Hangokból betűk – a könyv Szepesi Györgyről

Az Élet és Tudomány folyóiratban valamikor volt (vagy talán ma is van) olyan rovat, hogy Felesleges tudnivalók. Ma ezt divatos angol kifejezéssel gyakran úgy használjuk: „fun fact”.
Ilyenekkel, vagyis érdekes, izgalmas, jópofa, bár nem feltétlenül létfontosságú futball­ismeretekkel van tele Luciano Wernicke Miért 11-en játsszák a futballt 11 ellen? című kötete. Az argentin szerző minden jel szerint a legek és rekordok megszállottja, magyarul is megjelent A leghihetetlenebb vb-történetek, valamint a Piszkos gólok című kötete, amelyben a leghíresebb diktátorok futballkötődéseit gyűjtötte össze.

De vissza a mi könyvünkhöz! Ebben a futball eredetével és fejlődésével kapcsolatos száz kérdést tesz fel a szerző azzal a küldetéstudattal és ígérettel, hogy e rejtélyek megfejtéséhez kevés a Google és a Wikipédia, csak alapos kutatómunkával lehet utánajárni a válaszoknak. Bár néhány kérdésre (Melyik a legrégebbi futballklub?; Melyik volt az első futballmeccs, amelyet Nagy-Britannián kívül játszottak?; Hogyan született meg a Copa América?; Miért 1930-ban rendezték az első világbajnokságot?) a választ azért könnyen meg lehet találni két-három kattintással az interneten is, sok valóban érdekes téma is felszínre kerül. Főleg azok az izgalmas fejezetek, amelyeknek a felvezető kérdését egyébként egy fekete öves futballrajongó sem biztos, hogy feltette magának élete során. Mondok példát arra, melyek azok a felvetések, amelyek nekem sohasem jutottak eszembe: Melyik bajnok várt a legtovább arra, hogy megkapja a trófeáját?; Adhat-e magának piros lapot egy játékvezető?; Szerepelt-e valaha néző nemzeti csapatban?; Állította-e ki valaha játékvezető a saját vonalbíróját? Nem azt mondom tehát, hogy e témakörök kifejtése nélkül egy percig sem élhet tovább egy vérbeli futballrajongó, de azért szórakoztató elolvasni ezeket a passzusokat is.

És vannak benne persze olyan tényleg fontos ismeretterjesztő információk, amelyekről viszont illene tudni, de könnyen lehet, hogy tíz futballbarátból kilenc eddig nem vette hozzá a fáradságot, hogy utánanézzen. Vajon egy kvízjátékban hányan vágnák rá kapásból, hogy ki találta fel a tizenegyespárbajt; ki volt az első kapus, aki gólt szerzett hivatalos meccsen; ki találta fel a hálót; ki az a profi futballista, aki a legtöbbször esett ki a csapatával az első osztályból; melyik kapus hárította a legtöbb büntetőt egy mérkőzésen?

Két személyes kedvencem közül az egyik a címadó történet, vagyis az, hogyan alakult történelmileg, hogy a labdarúgásban tizenegy játékos alkot egy csapatot. Mint a könyv több fejezetében, itt sem tud a szerző egyértelmű választ adni, de ez nem az ő hibája, sok eredettörténet már a feledés homályába vész, illetve több elképzelés él párhuzamosan a sportági folklórban. De jó sztori, hogy mivel a brit elitiskolák kollégiumi diákjai rendeztek először egymás közötti meccseket, a tízfős szobák csaptak össze egymással, egy-egy nevelőtanár pedig beállt a kapuba. De azt is érdemes volt megtudni, hogy Angliában 1912-ig – tehát negyven évvel (!) azután, hogy útjára indult az FA-kupa évenkénti küzdelemsorozata – a kapusok még a mezőnyben is hozzáérhettek kézzel a labdához a saját térfelükön, sőt, pattogtatva – kosárlabdázók módjára – elvezethették egészen a félpályáig.  

Mindezt úgy, hogy tíz évvel korábban, 1902-ben már kitalálták és bevezették a tizenhatos vonalat! Mint kiderül a könyvből, két „visszaélés” is hozzájárult, hogy 1912-ben kivezették ezt a szabályt. Egyrészt a skót Lanark AC kapusa, Jimmy Brownlie elpattogtatta kézzel a félpályáig a labdát, majd ötven méterről bevágta a Motherwell kapujába. Több sem kellett a Motherwell megalázott kapusának, Colin Hamptonnak, néhány perccel később leutánozta, és ő is gólt rúgott a félpályáról. Még inkább kikényszerítette a szabály módosítását a Woolwich Arsenal FC walesi kapusa, Leigh Roose, akinek szokásává vált, hogy ha vezetett a csapata, a hajrában azzal húzta az időt, hogy körbe-körbe járta a saját térfelét – a labdát közben kézzel pattogtatva.

A catenaccio felkent papjaként mondom: belegondolni is gyönyörűség!

(Luciano Wernicke: Miért 11-en játsszák a futballt 11 ellen?, Inverz Media, 2023)

BODNÁR ZALÁN  

Egy régiót sokféleképpen meg lehet ismerni: turisztikai látványosságai, kulturális nevezetességei, gasztronómiai különlegességei révén, de akár futballpályái segítségével is. Jürgen Rank a Bajorországhoz tartozó Frank-Svájc vidékein bolyongva rögzítette fényképezőgépével a falvak, városkák labdarúgóterepeit, és miközben a képeken a szokott attribútumokat – kapukat, oldalvonalakat, alapvonalakat – látjuk, életre kel a mesébe illő környezet, az olvasót magával ragadja a dimbes-dombos táj szépsége, természetesen kanyargó patakokkal, misztikus kastélyokkal, muskátlis portákkal.

(Jürgen Rank: Fränkischer Schweiß – Fotografische Reise zu wundervollen Fußballorten der fränkischen Schweiz, Druckkultur Späthling, 2023)

CS. P.