Élete az amerikai-magyar foci – Gyékényesi János Pál

2026.03.17. 11:06

Címkék

Egyeseknek az, de sokaknak biztosan nem meglepetés, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben, sőt, évszázadban rengeteg magyar tett azért, hogy népszerű legyen a labdarúgás. Gyékényesi János Pál az Ohiói Labdarúgó-szövetség elnöke szinte az egész életét a futballra áldozta, de a NASA mérnökeként is elismert szakember lett.

Az Egyesült Államok immár másodszor rendez labdarúgó-világbajnokságot.

Az elsőre 1994-ben került sor, innentől datálható nagyjából, hogy a profi futball talán végleg megvetette a lábát Észak-Amerikában, és a sportág rohamosan növekvő népszerűségének is köszönhető, hogy a nyáron Mexikóval és Kanadával karöltve ismét vendégül látja a labdarúgás nagyszínpadának szereplőit. Gyékényesi János Pál több mint hetven éve dolgozik az amerikai – egyben az ott élő magyarok – labdarúgásáért, játékosként, klubvezetőként, vagy éppen az Ohiói Labdarúgó-szövetség elnökeként rengeteget tett azért, hogy ezt a játékot megszeressék az újvilágban.

„1945-ben hagytuk el a családommal Magyarországot, éltünk Ausztriában, ahol kisgyerekként elkezdtem futballozni – mondta Gyékényesi János Pál. – 1951-ben érkeztünk Amerikába, és Clevelandben telepedtünk le, édesapám katolikus tanítóként dolgozott, és különösebben nem rajongott a labdarúgásért, a három fia viszont igen. Szerencsére a magyarságról akkor külföldön a futball jutott elsőként az emberek eszébe, így tőlem is mindig azt kérdezték, tudok-e focizni, ez pedig nagyban segítette a beilleszkedésem, bárhova is kerültem.”

Gyékényesi János Pál állandó vendég és segítő az Árpád-kupákon, nem mulasztana el egy mérkőzést sem

Pali bácsi azonnal futballozni kezdett az Egyesült Államokban, Clevelandben a bevándorlóknak köszönhetően rendkívül népszerű volt a labdarúgás, több magyar csapat is volt, de a délszláv nemzetiségűeknek, vagy éppen a németeknek is sok együttesük futballozott. Pontosan ezért presztízs- és becsületbeli ügy is volt egy-egy rangadó, de a sportszerű csatározásokon kívül egy-egy balhé csak a horvát és a szerb csapatok egymás elleni mérkőzésein fordult elő.

„Hat évet játszottam magyar együttesekben, ohiói bajnokságot kétszer nyertem. Igaz, mindössze tizenhét éves voltam, és nem jutottam sokat szóhoz, de nagyon szerettem a csapatot, a hangulatot, a közösséget, amelyben éltünk, sportoltunk. Aztán a clevelandi Case Western Reserve Egyetem elvégzése után a doktori tanulmányaimat a Michigan State Egyetemen folytattam, s a labdarúgást itt sem hagytam abba, egyetemi bajnokságot nyertünk és többnyire jamaicai csapattársaim voltak, akikkel nagyon jól megértettem magam.”

Gyékényesi János Pál aztán a NASA-nál helyezkedett el, az amerikai űrkutatásban mérnökként is jelentős sikereket ért el. A másik szerelme a futball maradt, már fiatalon felkérték az ohiói liga elnökének, a posztot pedig úgy töltötte be, hogy továbbra is játszott a magyar csapatban, de szerepelt olasz és szerb együttesben is, további bajnokságokat is nyert. A labdarúgás viszont nem tudott berobbanni a legnépszerűbb sportágak közé az Államokban, maradt a bevándorlók játéka, ezen valamelyest az 1966-os angliai világbajnokság segített, amelyet közvetített az Egyesült Államokban a tévé, ennek hatására szerveződött meg a profi liga.

Gyékényesi János Pál örül, hogy az MLS-mérkőzésekre már rengeteg néző kíváncsi

„Legendás időszak volt, a hetvenes években szerepelt a New York Cosmosban Pelé és Franz Beckenbauer is, sztárokkal próbálták népszerűsíteni a labdarúgást az Államokban. Pelével személyesen is találkoztam, amikor Clevelandben járt, az én feladatom volt, hogy szórakoztassam. Emlékszem, nemegyszer hajlandó voltam nyolc órát is vezetni azért, hogy lássam őket New Yorkban játszani. Abban az időben Clevelandnek is volt profi csapata, a másodosztályban szerepelt, amely 1972-ben indult tíz együttes részvételével. Egy acélüzem tulajdonosa, Jánosi Miklós hozta létre, öt üzletemberrel adták össze a 100 ezer dollárt, ami a működtetésére kellett. Felkértek, hogy vállaljam el a Cleveland Cobras vezetését, és tíz évig intéztem a csapat ügyeit a feleségemmel együtt, mindennek fejében tíz százalékot kaptam a tulajdonosi jogokból.”

A „Kobrák” meccsein átlagban öt-hatezer néző volt, de akadt olyan rangadó, amikor háromszor annyian is összejöttek. A csapatban sok magyar játszott, a Ferencváros és az MTK is megmérkőzött barátságos meccsen a clevelandiekkel. A történetnek 1982-ben lett vége, a tulajdonosok eladták a csapatot, és a városban a teremfutball vert gyökeret.

Gyékényesi János Pál ezek után visszatért az amatőr szövetséghez, 1990 óta elnöke az ohiói szervezetnek. Három magyar csapat még a nyolcvanas években is létezett, de egyre gyengébbek voltak a nemzetiségi gyökerek, az utolsó, CMAC nevű együttes 2006-ban váltott és Cleveland Hungarians néven a teremfutballban szerepel. A nagypályás labdarúgás viszont egyre népszerűbb, Ohió államban is rengeteg gyerek és amatőr futballista kergeti a labdát, így Gyékényesiéknek van feladatuk bőven.

Középen az Ohiói Labdarúgó-szövetség elnöke, balra lehetséges utódja, Csibi Loránd

„A profi ligának köszönhetően egyre népszerűbb a játék, van olyan mérkőzés, amelyet hatvanezren néznek meg. Lionel Messit mindenki ismeri, de a többieket is, például Szoboszlai Dominikot. Amikor én voltam fiatal, örültem, ha háromezren kijöttek egy meccsre, elképesztő ez a fejlődés. Azt se felejtsük el, hogy a futball-láz megint annak is köszönhető, hogy a nyáron itt lesz a világbajnokság, most rengeteg pénz áramlik a fociba, van lehetőség a továbblépésre. A torna rendezésének elnyerése előtt engem is megkértek, hogy népszerűsítsem a pályázatot, Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével is találkoztam, akinek nagyon tetszettek a vébé tervei.”

Az amerikai magyar diaszpóra futballcsapatai csaknem három évtizede minden évben találkoznak az Árpád-kupa keretén belül. A viadal korábbi helyszíne Las Vegas volt, de néhány éve minden esztendőben más város ad otthont a nagypályás tornának, legutóbb Miamiban találkoztak az együttesek, ahol a San Francisco nyert büntetőkkel a Toronto Fradi ellen. Gyékényesi János Pál egyetlen mérkőzésről sem hiányzott.

„A kezdetek óta jelen vagyok az Árpád-kupán, segítettem a létrejöttét, mindig igyekeztem a szervezésből is kivenni a részem, nagyszerű dolog, hogy még mindig összejövünk egy évben egyszer, a fiatalabbak futballoznak és természetesen jókat beszélgetnek, barátkoznak. A főszervező Csibi Loránd barátom, aki az ohiói szövetségben titkárként dolgozik, és nagyon örvendetes, hogy munkájával, lendületével nem hagyja elveszni ezt a szép hagyományt. Olyan ember, akit az utódomnak is el tudok képzelni, mert látom, hogy mindent megtesz a clevelandi magyar közösségért és a labdarúgásért.”