A következő megálló: Southgate-metróállomás – sorozat, 4. rész

Nem volt sok ideje döntést hozni a következő szövetségi kapitányról az Angol Labdarúgó-szövetségnek (FA), miután a Daily Telegraph által 2016. szeptember 26-án kirobbantott korrupciós botrány nyomán – mindössze 67 nap kapitánykodás után – lemondott Sam Allardyce, október 8-án pedig már világbajnoki selejtezőt kellett játszani Málta ellen. Az U21-es csapatot irányító Gareth Southgate azonban még mindig ódzkodott a poszt elvállalásától, amelyre alig több mint két hónappal korábban nemet mondott. Végül abban maradt a szövetséggel, hogy az őszi selejtezőkre ideiglenesen viszi a kapitány teendőket, aztán novemberben megbeszélik a folytatást.

Apatikus idők jártak az angol futballra. A válogatott júniusban az újonc Izland ellen vérzett el az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében, a Roy Hodgsont szövetségi kapitányként váltó Allardyce pedig leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a The Telegraph magukat ázsiai üzletembereknek kiadó munkatársait beavassa, hogyan lehet a szabályok megkerülésével egy futballista játékjogát harmadik félnek átjátszani. Nem csoda, hogy a Southgate kinevezése kapcsán tartott online közvélemény-kutatáson ez a két válaszlehetőség kapta a legtöbb szavazatot: „Nem érdekel, lemondtam az angol válogatottról”; „Isten irgalmazzon nekünk.”

A rajtja jól sikerült a nemzeti csapat élén: az év hátralévő meccsein nem kapott ki Southgate-tel Anglia, Máltát 2–0-ra, Skóciát 3–0-ra győzte le, Szlovéniában 0–0-t, a spanyolokkal 2–2-t játszott. Novemberben meghallgatta a szövetség bizottsága, amelyben ott ült Greg Clarke, Martin Glenn, Dan Ashworth, Graeme Le Saux és Howard Wilkinson, utóbbi amellett érvelt, hogy véget kell vetni az állandó kapkodásnak és eredménykényszernek, legalább hat évre kell kinevezni Southgate-et, mert biztosan fejlődni fog, és legyen ideje kibontakozni.

Az FA meg is szavazta a véglegesítését, Southgate pedig nekilátott a „csapatépítésnek”: devoni összetartásra hívta játékosait, az elején elkérte a telefonjaikat, és a holdfényes éjszakában sátorozott velük. Korábbi merevsége már a múlté volt, nem ragaszkodott ahhoz sem, hogy „Főnöknek” nevezzék, sokan egyszerűen Garethnek szólították.

Elfogadtatnia is könnyebb volt magát, mint tíz évvel korábban, amikor csapatkapitányból egyik pillanatról a másikra vezetőedző lett a Middlesbrough-nál. Ebben persze sokat segített az is, hogy fiatal kora óta ismerte a legtöbb játékost, 2018-as vb-keretében tíz olyan futballista is helyet kapott, akit irányított korábban az utánpótlásban, közülük hat (Jordan Pickford, John Stones, Dele Alli, Jesse Lingard, Raheem Sterling, Harry Kane) állandó kezdő volt. Pickford, az Everton kapusa különösen nagy felfedezése volt: úgy tette meg az oroszországi vb-n kezdő kapusnak, hogy addig nem volt tétmeccse a válogatottban, csak három felkészülési mérkőzést kapott. Majd ő lett az első kapus az angol futballtörténelemben, aki nagy tornán tizenegyespárbajt nyert meg Angliának.

A másik nagy húzása az volt, hogy megbízta a szabadrúgások és szögletek megtervezésével a skót Allan Russellt. Tizenkét gólt szerzett a vb-n Anglia – annyit, amennyit korábban soha –, és ebből kilenc pontrúgás után született. És minden korábbinál jobban felkészült a csapat a tizenegyesekre is, ami személyes ügye volt South­gate-nek: emlékezhetünk, borzalmas élményben volt része az 1996-os, hazai rendezésű Eb-elődöntőben, az ő elrontott tizenegyese miatt esett ki Anglia Németország ellen a Wembley-ben. Nem akarta, hogy a játékosaival is megismétlődjön ez, és Pickford kapus a Kolumbia elleni nyolcaddöntő tizenegyespárbajában a minden korábbinál tudatosabb felkészülés után a cetlikkel teleragasztott kulacsáról is puskázott, melyik dél-amerikai valószínűleg melyik sarkot veszi célba – meg is lett a történelmi továbbjutás.

De a taktikában is rugalmasnak bizonyult, a vb-selejtezőben még négyvédős rendszerben játszatta a csapatot, a vb-n azonban már többnyire a háromvédős szisztémát alkalmazta. A taktikai innováció mellett a pályán kívüli dolgokban sem volt rest újat tanulni. Amikor a vb előtt négy hónappal az Egyesült Államokban, Minneapolisban túrázott a csapat, kiment egy kosárlabdameccsre, és eszmét cserélt a NBA-ben szereplő Minnesota Timber­wolves szakmai vezetőségével a védekezési sémákról. Sőt: Southgate és az FA médiastábja ellátogatott a Super Bowl előtti sajtótájékoztatóra is, amelyen mindkét csapat játékosaitól lehetett kérdezni. Úgy érzékelte, feszültség van labdarúgói és a sajtó munkatársai között, és a kapcsolaton javítani kell. „A média és a csapatom közti viszony korábban gyakran volt ellentmondásos, és nem hiszem, hogy ez így jól van – mondta Southgate. – A Super Bowl sokkal nyugodtabb légkörben zajlik.”

A nyugodt légkörre akkor is nagyon figyelt, amikor a válogatott elutazott Oroszországba: megengedte, hogy a családtagok rendszeresen látogathassák a futballistákat a Repino Hotelben. Ahhoz, hogy kialakuljon és megszilárduljon a bizalom, nemcsak a játékosokkal, de hozzátartozóikkal is jó kapcsolatot alakított ki. Mint az előző fejezetben írtuk: a Sheffield Unitednél azért nem kapott vezetőedzői állást, mert „túl kedves volt”. Most viszont kifizetődött ez a jellemvonása, a stábtagok, a játékosok és családtagjaik a vb idején úgy érezhették, nagy családot alkotnak.

Persze ezt a nyugalmat nehéz lett volna megőrizni, ha Harry Kane nem bólint be egy kései győztes gólt Tunézia ellen az első oroszországi mérkőzésen. Utána viszont beindult a henger: Panamát 6–1-re győzték le, és bár a lényegében tét nélküli utolsó csoportmeccsen kikaptak a belgáktól (0–1), a nyolcaddöntőben Kolumbia ellen meglett a történelmi továbbjutás tizenegyesekkel, a negyeddöntőben pedig Svédországot győzték le 2–0-ra, így 1990 után jutottak be újra a legjobb négy közé.

Máig erősen megoszlik a játékosok és a szurkolók véleménye is, hogy 2018 sikersztori-e Angliának, vagy nagy kihagyott lehetőség, hiszen az 1966 utáni második döntőbe jutáshoz „csupán” Horvátországot kellett volna legyőzni az elődöntőben, és Kieran Trippier góljával az ötödik percben már vezettek is. Ám a horvátok egyenlítettek, a hosszabbításban pedig Mario Mandzukic a győztes góljukat is megszerezte. A bronzmeccsen aztán Belgium ezen a tornán másodszor is legyőzte Angliát (2–0), amely így végül érem nélkül tért haza. Harry Kane viszont hat találatával gólkirály lett.

Akkor mindenesetre sokkal inkább sikerként élték meg az elődöntőbe jutást az angolok, a szövetségi kapitányról is dicsőítő énekek születtek, sőt, az iránta érzett tisztelet jegyében egy héttel a vb után az észak-londoni, enfieldi Southgate-metróállomást két napra Gareth Southgate-re nevezték át. Decemberben pedig a BBC az év sportolója választásán őt jutalmazta a legjobb edző díjával.

Az első nagy tornája a válogatott élén tehát jól sikerült, de magasra is tette a lécet. Az angolok vérszemet kaptak, és azt mondták: még ennél is több kell. Mindjárt a következő Európa-bajnokságon, amelynek döntőjét éppen Londonban rendezik.

(A következő részben: Kétszer Eb-döntőben Angliával)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. augusztus 10-i lapszámában jelent meg.)