A jubileuma után már gólt is szerzett Theodorosz Zagorakisz – Az első 100-szorosok, 18. rész

Nehéz elképzelni jobb évet egy labdarúgónak, amilyen Theodorosz Zagorakisznak volt a 2004-es: a görög középpályás világszenzációként megnyerte válogatottjával az Európa-bajnokságot, csapatkapitányként ő emelte a magasba az Henri Delaunay-trófeát, őt választotta meg az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a torna legjobb játékosának – majd ősszel ő lett az első görög labdarúgó, aki elérte a 100 válogatottságot! És egyébként az AEK Athénból topligába szerződött (Bologna), valamint ötödik lett az Aranylabda-szavazáson.

Pedig 2004 nyaráig kevesen hallottak róla a hazáján kívül, és ott sem számított igazán nagy névnek (bár a FIFA 2000 számítógépes játék borítóján már ő díszelgett). Nyolcvankilencszeres válogatottként, görög csúcstartóként kezdte el a portugáliai Európa-bajnokságot, gólja még nem volt címeres mezben. Igaz, védekező középpályásként nem is ez volt a fő feladata.

Portugáliában aztán valódi görög hőstörténet íródott. A szigorú német szövetségi kapitány, Otto Rehhagel irányítása alatt a torna előtt a fogadóirodák szerinti legesélytelenebb csapatként a görögök a nyitó meccsen megverték 2–1-re a házigazdát, aztán a spanyolok elleni 1–1 és az oroszoktól elszenvedett 2–1-es vereség ellenére csoportmásodikként továbbjutottak a legjobb nyolc közé. Majd sokkolták a világot a címvédő franciák (1–0) és a közönségkedvenccé váló csehek (szintén 1–0, ezüstgóllal) kiejtésével, de még erre is rá tudtak tenni egy lapáttal, mert a döntőben bizonyították, hogy nemcsak Portóban, de Lisszabonban is le tudják győzni a Luís Figót, Rui Costát, Decót, Cristiano Ronaldót felvonultató Portugáliát (1–0). Nem volt egyértelmű, ki a legnagyobb hőse a csapatnak (már persze „Rehhaklész” kapitányon kívül), hiszen nagyot játszott a döntő egyetlen gólját szerző Angelosz Hariszteasz, a védelemből Jurkasz Szeitaridisz és Traianosz Delasz, vagy a középpályás Jorgosz Karangunisz is, az UEFA szakmai bizottsága végül mégis a csapatkapitány Zagorakiszt választotta meg a torna legjobbjának. Figyelemfelkeltő tette leginkább az volt, amikor a franciák ellen a jobb szélen szépen átfűzte Bixente Lizarazut, majd precíz gólpasszt adott Hariszteasz fejére. Persze végig stabilan, megbízhatóan teljesített, vérbeli vezér volt, szóval nem lehetett megkérdőjelezni a kiemelését.

Végigjátszotta az Eb-t, a lisszaboni döntő volt a 95. válogatott meccse. Így a 100. már az őszi vb-selejtezőkre esett: Kazahsztán ellen Pireuszban. Egészen más helyzetben. A nyár elmúlt, az eufória tovaszállt, a Rehhagel-csapat pedig szenvedett a selejtezőben: a talán még mindig Eb-mámorban úszó együttes előbb kikapott Tiranában 2–1-re az albánoktól, majd odahaza csak 0–0-t ért el a törökökkel, az ezt követő kijevi 1–1 Ukrajnával pedig azt jelentette, hogy három forduló után nem volt még győzelme, hátránya a csoportban Ukrajna mögött máris hat pont, így Kazahsztán ellen nagy nyomás alatt, győzelmi kényszerben kellett pályára lépnie, ez pedig elvonta a figyelmet Zagorakisz jubileumáról is.

 „Mi vagyunk a favoritok, nyernünk kell, nincs más út – fogalmazott Rehhagel a kazahok elleni mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón. – A győzelem kötelező. Még a selejtezősorozat elején járunk, az első meccsek nem úgy sikerültek, ahogyan szerettük volna, de most már van ritmusa a játékunknak, és ennek a ritmusnak a mostani mérkőzésen is látszania kell. Telt ház, nagyszerű hangulat lesz a Karaiszkakisz Stadionban, de okosan kell támadnunk, mert keményen védekező együttessel játszunk. Kazahsztánnak erős a csapata, amely az utolsó pillanatig küzdeni fog.” Arra a kérdésre, hogy a görög játékosok frusztráltak-e a selejtező eddigi eredményei miatt, Rehhagel megcsillantotta a humorérzékét: „Nincs miért frusztráltnak lenniük, jól érzik magukat a bőrükben, hiszen mindannyian jóképűek, gyönyörű feleségük van, és sok pénzt keresnek…”  

Zakorakiszt természetesen a jubileumi alkalomról is kérdezték az újságírók, de ő inkább a mérkőzés fontosságát, nagy tétjét hangsúlyozta: „Le kell győznünk Kazahsztánt! Majd beszélek a századik válogatottságomról, ha elértük a célunkat, s megszereztük a három pontot. Jól kell teljesítenünk, hogy az Eb-győzelem után meglegyen a folytonosság. Rosszul kezdtük a sorozatot, és a helyzetünk nehéz lett. A célunk az első győzelem a csoportban, ami szükséges ahhoz, hogy reménykedhessünk a továbbjutásban.”  

Meg is lett az első győzelem, 3–1 lett a vége, a kazahok csak a 88. percben tudtak szépíteni tizenegyesből. A jubiláló csapatkapitányt a 71. percben nyugodtan le lehetett cserélni, hogy megtapsolhassa, megünnepelhesse a hazai közönség. Életben maradtak a görög remények, más kérdés, hogy a regnáló Európa-bajnok így sem tudott kijutni a németországi világbajnokságra, csak a negyedik lett a csoportban Ukrajna, Törökország és Dánia mögött.

Pedig az első 100 mérkőzésén gól nélkül álló Zagorakisznak már a következő, Dánia elleni összecsapáson megszületett az első válogatott gólja szabadrúgásból, nyert is 2–1-re Görögország Athénban. Különös, de amikor 2007. augusztus 22-én a 120. fellépése, a Spanyolország elleni barátságos találkozó után búcsút intett a címeres meznek, már három találatnál járt, vagyis, amíg az első 100 meccsén egy gólt sem szerzett, az azt követő – egyben utolsó – 20 mérkőzésén hármat is.

  (A következő részben: Mexikó – Claudio Suárez)  

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 16-i lapszámában jelent meg.)