„Hamburg szuper választásnak tűnik” – Vasziljevics Andrej több mint ígéret

Már az is ritkaságszámba megy, hogy magyar labdarúgóért 2.5 millió eurót fizessen egy külföldi klub, ahhoz pedig egyáltalán nem lehetünk hozzászokva, hogy egy 16. életévét éppen csak betöltő játékosért adjanak ennyit. Márpedig Vasziljevics Andrejben akkora lehetőséget látott a Bundesligában szereplő Hamburger SV, hogy – a saját lehetőségeihez képest mélyen a zsebébe nyúlva – mintegy egymilliárd forintot kicsengetett az MTK Budapestnek a tehetséges középcsatárért.

A szóban forgó futballista vezetékneve ismerős lehet a magyar labdarúgást követőknek: a korábban többek között az Újpestben, a Videotonban és a Bp. Honvédban szereplő Dusan Vasziljevics fiáról van szó. A kötelék még önmagában nem garantálja, hogy a fiúgyermekből ígéretes labdarúgó lesz, ám ha a várakozások beigazolódnak, Andrej felülmúlhatja édesapja pályafutását.

 „Nyilván apukám is hatással volt rám, de azért azt nem neki tulajdonítom, hogy annak idején az első lépéseimet egy labdáért szaladva tettem meg – mondta lapunknak Vasziljevics Andrej, akivel magyarul beszélgettünk. – Emlékszem, kicsiként mindig a tévé előtt ültem, ha Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi játszott, élvezettel néztem őket. Viszonylag későn, kilencévesen lettem igazolt labdarúgó a Vasasban, pedig a szüleim már hétévesen edzésre hordtak. Sajnos akkor még nem volt magyar állampolgárságom, így a tornákat rendre kihagytam – kicsiként nem értettem, miért csak az edzőmeccseken léphetek pályára. Szerencsére ez nem szegte kedvem, nagy odaadással készültem arra, hogy ha majd rendben lesznek a papírjaim, olyan jó legyek, hogy betegyenek a csapatba.”  

Az MTK Budapesthez a 14. életéve betöltése előtt került. A klubváltás hátterében az állt, hogy a kék-fehérek utánpótlásából jutnak ki a legtöbben külföldre – évekkel később Andrejnek is sikerült.

 „Eleinte a saját korosztályomban szerepeltettek, majd a második idényem végén idősebbek között kellett helytállnom. A koromhoz képest magas vagyok, fiatalabbként gyakran előfordult, hogy a védőm a vállamig ért – többek között ezért volt szükség arra, hogy nagyobbak ellen szerezzek tapasztalatot.”  

Május másodikán jött el a bemutatkozása ideje a felnőttek között: a Nyíregyháza elleni NB I-es mérkőzésen a hosszabbítás perceiben cserélte be Pinezits Máté vezetőedző. Ő lett az első 2010-es születésű labdarúgó, aki pályára lépett a magyar élvonalban, valamint Bíró Gyula és Czvitkovics Péter után a harmadik legfiatalabb, aki az MTK mezét tétmérkőzésen magára húzta.

 „Szombaton volt a meccs, nekem pedig pénteken szóltak, hogy ne az U19-eseknél jelentkezzek edzésre… Régóta rebesgették, hogy ha betöltöm a tizenhatot, felvisznek, és miután visszatértem a korosztályos válogatottból, valóban így lett. Érdekes volt a felnőttekkel készülni: amíg korábban rólam pattantak le a védők, az idősebbek a rutinjukat kihasználva fedezték a labdát, a párharcokban mindenki keményen odatette magát. Az edzésen valamennyire izgultam, majd a kispadon ülve feszülten várakoztam, de amikor a hosszabbításban becseréltek, igyekeztem minden pillanatát élvezni annak a néhány percnek. Emlékszem, Németh Krisztián a meccs előtt az öltözőben odalépett hozzám, és azt mondta: »Kisfiam, ha megkapod a lehetőséget, ne is passzolj senkinek, még nekem sem, csak rúgjál gólt!« Jólesett, hogy mindenki kedvesen fogadott, hálás vagyok, hogy ez az élmény megadatott.”  

Az MTK Budapest felnőttjei között már biztosan nem láthatjuk, szombaton ugyanis az U19-es csapatban számítanak rá. Az utánpótlásfutballból nem csak a százkilencven centimétert meghaladó magasságával tűnt ki: az MLSZ adatbankja szerint 126 mérkőzésen 184 gólt szerzett. A Hamburg megfigyelői többször is Magyarországra utaztak, hogy szemügyre vegyék a tehetséges csatárt. Lapunk értesülése szerint más klubok is tettek érte ajánlatot, többek között a Newcastle United szállt harcba érte – hiába.

 „Sok klub csábított, de ha a Bundesligából hívnak, az nagyon vonzó. A tárgyalások során mindvégig azt tartottuk szem előtt édesapámmal, hogy melyik egyesületnél tudnék leghamarabb odaérni a felnőttek közé. A HSV ebből a szempontból is szuper választásnak tűnik. Eleinte az akadémián akarnak fejleszteni, az U19-ben kell bizonyítanom, majd ha készen állok, léphetek feljebb.”  

Az  átigazolását március 27-én, két nappal a 16. születésnapja után jelentették be.

„Mondhatnám, elképesztő szülinapi ajándékot kaptam, magasra került a léc… Nagyon meglepődtem a németországi fogadtatásomon, csaknem húsz ember foglalkozott azzal, hogy minden rendben legyen körülöttem. A három Hamburgban töltött nap megerősített abban, hogy elképesztően profi klubhoz, jó helyre kerülök. Ha tehetem, nézem az első csapat meccseit, tetszik a játék, Luka Vuskovic teljesítménye extra – bízom benne, nekem is sikerül annyit fejlődnöm, mint neki.”  

Már csak azért is, mert a kilences világszerte hiányposzt, kevés az igazán jó játékos a pozícióban. Mivel Andrej rengeteg góllal hívta fel magára a figyelmet, évek óta médiaérdeklődés kíséri.

„Tapasztalom a »hájpot« magam körül: az Instagramon csodagyereknek titulálnak, nemzetközi tehetségfigyelő oldalakon készítenek rólam posztokat. Sohasem zavart a felhajtás, inkább élvezem, hogy rólam, a góljaimról van szó. Hiába tudtam, melyik nagy klub megfigyelője utazott el miattam Magyarországra, ez nem feszélyezett a pályán, egy pillanatra sem játszottam meg magam. Szerintem ezt a tapasztalatot fel tudom használni a jövőben, a nyomás kezelésében biztosan segít. Egyébként Hamburgban előre jelezték, hogy a szerződtetésemről mindenki értesül majd a városban, és érdemes felkészülnöm arra, hogy a HSV-szurkolók felismernek majd az utcán vagy a boltban.”  

Egy 16 éves fiatal nem biztos, hogy tökéletesen tudja kezelni az ilyen helyzeteket, de nem lesz egyedül az új környezetben: szülei kiköltöznek vele Németországba.

„Ami óriási könnyebbség nekem. A klubváltás mindig izgalmas, hiszen új emberek, új edzők, új csapattársak várnak rám, ráadásul életemben először külföldön kell boldogulnom. Egy ideje elkezdtem németül tanulni, hogy könnyebben menjen a beilleszkedés. Nem a világ legkönnyebb nyelve, de el akarom sajátítani, heti kétszer járok különórára.”  

Ambiciózus fiatalról lévén szó, nagy elvárásokat támaszt magával szemben, és hisz abban, hogy el tudja érni a céljait.

„Nagyon szeretném, ha zökkenőmentes lenne a beilleszkedésem, jó lenne rögtön elkapni a fonalat. Az első nagy célom, hogy minél hamarabb felvigyenek az első keretbe és bemutatkozzak a Bundesligában, majd szeretném beverekedni magam a csapatba – hogy utána mi lesz, rengeteg tényezőn múlik.”  

Mivel édesapja szerb, édesanyja montenegrói, és magyar útlevele is van, három válogatott közül választhat majd – feltéve, hogy mindenhonnan hívják. Noha jelenleg a magyar korosztályos csapatokban veszik számításba, megkérdeztük, felnőttszinten melyik címeres mezben képzeli el magát.

 „Tizenhat éves vagyok, erről még korai beszélni. Még nem döntöttem el, melyik országot szeretném képviselni. Azt viszont szeretném tisztázni, hogy félreértésen alapul az a hír, amely a szerb sajtóban kering rólam: egy szóval sem mondtam senkinek, hogy szerb válogatott akarok lenni. Jelenleg jól érzem magam a magyar utánpótláscsapatokban. Ha meg kellene neveznem egy karrierutat, amelyik inspirál, Szoboszlai Dominikét mondanám, mivel ő is tizenhat évesen került külföldre, majd lett fiatalon felnőttválogatott, később pedig csapatkapitány.” 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 16-i lapszámában jelent meg.)