Párizs–Roubaix: Wout van Aert ellopta Pogacar sporttörténelmi pillanatát

Harminc kockaköves szektor, 258 kilométer és számos, előre nem kalkulálható nehézség várt a legkeményebb Klasszikusnak tartott Párizs–Roubaix mezőnyére, amelyen tavaly újoncként lett második Tadej Pogacar. Az UAE szlovén kerékpárosa azóta mindegyik Monumentumot megnyerte, gyűjteményéből már csak ez a verseny hiányzott. 120 kilométerrel a vége előtt azonban defektet kapott, először kölcsönkerékpáron haladt tovább, majd kapott egy másikat, de így is sok időbe és energiába telt, mire felzárkózott.

Az ikonikus arenbergi szektornál a címvédő Mathieu van der Poel is defektet kapott, átült Jasper Philipsen kerékpárjára, ám azon nem volt jó neki a pedál, s végül harmadik csapattársa, Tibor del Grosso bringájával ment tovább, de így jelentős hátrányba került a 2023 és 2025 között mindhárom kiírást megnyerő holland kerékpáros. Azonban nem adta fel, hiába nőtt két perc fölé is a lemaradása, később húsz másodperc környékére faragta.

Az egyik legnehezebbnek tartott, ötcsillagos minősítésű Mons-en-Pévèle-i szektornál Pogacar és a belga Wout van Aert tekert az élen, mögöttük lemaradva Mads Pedersen haladt. A szlovén bringás óvatosan vette a kanyarokat, mivel tavaly elesett, és az akkor összeszedett lemaradását már nem tudta ledolgozni. Olykor bele is támadt az UAE kerékpárosa, de a jó erőben lévő Van Aert nem hagyta magát.

A duó érkezett meg elsőként a roubaix-i velodrómba, ahol 2021 után először dőlt el sprintben a viadal, Van Aert a legjobb pillanatban szakította le Pogacart, és már a cél előtti utolsó métereken magasba emelhette kezét, üzenve a nyolc évvel korábban ezen a versenyen elhunyt csapattársának, Michael Goolaertsnek, aki szívrohamot kapott a 2018-as versenyen.

Pogacar így pályafutása során másodszor végzett másodikként az Észak Poklán, amivel egy sorozata ugyan megszakadt, de a 2024-es Liege–Bastone–Liege óta minden klasszikuson dobogóra állhatott. Van der Poel a negyedik lett, a dobogó harmadik fokára pedig a belga Jasper Stuyven lépett fel.

„2018 óta a célom az volt, hogy megnyerjem ezt a versenyt. Azon a versenyen elvesztettem egy csapattársam, ez a győzelem ez Michaelnek, a családjának és az akkori csapattársaknak szól. Az egy nagyon nehéz nap volt és azóta szinte minden évben ért valami balszerencsém, de ez mindig új tapasztalatot is jelentett számomra. Ezúttal is volt olyan pillanat, amikor nem mellettem állt a szerencse, de végül megmaradt a hitem, és sikerült elérnem, amit akartam. Nincs szebb dolog, amikor ketten sprintelünk a világbajnokkal. Tadej nagy bajnok, nagyon megnehezítette a versenyt, és ez a sprint végül különleges élményt jelentett. A végjátékban, amikor beérkeztünk a velodromba, akkor tartottam magam a tervemhez. Álmaimban sokszor megcsináltam már ezt a sprintet és pontosan tudtam mit kell tennem, sokkal nehezebb volt eljutni vele a velodromig, mint megnyerni a sprintet. Nagyon sokat támadott Tadej végig, számos alkalommal a határaimat feszegettem, de nagyon megérte. Igazi kaotikus verseny volt, de pont ezért gyönyörű, de egy ilyen napon ez a világ legszebb viadala” – fogalmazott a célba érés után röviddel a boldog győztes Wout van Aert.

„Sok bajom volt nekem is, három defekt, három bringacsere, ez egyáltalán nem ideális. Erős csapat vett körül, visszahoztak a többiek, és a végén Wouttal ketten már nem volt friss a lábam, nem maradt esélyem leszakítani a kockakövön. Amikor Wout először támadott, akkor még hittem benne, hogy vissza tudom támadni, de erre később már nem maradt esélyem. Az utolsó kockaköves szakaszon már nem maradt erőm, tudtam belül, hogy nem én nyerek. A hajrá kezdetén elfogytak a lábaim. Nem biztos, hogy visszatérek, majd meglátjuk” – mondta Pogacar a célban.

„Két defektem volt az arenbergi szektorban, két perc hátrányom volt, tudtam, hogy vége a versenyemnek. Jasper bringájára ültem fel, de más volt a pedálja, úgyhogy nem tudtam vele kijönni az erdőből. Rengeteg energiát használtam el, hogy ennyire sikerüljön visszazárkózni, és ilyen előzmények után már az is csoda, hogy a dobogóért harcolhattam” – kereste a szavakat Mathieu van der Poel.

Tadej Pogacar lehetett volna az első az országúti kerékpározás történetében, aki mind az öt nagy egynapos Monumentum-versenyén címvédő lehetett volna, ám a 2019-es Milánó–Sanremo megnyerése után második Klasszikusát megnyerő Wout van Aert a győzelmével meghiúsította ezt.

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR
PÁRIZS–ROUBAIX (Compiégne–Roubaix, 258.3 km)
FÉRFIVERSENY
1. Wout van Aert (belga, Visma-Lease a Bike) 5:16:52 óra
2. Tadej Pogacar (szlovén, UAE Emirates-XRG) azonos idő
3. Jasper Stuyven (belga, Soudal Quick-Step) 13 másodperc hátrány

KÉSŐBB
NŐI VERSENY (Denain–Roubaix, 144 km)
Vas Blanka is a mezőny tagja.