Az amerikai álom nyomában – interjú a profik közé vágyó Gadolla Áronnal

– Hogyan vált élete részévé az amerikai futball?
– Még mielőtt belevágtam volna, jó tíz-tizenegy éven keresztül „gurulós” fociztam a biatorbágyi Viadukt SE-ben, korosztályos szinten végig az élvonalban és a másodosztályban. Aztán 2019 januárjában, amikor szétesőben volt a csapatunk, megnéztem a New England Patriots és a Los Angeles Chargers NFL-rájátszásmeccsét. Azelőtt egyáltalán nem érdekelt az amerikai foci, de azt a mérkőzést elképesztően izgalmasnak találtam. Megtetszett a sportág, és elmentem az American Football Without Barriers nemzetközi népszerűsítő programra, amelyen számos NFL-sztár is megjelent – első élménynek nem rossz a Los Angeles Rams akkori sztárfutójával, Todd Gurley-vel együtt edzeni… Aztán még a nyáron írtam a Budapest Titans vezetőjének, Fábián Krisztiánnak, és csatlakoztam a klubhoz.   

– Sokan kipróbálják a sportágat, de hamar abbahagyják, mert fizikailag rendkívül megterhelő. Önt mi ragadta meg annyira, hogy kitartott mellette?
– Először is, addigra már nagyon elegem lett a labdarúgásból. Másodszor pedig, amikor amerikai focizom, tombol bennem az adrenalin, villámgyorsan történnek az események a pályán, és szeretem a nagy ütközéseket. Ezen kívül Horváth Kristóf – ma már válogatott csapattársam – hamar felfigyelt rám, és a szárnyai alá vett, rengeteget segített. Most is heti rendszerességgel lejárunk a szabadidőnkben a Vérmezőre edzeni, fejleszteni a lábmunkánkat, a technikánkat.

Született: 2005. május 10., Budapest Sportága: amerikai futball Posztja: elkapó Magassága/testsúlya: 178 cm/75 kg Klubja: Budapest Titans Legjobb eredményei: HFL-elődöntős (2023), divízió I. bajnok (2022)

– A befektetett munkája megtérülni látszik: lehetőséget kapott az amerikai Fryeburg Academytől. Hogyan került vele kapcsolatba?
– A Gridiron Imports nevű alapítvány sok európai, tehetséges fiatalnak segít kijutni amerikai középiskolába vagy egyetemre. Egy korábbi csapattársam, Andrew Walock kötött össze az alapítóval, akivel korábban együtt dolgozott. A kommunikáció tavaly nyáron kezdődött, de akkor már túl késő volt, hogy arra a tanévre kimenjek, így maradt a végzős évem. Rengeteg iskolával beszéltem, kettő-három érdeklődése is komoly volt, végül a Fryeburg Academyvel egyeztem meg, sok videóbeszélgetés, „szóbeli felvételi” és esszé megírása után.

– Hogyan kell a folyamatot elképzelni? Miről kér esszét egy amerikai iskola?
– Arra megy ki a játék, hogy a személyiségünket tükrözze az írásunk. Például: melyik hírességre hasonlítasz, és miért nézel fel rá.

– Kit választott és miért?
– A Patriots korábbi elkapóját, Julian Edelmant. A divízió II-es Kent State Universityről került be az NFL-be, ráadásul úgy, hogy az egyetemi évei alatt irányítót játszott, alacsony is volt a posztja mezőnyében. Az angolban „underdognak” hívják, magyarul nagyjából annyit tesz, teljesen esélytelen. A topjátékosok általános jellemzőiből sok nem volt igaz rá, de ő ezt rohadt sok munkával kompenzálta. Ezért választottam őt. 

– Milyen szintet képvisel a Fryeburg Academy?
– Az iskola egy középoktatási intézmény, amelyben a végzős évemet töltöm augusztustól. Az oktatás színvonalát tekintve elitkategória, amerikai fociban annyira nem. Maine államban található, ahol négy korosztályos liga működik: A, B, C és D. A Fryeburg a C-ben szerepel. Igyekeztem olyan helyre pályázni, amely nem a legmagasabb polcon van, mert egyetlen év alatt sokkal nehezebb lenne kitűnni, bár a korábbi és a jelenlegi amerikai csapattársaim azt mondták, szerintük az A-ligában is a legjobb elkapók között lennék. A célom, hogy egyetemi ösztöndíjat kapjak az Egyesült Államokban.

– Mekkora esélyt lát rá?
– Reálisat, mindenki azt mondta, nem hátrányos tényező, hogy a C-ligában játszom, aki jó, az így is, úgy is kap valamilyen ajánlatot.

– Augusztus elején utazik ki a tengerentúlra, hogyan alakul addig a menetrendje?
– Először is meg kell nyernünk a magyar első osztályú bajnokságot, a HFL-t. Ez befejezetlen ügy, az lenne az igazi, ha úgy indulhatnék el, hogy sikerült. Aztán a nyáron a döntő után egy hetet pihennék, majd edzés, ahogy a csövön kifér.

– A HFL nyitányán a Győr Sharksot 48–26-ra győzték le. Milyen élmény volt az idény első meccse?
– A végső sípszó után elégedetlen voltam a teljesítményemmel, aztán végignéztem a statisztikámat, annyira nem volt rossz, de sokkal többet vártam magamtól.

– Az egész, nagyjából harmincöt tagú együtteséből összesen négy játékos szerzett touchdownt, ön is köztük volt. Azért ezt nem nevezném pocséknak…
– Igen, de volt, aki kettőt és aki hármat is! Néha kicsit szemétnek érzem magam, hogy ilyen gondolataim vannak, elvégre ez csapatsport, de mindig a legjobb akarok lenni. Sokszor dupláztak, és a győriek importjátékosa is védekezett velem szemben, viszont annak nagyon örülök, hogy olyan keretünk van, hogy mindegy, kire figyelnek oda ennyire, van két-három másik játékosunk, aki élni tud vele, hogy így könnyebb a dolga.

– Szót ejtettünk róla, mi vár önre augusztusig, de melyek a távlati céljai?
– Az álmom, hogy egy divízió I-es egyetemen játszhassak, de akkor sem dől össze a világ, ha nem sikerül, van lehetőség az alacsonyabb osztályokban is. Aztán kipróbálnám magam a profik között, valamelyik amerikai vagy kanadai profi ligában vagy az európai ELF-ben.

– Lehet esélye egy magyar játékosnak, aki Magyarországon tanulta meg a sportág alapjait, hogy a következő öt-tíz-húsz évben bekerüljön az NFL-be?
– A helyzet az, hogy amióta én játszom, szinte végig amerikai és tengerentúli edzőkkel dolgoztam együtt. A magyar válogatott jelenlegi edzői közül Andres Fernandeztől és Trevin Kain Howardtól, de a volt csapattársaimtól, J. D. Crandalltól, Máximo Gonzáleztől, Mayor Bacheldertől, Nemieceo Loureirótól és Andrew Walocktól is sokat tanultam. A fiatalok, akik az elmúlt néhány évben kezdték el, nagyon jó helyzetben vannak, hiszen az alapok a hazánkban dolgozó külföldi szakemberektől jól elsajátíthatók. Így nyitva van előttük a lehetőség, hogy a következő szintre lépjenek. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. május 4-i lapszámában jelent meg.)