Búcsú a sérült szalagok miatt

B. A.B. A.
Vágólapra másolva!
2004.07.26. 22:13
Címkék
Azt mondták rá, szerencsés csillagzat alatt született, hiszen 19 évesen tagja lehetett a DVSC EHF-kupa-győztes csapatának.
Szász Mária a második súlyos sérülés után már nem folytatta a játékot (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Szász Mária a második súlyos sérülés után már nem folytatta a játékot (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Szász Mária a második súlyos sérülés után már nem folytatta a játékot (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Szász Mária a második súlyos sérülés után már nem folytatta a játékot (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Szász Mária a második súlyos sérülés után már nem folytatta a játékot (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Szász Mária a második súlyos sérülés után már nem folytatta a játékot (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Ám Fortuna istenaszony elpártolt Szász Máriától, hiszen a kapus 28 évesen (posztján talán a legjobb korban) kénytelen volt visszavonulni. "A Bayer Leverkusen ellen játszottunk idegenben kupameccset 2002 februárjában, amikor egy rossz mozdulat után megsérült a bal térdem - emlékezett a balszerencsés időszak kezdetére a kapus. - Egyből sejtettem, hogy nagy a baj, és sajnos nem is tévedtem, hiszen kiderült, hogy elszakadt a keresztszalagom. Műtét, majd rehabiltáció következett, s amikor kezdett egyenesbe jönni minden, újra jól ment a védés, jött az újabb sérülés."
Tavaly szeptemberben a Dunaferr ellen játszott hazai pályán a Loki, s a második félidő közepén érett a bombameglepetés a Hódos Imre Sportcsarnokban, a debreceniek - többek között a remek formában védő Szász Máriának köszönhetően - vezettek a válogatottakal felálló bajnokcsapat ellen. A hatalmas bravúr lehetőségétől egyre lelkesebb közönség egyszer csak elhallgatott, s a döbbent csend a fájdalmas arccal a földön fekvő DVSC kapusnak szólt. Ezúttal a jobb térdében szakadt el a keresztszalag, következhetett az újabb műtét. "A második operáció után elkezdtem az edzéseket, de két műtött térddel már nagyon nehéz éles meccset játszani - mondta Szász Mária. - A fájdalom sem elhanyagolható, ám nem is ez jelentette az igazi problémát. Nem tudom, mikor álltam voltam be úgy a kapuba, hogy elfelejtsem a félelmet, ne tartsak az újabb sérüléstől. Talán a sors rendezte, de éppen most nyílt lehetőségem egy mézboltot nyitni a helyi pláza mellett, s most a Mézkuckó körüli teendők töltik ki a napjaimat. Persze kicsit furcsa volt a július eleje, hiszen amióta az eszemet tudom, ez az időszak számomra az alapozás kezdetét jelentette. A lányokkal persze tartom a kapcsolatot, most is meghívtak a csapat közös szalonnasütésére, s nyitva tartást is úgy alakítom majd, hogy ott lehessek a meccseken. Bár ráment a két térdem, nem bántam meg, hogy elkezdtem kézilabdázni, hiszen sok nagy élményt adott a sport, tagja lehettem két európai kupagyőztes csapatnak, s háromszor védhettem Mocsai Lajos válogatottjában."
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik