Álomból valóság – túl éles váltással     

Így tett a sportújságírók közül Bocsák Miklós (Mexikó ’86), T. András Emil (Mundial zárt kapuk mögött) és Pintér István (Álom és valóság – A magyarok és a mexikói világbajnokság), sőt a Mexikóba ki sem utazó író, Végh Antal is igyekezett lehúzni még egy bőrt a témáról, és megírta korábbi könyve, a Miért beteg a magyar futball? folytatását Gyógyít6atlan címmel.

Ezúttal Pintér István, a Képes Sport korábbi főszerkesztője kötetét tárgyaljuk, amely mind közül a leglágyabb hangvételű, a legbarátságosabb Mezey György szövetségi kapitánnyal és a játékosokkal, tekintve, hogy a másik három könyv valósággal a földbe döngöl mindenkit, akinek bármi köze volt Mexikóhoz.

Pintér könyve különös szerkezetű. Egyrészt azért, mert a mexikói kvalifikációig vezető mérkőzéseket nem időrendi sorrendben taglalja, hanem előbb a két osztrákok elleni meccset dolgozza fel, utána a két hollandok elleni találkozót, végül a Ciprus elleni két selejtezőt, holott a valóságban nem voltak így tömbösítve a meccsek. Másrészt azért, mert a Mexikóig vezető út kiteszi a kötet mintegy háromnegyedét, rendkívül alaposan, oldalakon át taglalja már a selejtezőcsoport sorsolásának, majd a mexikói csoportbeosztásnak a körülményeit, vagy azt a szakmai utat, amelyet a kijutás után a szövetségi kapitány és stábja – köztük a meghívott szerzővel – tett Mexikóba, felmérni a környezetet, a klímát, keresni szállást és edzőpályát. A könyv ezen első háromnegyede azt mutatja be – és ezt le is szögezi –, hogy ilyen alaposan, körültekintően és tudományosan magyar futballválogatott még sohasem készült fel nagy tornára.

Aztán hirtelen váltással jön az utolsó előtti fejezet Ébredés utáni álmatlan éjszakák címmel, amelyben pedig elsiratja az együttest, sőt, immár azt jelenti ki:      „A magyar csapat rossz szereplésének okait keresve kétségtelenül az egyik tényezőt abban találjuk meg, hogy a vezetők kevesebb figyelmet fordítottak a megoldhatóra, mint a megoldhatatlan feletti siránkozásra. A Mundialon részt vevő számos európai csapat példája bebizonyította, hogy megfelelő akaraterővel, küzdőszellemmel a nehézségek leküzdhetők. És láttunk néhány olyan végig nagy iramú mérkőzést, amely bebizonyította: nem a körülmények, hanem a felkészülés döntött.”     

Akkor most hogy is van ez, jól vagy rosszul volt felkészítve a csapat? A végkicsengés szerint utóbbi, de ennek okait már nem kutatta a szerző, nincs szó az azóta már napvilágot látott borzalmakról a játékosok éheztetésétől kezdve a tűző napon fekete ruhában történő edzéseken vagy az elrontott ausztriai havas edzőtáboron át a gyanús pirulákig.

Az embernek óhatatlanul az az érzése, hogy a könyv célja a Mezey-csapat dicsőségének megéneklése volt, és az első háromnegyed része már elkészült a vb előtt, amihez hozzáírta volna a mexikói sikereket – azok viszont elmaradtak, és Pintér Istvánnak sem kedve, a konkurencia miatt pedig talán ideje sem lehetett már újraírni, és azt gondolhatta: „Jól van az úgy!”

     (Pintér István: Álom és valóság – A magyarok és a mexikói világbajnokság, Lapkiadó Vállalat, 1986)     

A Haute Route rendkívül különleges kerékpáros-esemény a francia Alpokban: a körülményekben, a feltételekben és a külsőségekben a leghíresebb professzionális versenyeket idézi, valójában azonban amatőröknek rendezik, akik belekóstolnának a „nagyok” világába. A festői tájakon vezető útvonal még vonzóbbá teszi a kezdeményezést, amellyel immár a különleges, spanyol nyelvű könyv révén is megismerkedhetünk.  (Ernesto Díaz: Haute Route Alps, magánkiadás, 2024)       Cs. P.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 6-i lapszámában jelent meg.)