A mainzi csoda nyomában Bódog Tamással – a modern német futball bölcsőjénél jártunk

Bár Mainzban nem rendeztek mérkőzést az Európa-bajnokságon, a magyar válogatott csoportmérkőzéseinek helyszínétől, Kölntől és Stuttgarttól is mintegy kétórányi autóútra található várost nem hagyhattuk ki Eb-bolyongásaink közepette. Nemcsak azért, mert korábban magyar labdarúgó, előbb Bódog Tamás, majd Szalai Ádám miatt is szoríthattunk a mainziakért, hanem mert Raphael Honigstein, a leghíresebb német futballszakírók egyike azt állítja: Mainzban született meg a modern német futball. Egészen pontosan úgy fogalmaz Újra a csúcson – A német labdarúgás újjászületése és győzelme a világ felett című, a 2014-es vb-győzelem után megjelent könyvében, hogy a 220 ezer lakosú város a modern futball szülőhelye, ott kezdte edzői pályafutását Jürgen Klopp és Thomas Tuchel is. Egy még kisebb városra, Ulmra pedig azt a kifejezést használja, hogy „a modern német futball szigete”, mert ott – a mainzi forradalommal lényegében egy időben – egy másik nagy taktikai innovátor, a mostani Eb-n az osztrákokkal jól szereplő Ralf Rangnick bontogatta szárnyait.

Egy magyar futballista a metszetben

Mainz, Ulm, Rangnick, Klopp és Tuchel. Igazán nem volt nehéz megtalálni az öt „halmaz” közös elemét: Bódog Tamást. 1994 és 2000 között Ulmban, 2001 és 2008 között Mainzban futballozott, Ulmban két évig (1997–1999) Rangnick volt az edzője, és négy éven át (1994–1998) Tuchel a csapattársa, míg Mainzban néhány meccs erejéig Klopp-pal futballozott egy csapatban, aki aztán az edzője lett öt esztendőn keresztül, 2001-től 2006-ig. És mivel megtudtuk, hogy az Európa-bajnokság alatt éppen mainzi házában tölti az idejét, megkértük, jöjjön el velünk a klub régi stadionjába, amelyből nagy sikersztorik és nagy emberek indultak útjukra.

De mielőtt elindulnánk a Bruchwegstadionba, Bódog Tamás meghív minket magához egy frissítőre, és szívélyesen fogad feleségével, Mariann-nal együtt. Odaérve aztán egyik meglepetés a másikat éri: a nyitott garázsban Dárdai Pál kavargatja éppen a bográcsban rotyogó ételt hű fegyverhordozója, Juhász Zsolt segítségével. Mint kiderül, a Hertha BSC-től nem sokkal korábban távozó vezetőedző és felesége, Mónika is Bódogéknál lakik az Eb csoportköre idején. Mint ismert, Berlinben Bódog Dárdai pályaedzőjeként dolgozott, de nem csak eddigi főnökét „fogadta be” az Eb alatt, szinte egymásnak adják a kilincset a magyarországi vendégek, akik a válogatott mérkőzéseire érkeznek. Hamar kiderül az is, hogy Bódog és Klopp közismert barátsága nem csak mendemonda: Tamás mutatja a telefonján a néhány nappal korábbi üzenetet a Liverpool immár exedzőjétől, éppen a nyaralásáról küldött fotót „Kloppo”. Tamás erre válaszolva küld neki képet a bográcsról, és kéri, jöjjön át ebédre. Gyorsan érkezik is a válasz Klopptól: sajnálja, hogy nincs a közelben, mert nagyon jól néz ki, ami az edényben fő.

Romhalmazból modern erődítmény

Az 1. FSV Mainz 05 2011 óta új stadionban, a 34 ezer férőhelyes Mewa Arenában játssza a hazai mérkőzéseit. De a mi fantáziánkat inkább a régi stadion izgatja, amelyből a futballforradalom indult, és amelynek minden pórusát átitatta a történelem. Most már a negyedosztályban szereplő U23-as csapat futballozik benne, de a mellette lévő edzőpályán készülnek nap mint nap a felnőttek is. A létesítmény bejárattal szembeni falán rögtön egy szívünknek kedves montázs: a hatalmas méretben felfestett emlékezetes pillanatképek közül az egyik Szalai Ádámot ábrázolja.

A húszezres stadion a Klopp-érában már kicsinek bizonyult, előtte viszont alig háromezren jártak ki csak az „örök másodosztályú” csapat meccseire. A főlelátóval szembeni, másik hosszú oldali lelátóból akkor még csak négy betonsor állt. Nem voltak luxuskörülmények, amikor Klopp elkezdett ott edzősködni 2001-ben és Bódog Tamás odakerült játékosként. „Félkész állapotban volt a stadion, a mellette lévő kis épületben öltöztünk. A tusoló is penészes volt. Nem volt pénz, mindenben a legolcsóbb megoldást kellett keresni, de végül ez lett a klub szerencséje” – eleveníti fel emlékeit Bódog.
Már a stadion neve is beszédes. Bruchweg szabad fordításban annyit tesz: „romhalmaz”. Nem is Bundesliga-meccsek rendezésére épült… Ma egyébként már Wolfgang Frank Campus a létesítmény hivatalos neve, így legfőbb ideje, hogy beszéljünk Frankról, akit Klopp a mesterének és mentorának tekint, és aki a futballforradalom szellemi atyja.

Amikor Wolfgang Frank, a korábbi hatszoros nyugatnémet B-válogatott játékos 1995 szeptemberében alig ismert edzőként Mainzba érkezett, a csapat egy ponttal állt a tabella utolsó helyén, és legutóbbi nyolc meccsén még gólt sem szerzett. Frank számára világos volt, hogy a kis kluboknak csak egy fegyverük lehet a nagyokkal szemben: a taktikai innováció. Hitte, hogy új ötletekkel sokat lehet javítani a játékon.

„A zónavédekezés, a pressing és a négyvédős játék csendben utat talált a professzionális futball világába is – Németországban első alkalommal – Wolfgang Franknak, az örök másodosztályú Mainz 05 vezetőedzőjének köszönhetően” – írta könyvében Raphael Honigstein.

Frankot lenyűgözte az Arrigo Sacchi vezette AC Milan teljesítménye, amely forradalmi taktikájával meghatározta az 1980-as, 1990-es évek fordulójának labdarúgását. A játékosok szinkronban mozogtak, sem teret, sem időt nem hagyva fojtogatták az ellenfelet. Frank mindennap késő éjszakáig tanulmányozta a Milan meccseiről készült felvételeket, rongyosra tekergette a VHS-szalagokat, és nagy hangsúlyt kezdett helyezni a regenerációra, a táplálkozásra és a mentális felkészülésre – ezek akkoriban Németországban az ezotéria világában tartoztak.   „Pozitív értelemben volt őrült – beszél a könyvben 2013-ban elhunyt apjáról Sebastian Frank. – Hihetetlenül becsvágyó, akinek a futball többet jelentett a játéknapoknál és a taktikánál. Neki a futball egyszerűen mindent jelentett. Az élet iskoláját.” Még Milánóba is elutazott, hogy személyesen, a helyszínen nézze meg Sacchi edzéseit. Onnan vitt haza mindent, majd egy szövetségest is talált a Mainzi Egyetemen Dieter Augustin, a sporttudományok professzora személyében.

Tanulnia kellett Gullitnak és Van Bastennek is

Németországban azonban a nyolcvanas évek sikerei és az 1990-es világbajnoki győzelem miatt olyan mély gyökerei voltak a söprögető- (libero)játéknak, hogy a négy védőre és a zónavédekezésre történő áttérés szentségtörésnek számított, Franz Beckenbauer vagy Erich Ribbeck is a nyilvánosság előtt élcelődött az elképzelésen. „Frank úgy becsülte, legalább százötven edzésre van szüksége ahhoz, hogy betanítsa a játékosainak az új rendszert – nyilatkozta 2007-ben a Frankfurter Rundschaunak Klopp, aki labdarúgóként maga is meglepődött ezen az újításon. – Az edzések nagy részében szinkronizált mozgásokat kellett végeznünk, és Frank mindig megállított minket, ha rossz irányba mozogtunk. Nagyon untuk, de aztán úgy voltunk vele, ha Marco van Bastennek és Ruud Gullitnak meg kell tanulnia a Milanban, akkor nekünk sincs jogunk panaszkodni.”

Frank első idényének végén a Mainz messze elkerülte a kiesést, a középmezőnyben végzett, és jól láthatóan elkezdődött valami. „Ez a klub éveken át csak botladozott, senki sem vette igazán komolyan. Most azonban a másodosztályban a Mainz 05 az egyetlen csapat, amely nemcsak játssza, hanem érti is a négyvédős játékrendszert” – írta a Süddeutsche Zeitung 1996 októberében. Hajszál hiányzott a történelmi feljutáshoz, győzni kellett volna az utolsó fordulóban Wolfsburgban, ám hiába talált be Klopp is, 5–4-re a „farkasok” győztek.

Ekkor Bódog Tamás még Ulmban játszott a másik nagy reformer, Ralf Rangnick keze alatt. Mainzban úgy tartják, Frank alakította ki először Németországban a négyvédős rendszert, Ulmban azt, hogy Rangnick. Valószínűleg időben nagyjából párhuzamosan haladt a két, egymástól független folyamat. „Ulmban ismertem már Rangnick révén a letámadást és a négyvédős játékot” – mondja Bódog, akinek Thomas Tuchel is a csapattársa volt. – Négy évig játszottunk együtt. Jó futballista volt, csak nagyon sérülékeny, fiatalon vissza kellett vonulnia. Emlékszem, egy bárban lett utána pultos, és könnyezve nézte a meccseinket a pálya széléről.”

Rangnick példaképe Valerij Lobanovszkij Dinamo Kijeve volt, a letámadásról pedig azt tartotta:  „Megértettem, hogy egy kis pressing nem elég. Ahogy egy nő sem lehet csak kicsit terhes.” Ez a mondat később Klopptól köszön vissza. A másik felismerése: „A gólszerzésre legnagyobb valószínűséggel a labda megszerzését követő tíz másodpercben kerül sor. A labdaszerzésre pedig a labda elvesztését követő nyolc másodpercben. Minden ezekből következik.” Az Ulm két év alatt két osztályt lépett felfelé, de 1999 márciusában lemondott Rangnick, hívta a Stuttgart, amelynél viszont a játékosok szembeszálltak vele, ami rövid időre megtörte a pályáját.

Különös farsang, micsoda karnevál!

Wolfgang Frank sem fejezte be nagy művét Mainzban, elment az Austria Wienhez, és bár 1998-ban visszatért még két idényre, nem tudta a hetedik helynél előrébb kormányozni a csapatot, így 2000 nyarán odébbállt. Utána a vízözön. A Mainzban mindig kitüntetetten fontos farsangi mulatság egyik napján, 2001. február 25-én a csapat 3–1-re kikapott örök vetélytársától, a Greuther Fürthtől. Klopp sérülten játszott, és ő volt a legrosszabb a pályán. A csapat visszacsúszott a kiesőzónába.

Christian Heidel, a Mainz ügyvezetője mégsem akart letérni a megkezdett útról, és olyan edzőt keresett, aki érti a négyvédős rendszer, a zónavédekezés és a pressing működését. Aki méltó örököse lehet Franknak. Ilyen edzőt ugyan nem talált, de a megoldás ott volt a szeme előtt: Jürgen Klopp, akit előbb csak játékosedzőnek kért fel, majd kinevezte vezetőedzőnek. Ekkor kezdődött csak igazán a karnevál! Klopp a húrok közé csapott, továbbvitte Frank örökségét, és új ízekkel is megfűszerezte. 2004-ben pedig történelmet írt a klubbal, amely először jutott fel a Bundesligába. Éppen abban az évben, amelyben a német válogatott oly csúnyán leszerepelt az Eb-n, hogy még Lettországot sem tudta megverni. A Bild a címlapján tizenegy bratwurstnak ábrázolta a válogatott játékosait, és a sajtó arról írt, a német futballnak a mainzi minta alapján kell megújulnia. A Klopp-féle „gegenpressing” elindult németországi, majd néhány évvel később – az edző Dortmundba szerződése után – világhódító útjára. 

„Én nem sokkal azelőtt szerződtem Mainzba, hogy kinevezték edzőnek »Kloppót«, hat-hét meccsen játszottunk együtt – emlékezik vissza Bódog Tamás. – Rangnick valóságos agytröszt volt Ulmban, de Kloppnak is megvolt a tudása, emellett hatalmas motivátorként át is tudta adni a játékosoknak az ismereteit. Mindig ezer fokon égett, magával ragadta az embert, azt érezted, hogy átmész érte a falon is. Úgy beszélt, hogy libabőrösök lettünk tőle. Minden beszéde után az az érzés lett úrrá rajtunk: adjatok egy labdát, és csináljuk! Az első évben kiharcoltuk a bennmaradást a másodosztályban, a másodikban egy pont hiányzott a feljutáshoz, a harmadikban már csak egy gól, a negyedikben pedig feljutottunk. Amit gondolt, mindig meg is mondta. Harmincöt éves voltam már akkor, és Klopp kérte, hogy maradjak még egy idényt, de azt is világossá tette, ha a posztomon egy fiatalabb játékos ugyanolyan jó lesz, ő fog játszani, nem én. Nem esett jól, de őszinte volt, és elfogadtam. Alig jutottam szóhoz az idényben, de része voltam a történetnek! A barátságunk megmaradt, amikor az edzői képzést végeztem, nála hospitáltam Dortmundban, később Liverpoolban is többször meglátogattam.”

Két BL-győzelem három év alatt

Erről már a Bruchwegstadion régi öltözőjében beszélgetünk. Mint írtuk, itt edz most a felnőttcsapat, a mai játékosok nevei vannak kiragasztva az öltözőszekrényekre, újnak hat a mágnestábla is, de szelleme van a helynek, bizsergető belegondolni, hogy itt tartotta meg első edzői eligazítását Jürgen Klopp, innen indult minden, itt dolgozott hét éven át, mielőtt belevágott Dortmund és a világ meghódításának. És az is, hogy Klopp távozása után egy évvel már Tuchel tartott edzést ugyanebben az öltözőben. Klopp két elveszített döntő után 2019-ben nyert BL-t a Liverpoollal, Tuchel 2021-ben a Chelsea-vel – aligha van még egy olyan középcsapat, amely két BL-győztes edzőt indított el az útján. Tuchel egyébként – csak hogy minden szál összeérjen – éppen Rangnicktól kezdte el tanulni az edzői szakmát még Stuttgartban az ezredfordulón, és éppen ő követte Kloppot a Borussia Dortmund kispadján 2015-ben. Tuchel segédje ugyebár hosszú évek óta Löw Zsolt, de kis híján Bódog Tamás lett. „Életem hibája, hogy amikor az U23-asoknál voltam edző Mainzban, nem fogadtam el Tuchel felkérését – mondja Bódog. – Ő az U19-eseket irányította akkor, hívott, legyek a másodedzője, de maradtam inkább az U23-asoknál, aztán fél év múlva kinevezték a felnőttcsapat vezetőedzőjének…”

Remek ötlet volt, hogy 2017 szeptemberében a csapatot 528 összecsapáson szolgáló, 64-szeres macedón válogatott Nikolcse Noveszki mainzi búcsúmérkőzését azzal koronázta meg a klub, hogy története két legjobb edzőjét egymással meccseltette: a „Team Mainzot” Klopp, a „Team Nikolcsét” Tuchel irányította edzőként. Még szép, hogy a nagy idők nagy tanúja, Bódog Tamás is pályára lépett: a Diósgyőr akkori vezetőedzője Klopp csapatát erősítette.

Mainzi felfedezőutunk során szívélyes kísérőnk volt      Daniel Haas,      aki 2011 és 2021 között a Mainz sajtóosztályán dolgozott, az új médiák felelőseként. Felesége, Eszter győri lány, Daniel is megtanult magyarul, nagy híve a futballunknak – különösen Marco Rossi szövetségi kapitányt tartja nagyra –, Magyarországon járva mindig kimegy valamelyik meccsre, így külön öröm volt neki, hogy amikor dolgozni kezdett a klubnál, Szalai Ádám is ott volt a játékoskeretben. Mainzban született és most is ott él, gyerekkorától a klub szurkolója. Nála jobban senki sem tudja érzékeltetni, honnan jutott a mainzi futball Wolfgang Frank, Jürgen Klopp és Thomas Tuchel révén a mai magasságokba, hogy folyamatos Bundesliga-szereplő lehet. „Amikor még gyerek voltam, távol állt a klubtól a profizmus   – mondja Daniel Haas. – Horst Hülss például egyszerre volt az általános iskolai testnevelés tanárunk és a Mainz vezetőedzője… Pedig ez már a nyolcvanas évek legvége volt. De a kapusunk, a csapat mostani kapusedzője is a gázműveknél dolgozott főállásban. Viszont sokkal közvetlenebb is volt a kapcsolat. Minket, fiatal szurkolókat az edzések után gyakran a játékosok vittek haza autóval, engem egyszer maga Klopp dobott haza.”

Jürgen Klopp edzői pályafutása és országos népszerűsége szinte nem is a Mainz futballcsapatánál, hanem a mainzi székhelyű közszolgálati tv-csatornánál, a ZDF-nél indult. A csatorna 2005-ben, a németországi Konföderációs Kupa mérkőzéseire kérte fel szakértőnek a fiatal trénert, aki pillanatok alatt mindenkit elbűvölt tudásával és lehengerlő stílusával. Korábban éppen Ralf Rangnick volt a ZDF szakértője, de ő túl tudományos volt, a rutinos edzők okoskodó szobatudósként kezelték, és gúny tárgyává tették. „Klopp áttörése ironikus módon éppen azon a helyen történt, ahol Rangnické akkora léket kapott: a ZDF stúdiójában – írja Raphael Honigstein Klopp – Hadd szóljon! című könyvében. – Klopp képes volt szórakoztató, vicces és szexi módon elmagyarázni a taktikai részleteket a stúdióban. Mindezt valamiféle önkritikus humorral adta elő, így nem tűnt lekezelőnek a közönség szemében. Klopp sikere ráébresztette a közvéleményt, hogy az edzőség egy szakma, nem pedig istenadta képesség, amely csak az egykori nagy labdarúgók sajátja.” Olyan népszerű lett, hogy egy felmérés szerint a német nők nyolcvan százaléka róla tervezte elnevezni leendő gyerekét. „Részem volt abban a döntésben, hogy hívjuk meg és szerződtessük szakértőnek – mondta lapunknak Réthy Béla, a ZDF-től tavaly nyugdíjba vonuló magyar származású legendás sportkommentátor. – Rizikónak számított, mert nem volt még nagy név, de mi ismertük, és tudtuk, hogy miközben megvan a tudása, képes szórakoztató módon beszélni a futballról. Olyan jól csinálta, hogy még egy esti show moderálását is rábízhattuk volna. A Borussia Dortmund javarészt azért szerződtette, mert vezetősége a tévében látta, milyen okos és milyen jól tud bánni az emberekkel, képes egyszerre megnyerni a játékosok fejét és szívét is.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 20-ai lapszámában jelent meg.)