A rúdugrás új dimenziója – Armand Duplantis

„Lépj be egy világba, ahol a csillagos ég a határ!” 

Az elcsépelt mondás egyáltalán nem hat közhelyesnek, ha Armand Duplantis ugrásaival illusztrálják. Miközben a kivetítőn felidézték a tavalyi világcsúcsait, köztük a stockholmit és a budapestit, a svéd rúdugrófenomén már a 631 centiméterhez készülődött Uppsalában. Ott, ahol elmondása szerint a legjobbak a körülmények. Abban a csarnokban, amelyre rendszerint hazai pályaként hivatkozik. Azon a versenyen, amelynek nemcsak a legnagyobb sztárja, hanem a névadója is.

De mi is az a Mondo Classic? A történet még 2021-ben kezdődött, miután hősünk megnyerte a tokiói játékokat. Az akkoriban a 620 centiméteres magassággal kacérkodó Duplantis újdonsült olimpiai bajnokként vendégül látta riválisait: klubjával olyan gálát hozott tető alá, amelyen a rúdugrók kerülnek rivaldafénybe. Mondani sem kell, hogy versenytársai egytől egyig örömmel mondtak igent a felkérésre, mégiscsak a jelenkor legnagyobbja postázta a meghívót.

A helyszín egy pillanatig sem volt kérdéses, mivel Duplantis ezer szállal kötődik az Upsala IF arénájához. Az Egyesült Államokban nőtt fel, de amikor gimnazistaként Svédországot választotta, csatlakozott a klubhoz, amelyet édesanyja, Helena is képviselt. Az uppsalai nyarak meghatározták a kivételes tehetség fejlődését, akiről a csarnok egyik bejáratát is elnevezték: a Duplantisentrén fölött az aktuális világrekordot jelképező Mondo-sziluett díszeleg. Nem érdemes eltenni a létrát a szertárba, úgyis időről időre feljebb kell ragasztani a matricát…

 „Ha azt vesszük alapul, hogy a nevemet viseli a gála, nekem ez az év legfontosabb versenye, ami értelemszerűen nyomással is jár” – mondta az idei, ötödik Mondo Classic előtt Duplantis, aki a tőle megszokott alázattal méltatta vetélytársait. A névsor alapján nem csupán az elfogultság miatt jellemezte az eseményét a valaha volt egyik legszínvonalasabb rúdugróviadalként: szinte csak olyan klasszis indult, aki korábban hat méter fölé jutott. Ráadásul nem csupán versenyezni, de szórakoztatni is szeretnek, így már a bevonulásnak is megadták a módját.

A rendhagyó gála ötlete az elmúlt években kiforrta magát, a szervezők minden apró részletre ügyeltek. A zenés-táncos nyitányt fényjáték színesítette, a svéd himnuszt férfikórus énekelte élőben, a levetített kisfilm pedig a „kerti rúdugrás” művészetébe avatta be a szurkolókat. Ha már szurkolók: aki csak tudott, bezsúfolódott a csarnokba, szokás szerint tömött lelátók fogadták az ugrókat. Illetve előbb még az esemény sztárvendégét, Rasmus Wrana olimpiai bajnok curlingest, aki úgy sétált be a vörös szőnyegen, hogy a söprést ezúttal a kabalafigurára, egy óriáspandára bízta…

Alighanem akkor is Duplantis kapta volna a legnagyobb tapsot, ha csendben feltűnik a „játékoskijáróban”, de inkább megkérte a lemezlovast, hogy a Feelin’ Myself című új slágerét pörgesse. Merthogy hősünk a közelmúltban a zeneiparban is próbára tette tudását: nemrégiben énekesként mutatkozott be a svéd televízióban, saját dalai egyre népszerűbbek a közösségi médiában. A bemelegítés közben interjút adott, üdvözölte a közönséget, majd a show kedvéért beszállt 565-ön, hogy aztán „páholyból” figyelje az eseményeket és biztassa a többieket.

A rúdugróknál világversenyeken sem lehet tapintani a feszültséget, de ezúttal a megszokottnál is oldottabb volt a hangulat. Az amerikai Sam Kendricks egyenesen a nyakába kapta a házigazdát, miután átvitte az 590-et, ahogy a norvég Sondre Guttormsen is alaposan megünnepelte hatméteres ugrását. A görög Emanuil Karalisz februárban káprázatos, 617 centiméteres egyéni csúcsot ugrott, Uppsalában viszont nem jött ki neki a lépés – a 608 centi újabb hazai győzelmet jelentett Duplantisnak.

Nagyon meglepődtünk volna, ha beéri ennyivel… A műsorvezető azért a rend kedvéért megkérdezte, emeljék-e magasabbra a lécet, miközben zenei aláfestéssel fokozták a dramaturgiát. A válasz egyértelmű volt, ezen a ponton a riválisok is szurkolókká váltak.

Szóval a svéd rúdugrófenomén a 631 centiméterhez készülődött Uppsalában. Elmondása szerint új kihívásra volt szüksége, ezért hosszú idő után változtatott a nekifutásán, a korábbi 20 helyett 22 lépést tett meg. A lemezlovas is tudta, mit kell tennie, a kimondottan fülbemászó Feelin’ Myself alatt vastaps zúgott a lelátóról.

Hát még az ugrás után! A 26 éves Armand Duplantis versenytársai gyűrűjében ünnepelte pályafutása 15. világcsúcsát, amely az ismerős környezet varázsa miatt alighanem örökké emlékezetes marad. A szervezők tényleg mindenre felkészültek, az érkezés pillanatában konfettieső borította be a szőnyeget, késő estig tartott az uppsalai fieszta. Miközben a leglelkesebb rajongók türelmesen vártak a korlátnál a közös kép vagy aláírás reményében, Duplantis köszönőbeszédében kiemelte, hogy mindenkiért ugrott, aki szorított neki.

 „Ez a mi otthonunk! Mindig nehéz legyőzni, de amikor Svédországban versenyzek, még nehezebb” – hangsúlyozta a svédek ásza. A bevezetőben említett szlogenre utalva mondhatnánk, hogy március 12-én belépett a világba, ahol a csillagos ég a határ, de valójában réges-rég megtette. A 630 immár a múlté, a következő kerek mérföldkő pedig talán csak nekünk, földi halandóknak tűnik távolinak.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 21-i lapszámában jelent meg.)