A lazaság megtestesítője és az olimpia egyik sztárja: Yusuf Dikec

Vágólapra másolva!

2024.08.26. 14:45

Címkék

A párizsi olimpia egyik legnagyobb sztárja volt a török pisztolyos, Yusuf Dikec, aki speciális szemüveg nélkül, zsebre tett kézzel szerzett ezüstérmet vegyes párosban.

Az egyik kezet a zsebbe, a másikat kinyújtani, majd meghúzni a ravaszt.

A teljesség igénye nélkül a rúdugrás olimpiai bajnokaitól, a svéd Armand Duplantistól és az ausztrál Nina Kennedytől, a szívünknek oly kedves nyílt vízi úszóktól, az aranyérmes Rasovszky Kristóftól és a bronzérmes Betlehem Dávidtól, sőt, még labdarúgóktól is láthattuk ezt a pózt az elmúlt hetekben. Mindenki a kiegészítők nélkül versenyző török sportlövőt, Yusuf Dikecet „idézte”, aki egyik pillanatról a másikra a játékok sztárjává, jópofa, ötletes mémek ihletőjévé vált, holott esze ágában sem volt kilépni a rivaldafénybe.

Ugyanúgy lőtt, mint az elmúlt két évtizedben, az előző négy olimpián, ám amíg 2008-ban még gyerekcipőben járt a közösségi média, manapság futótűzként terjed minden, ami eltér a megszokottól – márpedig az 51 éves Dikec stílusa kétségkívül egyedi.

Turkish shooter Yusuf Dikec is pictured during a training in Ankara

De ki is az a Yusuf Dikec? Nyissuk ki az atlaszt Törökországnál, keressük meg Kahramanmarast, majd gondolatban utazzunk még kicsit a belső, hegyvidéki területek felé, hogy megtaláljuk Tasolukot. (A részletes helyleírás ezúttal elengedhetetlen, ugyanis több ilyen nevű település található az országban.) Napjainkban már ezernél is kevesebben lakják a falut, mert a tanulási lehetőségek korlátozottak, az általános iskola után Dikec is a közeli Göksunban járt gimnáziumba.

Az érettségi után a több mint ötszáz kilométerre található Ankarába költözött, és beiratkozott az európai viszonylatban is patinásnak számító Gazi Egyetemre – akkor még nem sportolt versenyszerűen, de testnevelés szakon végzett. Idővel csatlakozott a török csendőrséghez, szolgált Mardinban és Isztambulban is, főtörzsőrmesteri fokozatig jutott.
Mondhatni, adta magát, hogy behatóbban is megismerkedjen a sportlövészettel. A csendőrség ankarai egyesületében, a Jandarma Gücüben kezdett el lőni – 2001-ben, vagyis 28 évesen. A tíz olimpián résztvevő grúz Nino Szalukvadze példája is mutatja, hogy kortalan sportágról beszélünk, de azért ritkán (egyre ritkábban) látunk olyat, hogy klasszisok első szárnypróbálgatásai a húszas éveik végére tehetők. Eleinte talán Dikec sem hitte, hogy később bekerülhet a nemzetközi elitbe, de hát az élsportolói élet kihívásait elméletben, a pisztoly működését gyakorlatban is ismerte, és a versenyszellem is megvolt benne.

Shooting - 10m Air Pistol Mixed Team Gold Medal — Chateauroux-ban Sevval Ilayda Tarhannal vegyes párosban szerzett olimpiai ezüstöt

Ilyenformán rendkívül gyorsan fejlődött, amikor 2006-ban központi gyújtású pisztollyal világrekordot lőtt, már lehetett sejteni, hogy klasszissá nemesedik. Élete első olimpiáján, Pekingben 35 éves volt, a bemutatkozása nem úgy sikerült, ahogyan tervezte, de négy év múlva, Londonban már az élmezőnyben volt, a 13. helyen végzett a műsorról azóta lekerülő 50 méter szabadpisztolyban.
Párizsig ez volt a legjobb olimpiai eredménye, ami azért is meglepő, mert más világversenyekről szakajtónyi érmet vitt haza az elmúlt két évtizedben. A 2013-as eszéki Eb-n három, a 2014-es granadai világbajnokságon két aranyat szerzett, két évre rá Győrben Európa-bajnok lett 10 méteren, majd újabb két évvel később megvédte címét a Rába-parti városban.

Aztán kisebb hullámvölgy, majd a pandémiás időszak következett, de Tokió után már volt előjele, hogy Párizsban (pontosabban Chateauroux-ban) kijöhet neki a lépés. Világkupaversenyeket nyert, az idén Münchenben vegyes párosban Sevval Ilayda Tarhannal győzött, akivel az olimpián is lőállásba lépett. A török duó az olimpián úgy nyerte meg az alapversenyt, hogy beállította az 582 körös ötkarikás rekordot, majd az úgynevezett aranymeccsen karnyújtásnyira volt a győzelemtől, de a szerb Zorana Arunovics, Damir Mikecs kettős fordított, így Dikecéknek be kellett érniük az ezüsttel.
No, de ami ezután következett! A török pisztolyos egy csapásra világhírű lett, az internet népének ugyanis megtetszett, hogy egy szál pólóban, zsebre dugott kézzel, speciális lencse nélkül, hétköznapi szemüvegben versenyez. S hogy ez mennyire szokatlan? A póló természetesen semennyire (a puskásoknál már nagyobb szenzációt jelentene…), és az sem ritka, hogy valaki a zsebében támasztja meg a kezét. Az már annál inkább, hogy Dikec lövés közben mindkét szemét nyitva tartja – ezért nincs szüksége a megszokott szemfedőre. Más versenyeken előfordult, hogy a fényszűréshez „napellenző” sapkát használt, az olimpiai döntőben viszont azt is nélkülözte, így aztán a fiatalok körében a lazaság szimbólumává vált.

„Nehogy azt gondolják, hogy a török szövetség nem lát el minket a megfelelő eszközökkel. Ez az én döntésem, az én választásom – mondta Yusuf Dikec az olimpia után. – Mindenki úgy lő, hogy az egyik szeme csukva van, de rengeteg kísérletezés után arra jutottam, hogy két szemmel jobb vagyok, ráadásul így egészségesebb is. A lövőpózom nagyon jól képviselte az olimpia szellemiségét: a fair playt, az egyszerűséget, a tisztaságot és a természetességet, ezért kapott ekkora figyelmet. Természetes lövő vagyok, a technikám az egyik legritkább a világon, még a versenybírók is rendszeresen meglepődnek rajta. A kezemet nem azért teszem zsebre, hogy ezzel kitűnjek, csak így kényelmesebb.”

A nyolcszoros Európa-bajnok pisztolyos humoráról árulkodik az olimpia hivatalos honlapján olvasható jelmondata, miszerint: „A siker nem jön, ha zsebre dugott kézzel várod…”

Nemcsak a lőállásban, azon kívül is laza, kedvelhető figura, aki nagyon jól kezelte az elképesztő felhajtást és a hirtelen jött népszerűséget. Kijelentette, hogy Tarhannal csak négy évre adták kölcsön az aranyérmet Arunovicséknak, Los Angelesben megcélozzák a dobogó felső fokát – Dikec akkor már 55 éves lesz, de hát ki számolja… Addig is dolgozik tovább, nem tervez megváltozni a siker hatására, továbbra is azt csinálja, amit lassan két és fél évtizede a legjobban szeret.

Csak immár jóval többen ismerik, a törökök egyenesen nemzeti hőssé kiáltották ki, miután ő lett a legidősebb érmesük az olimpiák történetében. Amikor augusztus elsején hazaérkezett, hatalmas tömeg fogadta a reptéren, zászlókat, virágcsokrokat nyomtak a kezébe, nyakláncot aggattak rá. Megérdemli az elismerést, nem csupán a pályafutása, hanem az olimpiai eszmére, a sportvilágra gyakorolt hatása miatt, elvégre jellegzetes testtartása az öröm, a büszkeség és a siker egyetemes jelképe lett Párizsban – a sportágtól és az elért helyezéstől függetlenül.

Végezetül az egyik hozzászólót idéznénk Yusuf Dikec közösségi oldaláról, amelyet immár egymillióan követnek. „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a játékok műsorára tűzte a breaktáncot, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz az olimpiát. Ehhez képest egy ötvenegy éves, szemüveges ember tette meg mindezt…”