggólerősebb játékosa (Fotó: MTI/ Németh Ferenc)

CSATÁROK
SZENTES Lázár (1955–)
Gyorsaságának, gólveszélyes csatárjátékának az ETO aranycsapata látta a hasznát, hat év alatt 121 mérkőzésén 61-szer talált az ellenfelek hálójába. A válogatottban 6-szor kapott szerepet (3 gól), az 1982-es vb-n a magyar rekordnak számító Salvador elleni tízből egy gólt jegyzett. Ugyancsak kétszeres bajnok, Portugáliában légiósként játszott. Más klubok mellett szakmai igazgatóként, vezetőedzőként tevékenykedett az ETO-nál, négy éve a kisvárdai utánpótlásképzést irányítja.
HAJSZÁN Gyula (1961–)
A közönségkedvenc villámgyors, ördöngösen cselező balszélső tíz évig tartozott a győriek kötelékébe, majd németországi kitérőt követően még visszatért a zöld-fehérekhez: összesen 303 mérkőzésen 68 góllal segítette csapatát. Kétszeres bajnok, 37-szeres válogatottsága (4 gól) csúcs az ETO történetében. Csak utánpótlásszinten vállalt edzői feladatot, 2006 óta Győr-Szabadhegy városrész választott önkormányzati képviselője.

EDZŐ
VEREBES József (1941–2016)
Noha a leghosszabb ideig szövetségi kapitány Baróti Lajos Győrben kezdte el edzői pályafutását, Hidegkuti Nándorral félidényes bajnoki címet nyert és BEK-elődöntőig jutott a csapat, Szusza Ferenc két szakaszban is eredményesen tevékenykedett, siker a Pintér Attilával elért 2013-as elsőség és a Szuperkupa-győzelem is – a pálma mégis egyértelműen Verebes Józsefé. A „Mágus” forradalminak számító újításaival 1981 és 1986 között futballtörténelmet írt a kisalföldi megyeszékhelyen, két-két bajnoki címhez és ezüsthöz, valamint bronzéremhez segítette a vagongyáriakat. Népszerűsége ma is töretlen, a városban utca őrzi a nevét.