„Édesapánk büszke lenne ránk!” – interjú Erwin Koemannal

– Nem sokat változott az elmúlt években. Ugyanolyan mosolygós, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.
– Kicsit megőszültem, talán ennyi – válaszolta Erwin Koeman, aki 2008 és 2010 között irányította a magyar válogatottat, ezúttal az egyik budapesti szállodában ült le velünk beszélgetni. – Szeptemberben voltam hatvanhárom, néha itt fáj, ott fáj, nem múltak el nyomtalanul a labdarúgásban eltöltött évek. Fájnak az ízületeim, a térdeim, de egyébként nem panaszkodom.

– Mikor járt legutóbb Budapesten?
– A mostani Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt a koronavírus-járványt megelőző időszakban. A feleségem, Emmy továbbra is imádja a várost, ha tehetné, minden héten jönne. Sok időt tölt Rodosz szigetén, ahol van egy kis apartmanunk, szívesen vonul el oda. Olykor én is utánamegyek néhány napra. De a holland válogatott mellett nem sok szabadidőm van.

– Hogyan képzeljük el az életét? Korábbi harmincegyszeres holland válogatott játékosként, az oranje jelenlegi szakmai stábjának tagjaként végig tud sétálni az utcán odahaza anélkül, hogy lépten-nyomon megállítanák?
– A szurkolók felismernek, köszönnek, de otthon, Eindhovenben tiszteletben tartják a magánéletem. Ugyanott lakunk, mint amikor magyar szövetségi kapitány voltam, szóval a környékbeli emberek ismernek, ha elmegyek a boltba, tudják, ki vagyok. De ha a válogatottal utazunk valahová, gyakorlatilag képtelenség egy jót sétálni. Budapesten az egyik reggelit követően kimerészkedtem, elindultam nosztalgiázni. Lementem a Duna-partra, megnéztem a Lánchidat, ismét rácsodálkoztam a budai Vár szépségére. Ha a játékosok is jöttek volna, a szállodától a sarokig sem jutottunk volna el.

A holland bajnokság színvonala is gyenge

– Nyár óta honfitársa, Pascal Jansen is Magyarországon dolgozik. Figyelemmel követi a munkáját a Ferencvárosnál?
– A magyar futballt mindig kitüntetett figyelemmel követtem. Pascal Jansen modern felfogású edző, teljesen másként látja a futballt, mint a legtöbb kollégája. Nyugodt, kiegyensúlyozott figura, intelligens, a magánéletben is jó a kisugárzása. Az AZ Alkmaarnál jobban kísértem a ténykedését, ott remek munkát végzett, jól olvassa a mérkőzéseket, átlátja a taktikai variációkat és a játékosait is jól kezeli. De ahhoz a stílushoz, amit ő szeretne meghonosítani a Ferencvárosnál, sok időre, türelemre van szükség, és a játékosoktól szinte tökéletes kondícióra. Az adaptáció eltarthat még egy ideig.

– A tréner gyakran panaszkodik, hogy az NB I színvonala nem készíti fel a csapatát a nemzetközi összecsapásokra. Lehet ebben igazság?
– Ha abból indulunk ki, hogy az Eindhovennél is szoktak erre hivatkozni, valószínűleg igen. A PSV a Bajnokok Ligájában szerepel, de a holland bajnokság színvonalát nem lehet összehasonlítani a BL-ével. A kettő tempója teljesen más. A magyar bajnokság rengeteget fejlődött az elmúlt másfél évtizedben, a holland válogatottal Újpesten edzettünk, hallottam, hogy új tulajdonosa van a klubnak, és hogy hamarosan új stadionja is lesz. Örömteli, hiszen a Ferencvárosnak is riválisra van szüksége. Senkinek sem jó, ha rendre tíz-tizenöt pont előnnyel nyeri meg a bajnokságot.

Az elúszott Eb-döntő örökre tüske marad

– Mit szólt Máté Csaba debreceni kinevezéséhez? Köztudottan jó barátok.
– Nagyon drukkolok neki! A napokban is beszéltünk telefonon, egyelőre nincs szerencséje az eredményekkel, de jó edző, biztos vagyok benne, hogy sikerre vezeti a csapatot. Néhány hónappal ezelőtt járt nálunk Hollandiában, segítettem neki, hogy a PSV Eindhovennél eltölthessen néhány napot a fiával.

– A holland futball még mindig hemzseg a tehetségektől?
– Sok kiugró képességű futballista van, de a fiatalok túl korán külföldre igazolnak, és ott alig-alig jutnak szóhoz. A holland bajnokság nem elég erős, az utóbbi években sokat esett a színvonala. Nem tett jót, hogy a fiatalok az angol és német másodosztályba szerződnek, amint lehet. Tudom, hogy ott több pénzt lehet keresni – nálunk, Hollandiában csak a két-három topklub tud kiugró fizetést adni.

– Ez a probléma a válogatottnál is érződik?
– Öcsém, Ronald kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a szövetségi kapitányi pozíciót. De talpraesett edző, ha valaki képes ütőképes csapatot kialakítani, az ő. A közelmúltban jelentős hullámvölgybe került a holland futball, de úgy látom, mára ismét van egy olyan generáció, amely sokra viheti. A válogatottnál mindig szükség van a fiatalokra, ők hozzák a friss energiát! A szakmai stáb tagjaként gyakran nyakamba veszem Európát, a legtöbben Angliában, Olaszországban, Németországban játszanak, a közelmúltban kétszer is láttam a Liverpoolt, de ott voltam a Manchester United Tottenham elleni meccsén is, amikor hazai pályán három nullára kikapott. A holland ligában gyakorlatilag nincs kit figyelni.

– Az Európa-bajnokságon az elődöntőig meneteltek. Elégedettek voltak az eredménnyel?
– Maradt bennünk hiányérzet. Ha az elődöntőben az angolok ellen elértük volna a hosszabbítást, nem kapunk a kilencvenegyedik percben gólt, szerintem mi jutunk a döntőbe. Egyszerűen jobb erőben voltunk, és begyűrtük volna őket. Az más kérdés, hogy Spanyolország végül teljesen megérdemelten nyerte meg a tornát, kiemelkedett a mezőnyből. A mi szereplésünket inkább megfelelőnek mondanám. Örökre tüske marad bennünk, hogy nem jutottunk el a fináléig. Nagy esélyünk volt rá.

A Telki edzőközpontot szívesen meglátogatná

– Mit szól a magyar válogatott elmúlt évekbeli fejlődéséhez?
– Az elmúlt két évben remek játékkal rukkolt ki, de az Európa-bajnokságon csalódást okozott. Többet vártam a csapattól Németországban, a torna előtt néhány barátomnak mondtam is, hogy a magyarokra oda kell figyelni. Ehhez képest nemcsak az eredmények nem jöttek, a játék is messze elmaradt attól, amit korábban láttam tőle. A mostani, budapesti találkozón újra jól játszott a magyar válogatott – az összecsapás előtt biztosak voltunk benne, hogy határozottan védekezik, megszállja a kapuja előtti területet, és ebben nem is tévedtünk. Végül be kellett érnünk egy ponttal. De én is kérdezhetek valamit? 

– Természetesen.
– Még mindig Telkiben készül a csapat?

– Az összetartások ott vannak, sőt, a meccsek előtti utolsó edzéseket is szereti Marco Rossi ott tartani.
– Emlékszem, éppen akkor adták át az edzőközpontot, amikor Magyarországon dolgoztam. Kisteleki István elnökkel azóta is tartom a kapcsolatot. A megnyitón még az édesapám és az öcsém, Ronald is ott volt. Fontosnak tartották, hogy magyar szövetségi kapitányként támogassanak. Sajnos édesapánk több mint tíz éve itt hagyott bennünket, Ronalddal gyakran eszünkbe jut, mennyire büszke lenne ránk, ha látná, hogy a két fia irányítja a holland válogatottat.

Erwin Koemannak egy lánya és egy fia van, utóbbi édesapjához hasonlóan imádja a labdarúgást. Len Koeman utánpótlásszinten tehetségesnek számított, ám egy sérülés véget vetett a karrierjének. Élt Marbellában, jelenleg Amszterdamban lakik a barátnőjével, a november 16-i Hollandia–Magyarország Nemzetek Ligája-találkozón természetesen ő is ott lesz a Johan Cruyff Stadionban. A munkája mellett fiatal játékosokat támogat, felkarolja őket, segít megfelelő klubot találni nekik.

A Koeman fivérek édesapja, Martin Koeman ugyancsak profi labdarúgó volt, visszavonulását követően a Groningen elnökeként is tevékenykedett. Három esztendővel ezelőtt felállították az életnagyságú szobrát a klub stadionja előtt, s természetesen a két fiát, Erwin és Ronald Koemant kérték fel az ünnepélyes leleplezésére.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. október 19-i lapszámában jelent meg.)