„Nézőként” a centenáriumi mérkőzésén Mark Schwarzer – az első 100-szorosok, 28. rész

Miként az olyan futballnagyhatalmaknak számító országokban, mint Brazília (Claudio Taffarel), Spanyolország (Andoni Zubizarreta) vagy Olaszország (Dino Zoff), Ausztráliában is egy kapus volt az első 100-szoros válogatott labdarúgó. Persze Ausztrália nem nevezhető futballnemzetnek (vb-n 1974-ben járt először, 2006-ban másodszor, a legjobb nyolc közé még sohasem jutott be), így talán nem is csoda, hogy a 100-as határhoz csak 2012-ben ért el először valaki, nevezetesen Mark Schwarzer.
A 194 centiméter magas kapus – 1968-ban Stuttgartból Ausztráliába kivándorló német szülők gyermekeként – már a Sydney agglomerációjához tartozó North Richmondban született 1972-ben, de már felnőttpályafutása korai szakaszában elszerződött az óhazába, a félprofi ausztrál Marconi Stallionstól négy év után, 1994-ben a Dynamo Dresdenhez igazolt, majd védett a Kaiserslauternben is. Hírnévre aztán Angliában tett szert, ahol volt a Bradford City, a Fulham, a Chelsea és a Leicester City légiósa is, de a legtöbb időt a Middlesbrough-nál töltötte, amelyben 1997 és 2008 között 366 első vagy másodosztályú bajnokin őrizte a kaput.
A válogatottba még az ausztrál ligából hívták meg 1993-ban, rendkívül fontos mérkőzésen, a Kanada elleni interkontinentális vb-pótselejtezőn mutatkozott be Edmontonban, ahol bár 2–1-re a hazaiak nyertek, a visszavágón 2–1-es ausztrál siker született, és válogatott pályafutása második meccsén Schwarzer máris megnyert egy tizenegyespárbajt (4–1). Ennek ellenére a vb-kvalifikációról döntő, Argentína elleni interkontinentális párharc során csak a kispadon jutott neki hely, Mark Bosnich védett, a vb-re pedig Argentína jutott ki 2–1-es összesítéssel.
Ez volt az első nagy harc, amit meg kellett nyernie a nemzeti csapatban, hiszen Bosnich ugyancsak jó nevű kapus volt, aki kissé fordított utat járt be: első felnőttcsapata a Manchester United volt, onnan szerződött haza, Sydney-be, majd futott be szintén szép angliai karriert az Aston Villában, újra a Manchester Unitedben, majd a Chelsea-ben. Egyidősek voltak, hasonlóan jók, de ezt a csatát a posztért hosszú távon Schwarzer nyerte meg, Bosnich csak 17 válogatottságig jutott.

| Mark Schwarzer 109 válogatott fellépése során nem játszott a magyar válogatott ellen. A mienk összesen háromszor mérkőztek meg az ausztrálokkal, ebből ugyan kettő is Schwarzer időszakára esett, ám 1997-ben a Népstadionban John Filan, 2000-ben az Üllői úton Mark Bosnich védte a vendégek kapuját. Magyar vonatkozás viszont a pályafutásában, hogy 2008 és 2011 között Gera Zoltán csapattársa volt a Fulhamnél, együtt játszottak 2010-ben Hamburgban Európa-liga-döntőt, mind a ketten kezdők voltak az Atlético Madrid ellen hosszabbításban elszenvedett 2–1-es vereség során. És az is magyar vonatkozás, hogy Schwarzer Neil Montagnana-Wallace-szal közösen 2007-ben egy ifjúsági regényt írt Megs and the Vootball Kids (Megs és a focikölykök) címmel, amely az ajánló szerint Megs, vagyis Edward Morrison történetét meséli el, aki Angliából Ausztráliába költözött. Miközben Megs próbálja megtalálni a helyét, összebarátkozik egy különc magyar takarítóval, aki az általános iskolában dolgozik. A regény olyan sikert aratott, hogy négy folytatás követte. |
Amikor Schwarzer 2021-ben bekerült az ausztrál labdarúgás Hírességeinek Csarnokába (Hall of Fame), a szövetség honlapja ezeket az ikonikus pillanatokat emelte ki a válogatottbeli pályafutásából: 1993 – két lövést hárított a Kanada elleni vb-pótselejtező tizenegyespárbajában, továbbjutáshoz segítve a csapatot; 2005 – két emlékezetes védést mutatott be Uruguay ellen, ezzel segítve Ausztráliát a németországi vb-re való kijutásban; 2006 – 33 évesen pályára lépett első világbajnokságán, a socceroos négyből három mérkőzésén (Japán, Brazília és Olaszország ellen) kezdő volt; 2010 – a második nagy tornáján lépett pályára, ezúttal Dél-Afrikában, és mind a három csoportmérkőzésen ő védett.
Két világbajnoki szerepléssel és egy Ázsia-kupa-ezüstéremmel a háta mögött érkezett hát el 2012-ben első ausztrálként a 100. válogatott mérkőzéséhez. Nem könnyű körülmények között: a csapat Bejrútban, Libanon ellen játszott felkészülési találkozót 2012. szeptember 6-án, hogy minél jobban ráhangolódjon az öt nappal későbbi fontos vb-selejtezőre, amelyet Jordánia ellen Ammanban kellett megvívni. Szinte szó szerint csatára készültek az „auszik”, akikre tankok és fegyveres őrök vigyáztak az akkor is feszült közel-keleti helyzetben. A szövetség honlapja azzal harangozta be a kapus jubileumi mérkőzését, hogy a jeles alkalomból a szurkolók küldhettek kérdéseket Schwarzernek, akinek a válaszait közölte is aztán a weblap. A pályára minden ausztrál játékos 100-as számú mezben vonult ki a mérföldkőhöz érő kapus tiszteletére.

„Azt hittem, a századik születésnapját ünnepeljük… – viccelődött a meccs után csapattársa, Luke Wilkshire, majd komolyra fordította a szót. – Igazán figyelemre méltó teljesítmény, amit Mark elért. Nagyszerű karakter a pályán és azon kívül is. Le a kalappal előtte. Ez csodálatos teljesítmény.” Holger Osieck, az ausztrál válogatott német szövetségi kapitánya így méltatta a szövetség honlapjának: „Rendkívül sokat tett hozzá a csapat játékához az évek során. Nem meglepő, hogy ő az első, aki elérte a száz válogatottságot, mert igazi példakép és nagyszerű személyiség.”
Ahogy az ABC a tudósításában megjegyzi: Schwarzer leginkább „nézőként”, passzív szereplőként vett részt a saját jubileumi mérkőzésén, mivel dolga nemigen akadt, csapata sima 3–0-s sikert aratott Libanon ellen. Tim Cahill és Matt McKay góljával már az első félidő felénél 0–2 volt az állás, a hajrában pedig Archie Thompson állította be a végeredményt. Az ünnepelt is inkább a meccsről beszélt a lefújás után, nem önmagáról: „Nagyon biztató teljesítményt nyújtottunk. Nagy kihívás vár ránk Jordánia ellen, a körülmények ismét nagyon-nagyon szélsőségesek lesznek. De a mai mérkőzés jó felkészülés volt, mert a szituáció hasonló lesz, szóval remélhetőleg Jordániában ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.”
Valóban jól szolgálhatta a felkészülést ez a találkozó, mivel Jordániában nyerni tudott 2–1-re a socceroos, majd később ki is jutott a 2014-es brazíliai világbajnokságra. A tornán viszont már nem Schwarzer védte az ausztrál kaput, mivel 2013 szeptemberében, 40 évesen visszavonult a válogatottságtól. Búcsúja a címeres meztől nem sikerült valami dicsőségesre, Brazília fővárosában Neymarék 6–0-ra győztek Ausztrália ellen. Ez a 109. válogatott meccse volt, amivel máig csúcstartó. Visszavonulásakor minden kommentár kiemelte, hogy ebből 44-et kapott gól nélkül hozott le. Ami persze nem olyan nagy tett, ha azt vesszük, hogy Ausztrália sokáig az óceániai térségben selejtezett – de ne legyünk ünneprontók…
(A következő részben: Írország – Robbie Keane)
| 2012. szeptember 6. Libanon–Ausztrália 0–3 (0–2) Bejrút, Camille Chamoun Sports City Stadion, 7000 néző. Vezette: Hrisztosz Nikolaidisz (görög) Libanon: Haszan – Mizher (Hamam, a szünetben), Dzsunajdi, Nadzsarin, Iszmael (Dakik, 74.) – Antar (Matar, 63.), Faur – Hajdar (El-Ali, 72.), Atvi (Samasz, 68.), Matuk – Mograbi (Paoli, 58.) Ausztrália: Schwarzer – Wilkshire (North, 65.), Neill, Ognenovski, Carney – Kruse (Holman, 60.), McKay, Bresciano (Jedinak, a szünetben), Rukavytsya (Holland, 78.) – Cahill (A. Thompson, 52.) – Brosque (Sarota, 69.) Gólszerző: Cahill (19.), McKay (22.), A. Thompson (88.) |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. augusztus 8-i lapszámában jelent meg.)

Mogyoródi motorhome-mustra – a Formula–1 háttere

Hazatért, és bajnok lett – nagyinterjú Schön Szabolccsal

Tradíció és profizmus – sztárportré Josh Kerr atlétáról





