A hollandok visszaszerezték a biciklit – íme, az 1988-as Európa-bajnokság legjobb mérkőzése

Hogyan jött létre a randevú?
Az NSZK-nak a rendező jogán nem kellett selejteznie, a hollandok pedig éppen a mi csoportunkból jutottak ki, revansot vettek az 1986-os vb-selejtezőért, ezúttal oda-vissza legyőztek minket (1–0 a Népstadionban, mindössze 18 ezer néző előtt, 2–0 Rotterdamban). Még a görögök, a lengyelek és a ciprusiak voltak a csoportban, amelyet veretlenül nyertek meg. Az Eb-n aztán rögtön kaptak egy pofont a Szovjetuniótól (1–0 Rácz László góljával), de aztán 3–1-re legyőzték az angolokat. Írországot viszont még muszáj volt megverniük, és ez csak a 82. percben szerzett góllal jött össze Wim Kieft furcsa fejesével, ráadásul lesről, de a játékvezető megadta. A nyugatnémetek az olaszok elleni 1–1-gyel kezdtek, aztán simán legyőzték 2–0-ra a dánokat és a spanyolokat is, így csoportelsőként jutottak be az elődöntőbe.

Kinek állt a zászló?
Marco van Basten, a hollandok középcsatára jósnak sem volt utolsó, mert a mérkőzés előtt azt mondta: „Egy-nullára vagy kettő-egyre nyerünk.” Utóbbi jött be. De nem volt ez bátortalan jövendölés, mert akkor a hollandok már 32 éve nem tudták legyőzni gyűlölt szomszédjukat, és persze minden hollandban élénken élt a 14 évvel korábban, Münchenben elveszített világbajnoki döntő emléke is – azon a meccsen ugyanúgy Rinus Michels volt a szövetségi kapitányuk, mint ezen a hamburgi elődöntőn. A hazai pálya és a csoportkörben mutatott forma miatt inkább a nyugatnémetek voltak az esélyesek, de biztos mindenki csak abban volt: noha a másik ágon ott vannak még az olaszok és a szovjetek, ez az igazi döntő.

Kik voltak a sztárok?
A hollandoknak ez a generációja talán még az 1974-es vb-döntős csapaténál is több tehetséget tudott felvonultatni a PSV-vel friss BEK-győztes Hans van Breukelen kapustól Ronald Koemanon, Frank Rijkaardon, Ruud Gulliton át Marco van Bastenig, míg a házigazdánál ott volt a védelemben Jürgen Kohler és Andreas Brehme, a középpályán Lothar Matthäus vagy Pierre Littbarski, a csatársorban Jürgen Klinsmann és Rudi Völler. Ínyenceknek való csemege!

Mit húztak az edzők?
A 4–4–2-es felállás aranykorát éltük, az Eb összes válogatottja ezt játszotta a 4–5–1-et választó spanyolokon és a 4–3–3-at preferáló dánokon kívül (együtt gyűjtöttek összesen két pontot, mindketten búcsúztak a csoportkör után). Az NSZK is 4–4–2-es hadrendben játszott a csoportkörben, mindig Klinsmann és Völler alkotta a kezdő csatárpárost, és egyiküket rendre váltotta Dieter Eckstein vagy Frank Mill. A hollandok ellen azonban változtatott Franz Beckenbauer, 4–3–3-ra állt át, Klinsmann és Völler mellé betette Millt is (állítólag azért, mert Littbarski gyomorfájásra panaszkodott), ami nem biztos, hogy jó ötlet volt. A hollandok az Eb-t még a John van’t Schip, John Bosman csatárkettőssel kezdték, de ekkorra már világossá vált Michelsnek, hogy a Gullit, Van Basten kettős a nyerő.

Mi volt a dramaturgia?
A nagyon kiegyenlített, lüktető iramú, rendkívül magas színvonalú mérkőzésen sokáig egy-egy tizenegyes alakította az eredményt. Előbb a németek jutottak büntetőhöz az 54. percben, miután Rijkaard buktatta Klinsmannt, Matthäus pedig a bal alsó sarokba lőtt. Húsz perccel később pedig Kohler buktatta Van Bastent, ezt a büntetőt Ronald Koeman a jobb alsóba küldte. Már mindenki a hosszabbításra készülődött, amikor Jan Wouters szöktette a kissé jobbra kiszorított Van Bastent, Kohler jobb helyzetben volt, mindenki azt hitte, hogy könnyedén tisztáz, ám az AC Milan csatára váratlanul becsúszott előre, és közben hihetetlen bokamozdulattal a hosszú, jobb alsó sarokba perdítette a labdát tíz méterről; a hamburgi publikum nem akart hinni a szemének.

Mitől vált legendássá?
Nem is elsősorban az 1974-es vb-döntőn elszenvedett vereség miatt élt a hollandokban nagy revansvágy a németekkel szemben, sokkal inkább a második világháborús sérelmek nyomán. Már 1966-ban is feltűntek a lelátón az „Adjátok vissza a biciklinket!” feliratú holland transzparensek, utalva arra, hogy a háborús megszállás alatt a németek kerékpárokat rekviráltak. A hamburgi holland örömünnepben feltűnt egy „Nagyi, visszaszereztem a bicajt!” feliratú molinó is. Később a Hollandia–Németország: futballköltészet címmel holland költők rímekbe szedve énekelték meg a diadalt, Jules Deelder például úgy fogalmazott: „Az egykori áldozatok most ujjongva kelnek ki sírjaikból…” – írta Bérczes Tibor A holland foci című könyvében. Ennél prózaibban ünnepelt a pályán Ronald Koeman, aki a mezcsere után azt imitálta, hogy Olaf Thon dresszével törli ki a fenekét. Még az apja is nyilvánosan megfeddte a klasszis védőt, aki erre így reagált: „Mondanám, hogy sajnálom – de az nem volna igaz.”

Mit írt a sajtó?
„Van Basten elsüllyesztette a hazaiak hajóját. Művészi alakítása a döntőbe segítette a hollandokat” (Corriere della Sera – olasz). „Sikerült a narancsingesek bosszúja. A holland együttes elérte azt a színvonalat, amelyet előzőleg elvártak tőle” (L’Équipe – francia). „Marco van Basten megsemmisítette a nyugatnémetek büszkeségét éppen úgy, mint ahogy egy héttel ezelőtt megalázta az angolok legjobbjait” (The Sun – angol). „Alfred Hitchcock halott és nem csinál több filmet. De ha még képes lenne rá, a hamburgi Volksparkstadionban megfelelő témát talált volna” (Basler Zeitung – svájci). „Az igazság győzött a 89. percben. A nézők drámai küzdelmet láthattak jogos győztessel, mert Hollandia minden tekintetben jobb volt” (Berlingske Tidende – dán).

Tudta?
Az Európa-bajnokság 64 éve íródó történetében ez az egyetlen meccs, amelyen két későbbi magyar szövetségi kapitány is pályára lépett (Lothar Matthäus és Erwin Koeman).

Volt-e visszavágó?
Hajaj, de még mennyi! A következő vb nyolcaddöntőjében megint összefutottak, akkor a németek nyertek 2–1-re, Rijkaard leköpte Völlert, mindkettőt kiállították; a következő Eb-n a csoportban a hollandok visszavágtak (3–1). Azóta is összefutnak időnként, de már közel sem olyan heves az ellenségeskedés – idén a március 26-i barátságos meccsük előtt Ronald Koeman jelenlegi holland kapitány azt mondta, ma már nem törölné ki a fenekét német mezzel, immár kölcsönösen tisztelik egymást.

Hollandia–NSZK 2–1 (0–0)
Európa-bajnoki elődöntő, 1988. június 21.
Hamburg, Volksparkstadion, 61 330 néző. Vezette: Ioan Igna (román)
Hollandia: Van Breukelen – Van Tiggelen, R. Koeman, Rijkaard, Van Aerle – Vanenburg, Wouters, E. Koeman (Suvrijn, 59.), Mühren (Kieft, 59.) – Gullit, Van Basten. Szövetségi kapitány: Rinus Michels
NSZK: Immel – Borowka, Herget (Pflügler, a szünetben), Kohler, Brehme – Rolff, Matthäus, Thon – Klinsmann, Völler, Mill (Littbarski, 85.).  Szövetségi kapitány: Franz Beckenbauer
Gólszerző: R. Koeman (11-esből, 74.), Van Basten (89.), ill. Matthäus (11-esből, 54.)

Ezen a tornán futott be végleg a későbbi háromszoros aranylabdás, akit először éppen ennek az évnek a végén díjazott a France Football. Még csereként kezdte az Eb-t, amiben kisebb sérülésének is szerepe volt, de aztán Anglia ellen mesterhármast szerzett, végül öt találatával Eb-gólkirály lett. Noha a döntőben a Szovjetunió ellen éles szögből lőtt hatalmas kapásgólja a leghíresebb, az NSZK elleni becsúszós gólja is legendás lett, több mint egy évtizeden át láthattunk minden este a Tele-Sport intrójában is.