Új uralkodó a horizonton – a Goldey Boy-díj favoritjai

Lapunk hivatalos partnere, a Football Benchmark, valamint az olasz Tuttosport immár második éve alkalmazta kiválasztása során a Golden Boy Football Benchmark (GBFB) indexének top százas listáját. A rangsor a 2004. január 1. után született legkiválóbb fiatal tehetségeket emelte ki, akik a legjobb európai bajnokságokban tették le idén a névjegyüket. Ebből a százas listából szűkítették most le a finalisták huszonötös névsorát.

A nemzetek szerinti lebontást figyelembe véve Franciaország adta a legtöbb játékost a huszonötös névsorba, négyen az index alapján kvalifikálták magukat, egy játékos pedig szabad kártyát kapott. Egyaránt négy futballistát delegál Spanyolország és Anglia – mind az index szerint jutott be –, így ez a három nemzet uralja toronymagasan a döntősök listáját. A Golden Boy-rangsorban a mennyiség mellett a minőség is hangsúlyos, és ha átlagoljuk a három nagyhatalom összesített indexeit, egyértelműen kiderül, hogy a spanyolok adják a legjobb játékosokat, az ő középértékük ugyanis kereken 85, míg az angoloké nem éri el a 83-at, a franciáké pedig éppen csak meghaladja a 80-at.

Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a huszonöt döntős fiatal mely bajnokságokban játszik, megint csak Anglia, Spanyolország és Franciaország emelkedik ki a mezőnyből, ám a nemzetiségektől eltérő sorrendben és nagyon más arányokat mutatva. Ennek elsősorban az az oka, hogy a Premier League felszívó ereje már ebben a korosztályban is megmutatkozik: a listán szereplő négy angol labdarúgó közül három otthon játszik, melléjük – az index alapján bekerülőket tekintve – további három légiós szerződött már Angliába, egy pedig szabad kártyával jutott be, tehát összesen heten képviselik az angol élvonalat. A második helyre kerülő La Liga négy plusz egy, míg a Ligue 1 három plusz egy játékost delegál a huszonöt közé.

Még tovább bontva, a klubok szerinti képviseletet nézve, mondhatni, egyáltalán nincs kívülálló. Azon ugyanis nem kell meglepődni, hogy a világ egyik legjobb nevelő egyesülete, az RB Salzburg a GBFB- index szerint ad egy játékost a huszonötös listára, vagy hogy Portugáliából a Portót és a Benficát is képviseli egy-egy futballista. A legtöbb labdarúgót természetesen a nagyágyúk adják: a Manchester United és a PSG hármat-hármat, a Barcelona, a Manchester City, a Bayern München kettőt-kettőt, de a Real Madrid és a Juventus is ott van az élmezőnyben egy indexessel és egy szabad kártyással.

A szigorú, de igazságos GBFB-index alapján már a top százba sem könnyű bekerülni (magyar játékosnak nem sikerült), nemhogy a legjobb huszonöt közé. Tavaly minimum 67.2-es pontszám kellett a fináléhoz, idén azonban ez az érték felkúszott 72.9 pontra – ennyit ért el a huszonötödik helyen végző Jeanuël Belocian a Bayer Leverkusenből. Csakhogy a kiválasztás metodikája miatt csupán az első húsz játékos került be a döntőbe kizárólag az index alapján, és ha így nézzük, akkor a küszöb 76.6 pont volt, míg az úgynevezett szabad kártyások közül egyedül a Juventus belga ígérete, Samuel Mbangula nem érte el a tavalyi bekerülési küszöböt (64.2).

Visszaesés ugyanakkor, hogy 2023-ban öten lépték át a kilencvenpontos értéket, idén viszont csak hárman, ugyanakkor a nyolcvanpontos határt egy tucat játékos haladta meg, szemben a tavalyi tizeneggyel. Számottevő változás továbbá, hogy egy évvel ezelőtt nyolc futballista került be a legjobb huszonöt közé az öt nagy ligán kívüli bajnokságokból, idén azonban a számuk négyre esett vissza.

Nem elhanyagolható statisztika továbbá, hogy a huszonötös listán több név ismét felbukkan a tavalyiról – Lamine Yamal, Joao Neves, Arda Güler, Warren Zaire-Emery, Mathys Tel –, ami azt jelenti, hogy ezek a játékosok megerősítették a státuszukat a labdarúgás legígéretesebb fiatal tehetségei között.

Közülük is kiemelkedik Lamine Yamal, és nemcsak azért, mert ő a legfiatalabb – a százas listán is! –, hanem mert a klub-, sőt, a (felnőtt) nemzeti csapatára is ő gyakorolja a legnagyobb hatást. Mivel az FC Barcelonáról, illetve a spanyol válogatottról beszélünk, egyértelmű, hogy olyan ígérettel van dolgunk, akiből könnyen korszakos zseni válhat. Nem véletlen, hogy a GBFB-indexlistát is toronymagasan vezeti, és ha a szabály szerint nemcsak egyszer lehetne elhódítani a díjat, feltehetően többszörös Golden Boy lenne az elkövetkező években.

A Yamal-hatást a legjobban úgy lehet szemléltetni, ha megvizsgáljuk, hány felnőttjátékperce volt az idény elején, egészen pontosan szeptemberben, 17 évesen és két hónaposan, és összevetjük más játékosok hasonló korban mutatott statisztikájával. Eszerint Yamal a Barcelonában és a válogatottban 4184 percet töltött már a pályán, míg a Golden Boy-díj idei döntőjébe a GBFB-index alapján a második helyen kvalifikáló Joao Nevesnek nem volt felnőttjátékperce ennyi idősen, a harmadikként bejutó Warren Zaire-Emerynek 859, de a negyedik Alejandro Garnachónak is csak négy. Az idei huszonötös listáról a szabad kártyás Endrick áll hozzá a legközelebb 1966 perccel, az index alapján kvalifikálók közül a barcás csapattárs, Pau Cubarsí 1945 perccel, a korábbi Golden Boy-díjasok közül pedig a tavalyi győztes, Jude Bellingham ennyi idősen 2944 felnőtt játékperccel. És hogy teljes legyen a kép, a következő klasszisoknak egyetlen felnőttjátékpercük sem volt ennyi idősen: Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Xavi, Luka Modric…

A Football Benchmark immár második éve hivatalos főtámogatója a Golden Boy-díjnak, amellyel az év legjobb Európában játszó fiatal labdarúgóját ismerik el. „Együttműködésünk alapja egy olyan módszertan kidolgozása volt, amely forradalmi módon először vezet be adatalapú értékelést egy egyéni labdarúgódíjba – mondta Katona András, a Football Benchmark kommunikációért, márkaépítésért és partnerkapcsolatokért felelős igazgatója. – Az általunk kifejlesztett Golden Boy Football Benchmark indexének módszertana három pillérre épül: a pályán mutatott teljesítményre, a játékidőre és a játékos klubjának erősségére. Ezt egészítjük ki egy bónuszmutatóval, amely azokat a játékosokat jutalmazza, akik kivételes teljesítményt nyújtottak nemzeti csapatukban és/vagy az UEFA klubversenyein. A három pillér mindegyike egytől százig terjedő egységes skálán mozog. A pillérek egyedi értékeinek súlyozott átlagát kiszámítva, majd az eredményt a bónuszmutatóval korrigálva az index teljes körű értékelést ad a játékos közelmúltbeli teljesítményéről és jövőbeli potenciáljáról. A Golden Boy elitlistájának kiválasztási kritériuma, hogy a játékosok az adott évben még nem tölthetik be a huszonegyedik életévüket, és az UEFA koefficiensei alapján Európa legjobb huszonöt hazai ligájában szereplő klubhoz kell tartozniuk.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. október 26-i lapszámában jelent meg.)