A futballisták krőzusa – sztárportré Mathieu Flaminiről

Kis csalással. Merthogy hivatalosan a leggazdagabb labdarúgó Faiq Bolkiah brunei herceg, a thai első osztályban szereplő Ratchaburi 27 éves játékosa, hatszoros brunei válogatott. Viszont az ő 20 milliárd dollárra tehető vagyona családi örökség, mivel Hassanal Bolkiah brunei szultán unokaöccse, és futballistaként is aligha vehető komolyan. Ellentétben Mathieu Flaminivel, aki maga kereste meg a vagyonát, és labdarúgóként is világhírű volt.

Az Olympique Marseille-ben kezdte a pályafutását 2003-ban, a legszebb időszakait az Arsenalban töltötte Arsene Wenger menedzseri irányítása alatt 2004 és 2008, illetve 2013 és 2016 között, közte öt évig az AC Milanban légióskodott, majd a Crystal Palace-ban és a Getaféban vezetett le. Az Arsenallal Bajnokok Ligája-döntőt, a Marseille-jel UEFA-kupa-döntőt játszott, olasz bajnok, háromszoros FA-kupa-győztes, háromszoros francia válogatott. Megbízható középpályás volt, a 2006-os a párizsi BL-döntőig tartó menetelés idején – amikor első és mindmáig egyetlen BL-döntőjét játszotta az Arsenal – Ashley Cole és Gael Clichy sérülését követően mérkőzésről mérkőzésre hibátlan teljesítményt nyújtva segítette döntőbe csapatát.

Már játékosként is tudatosan és okosan bánt a pénzzel, és már akkor a saját kezébe vette az ügyei intézését. Bár imádta az Arsenalt, 2008-ban úgy döntött, hogy távozik, mert több játéklehetőségre vágyott. Mivel a szerződéséből hátravolt még egy év, és Wenger nem volt hajlandó eladni, egyetlen lehetősége maradt: kivásárolni önmagát. Tudott róla ugyanis, hogy az UEFA „új Bosman-szabályként” gúnyolt egyik rendelkezése szerint, ha egy játékos a legutóbbi szerződéskötése óta eltöltött három évet a klubjánál, hátralévő bérének befizetésével, plusz az egykori átigazolási díjának az amortizációval csökkentett összegéért kivásárolhatja magát élő szerződéséből. Végül Flamini hagyományos úton-módon került az AC Milanhoz, mert Wenger engedett, miután látta, a francia tényleg komolyan gondolja az önkivásárlást.

De élete nagy bizniszét nem a futballból csinálta meg, teljesen más területre tévedt, igaz, a futball révén. Éppen Milanóban ismerkedett meg Pasquale Granatával, a zéró környezeti hatású innovációkra specializálódott vállalkozóval, akivel barátok lettek, majd közös vállalkozást is indítottak. A GF Biochemicals cég a pisai, a nápolyi, a torinói, a bolognai és a Milanó-Bicocca Egyetemmel együttműködve kifejlesztett egy eljárást, amelynek segítségével olcsón, ipari mennyiségben tudnak előállítani levulinsavat, amely idővel helyettesítheti az olaj minden felhasználási formáját. Flamini milliókat fektetett a vállalkozásba, amelyről családja, barátai és csapattársai sem tudtak – egy 2015-ös interjújáig. Azért is akarta titokban tartani az üzletet, mivel nem szerette volna, hogy megkülönböztessék őt az öltözőben, vagy a média emiatt foglalkozzon vele, ahelyett, hogy a játékát, a pályán nyújtott teljesítményét értékelné.

„Gyerekkoromban két szenvedélyem volt. A futball és a fenntarthatóság – mondta Flamini 2015-ben a brit The Sunnak. – Marseille-ben nőttem fel a tenger közelében, és már fiatalon tisztában voltam az óceáni műanyagokkal és a vegyi szennyezéssel kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekkel. Amikor megalapítottuk a céget, nem tudtuk konkrétan, hogy az energia vagy a vegyi anyagok újrahasznosításával fogunk foglalkozni, de egyeztettünk egy milánói kutatócsoporttal, és elkezdtünk a fenntarthatóság irányába haladni. Hét éven át senkinek sem beszéltem erről. Pasquale és én jó barátok lettünk, amikor Milánóba költöztem. Mindig azon gondolkodtunk, hogy bele kellene vágnunk valamibe közösen. Azon töprengtünk, hogyan tudnánk változtatni a dolgok menetén. Ekkor jött a levulinsav.”  

A levulinsavat a gyógyszergyártásban már régóta használják, de Flaminiék felfedezése tudományos áttörést hozott. A petrolkémiai anyagok olyan mindennapi termékekben találhatók meg, mint a mosószer és a bőrápolási termékek. A Maastrichti Egyetem kutatása szerint a levulinsav akár nyolcvan százalékkal is csökkentheti az említett termékek petrolkémiai anyagokkal történő előállításából származó CO2-kibocsátást. A játékos erre a legbüszkébb, és nem arra, hogy piszkosul meggazdagodott. „Úttörők vagyunk, új piacot nyitottunk. Olyan piacot, amely jelenleg húszmilliárd fontot mozgat” – fogalmazott Flamini. 

Mivel a cégalapításkor az AC Milan játékosa volt, elmondása szerint nehéz volt megfelelni a kettős nyomásnak. „Eleinte kételkedtem magamban, és igazából azt sem tudtam, milyen irányba haladok a másik életemben. Amikor futballistaként a vegyi anyagokról vagy a fenntarthatóságról beszélsz üzleti tárgyalásokon, még nagyobb nyomás helyeződik rád, mert a partnereid tesztelni akarnak, és látni, képes vagy-e az asztalnál is ugyanúgy teljesíteni, mint a futballpályán. Jobban kellett bizonyítanom, mint bárki másnak” – mondta.

Azt tudni lehet a nyilvános cégadatokból, hogy maga a vállalat milyen gazdasági erőt képvisel, sokkal nehezebb a 60 százalékos társtulajdonos Flamini vagyonára következtetni ebből. Kiindulási alapnak az mindenesetre megfelel, hogy 2018-ban 200 millió euróra becsült vagyonával a Challenges gazdasági magazinnál felkerült az 500 leggazdagabb franciát felsoroló listára, annak is a 395. helyét foglalta el.

Ennél persze jóval magasabban szárnyaló tippekről is lehetett olvasni, olyanról is, miszerint osztalékként 30 milliárd (!) eurót vett ki a cégből, de a L’Équipe-nek nyilatkozva maga cáfolta ezeket a pletykákat. Viszont a helyezését a francia „rich list”-en nem vitatta, szóval az nem légből kapott, és üzleti körökben úgy tartják: a gyakorlatban Flamini vagyonát 10 milliárd euró körülinek nyugodtan lehet venni.

A sport területéről érkezők közül akkor csak öten voltak nála előkelőbb helyen a listán. Francois Pinault, a Rennes főrészvényese (6. hely, a Forbes-nál 30. a világon), Jean-Michel Aulas, az Olympique Lyon tulajdonosa (153.), Olivier Sadran, a Toulouse főrészvényese (252.), Laurent Batteur, a Caennál társtulajdonos gyógyszergyári vezérigazgató (292.) és a Lorient-nál érdekelt Loic Féry (373.). 

Miközben az a közvélekedés, hogy a sztárfutballisták milyen irgalmatlanul sokat keresnek, a játékkal szerzett pénzzel esély sincs felkerülni ilyen listákra, még a csúcsgázsit keresőknek sem, a futball melletti reklám- és marketingbevételüket beszámítva sem. Még Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi vagyonát is több mint húszévnyi csúcsfutball után is „csupán” 800 millió–egymilliárd euró körülire lehet tenni.

Néhány éve Flamini társalapítója volt a The BioJournalnak, a világ első, teljes egészében a biovilágnak és az ökológiai fenntarthatóságnak szentelt e-magazinjának, amelyet az olasz környezetvédelmi újságíró, Mario Bonaccorso szerkeszt. A volt futballista tagja volt a 2024-es párizsi nyári olimpiai játékok környezetvédelmi bizottságának is. De még az olasz futball is haszonélvezője Flaminiék sikerének: üzlettársa, Pasquale Granata főtámogatója lett a Nápoly-közeli Caserta város labdarúgócsapatának, a Serie C-ben szereplő Casertanának.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. december 27-i lapszámában jelent meg.)