Meglepetések helyett döntő a rutin

- Azok a csapatok szerepeltek sikeresen - kezdi Skaliczki László, szövetségi kapitány -, amelyek védekezésben maximális teljesítményt nyújtottak és képesek voltak a mérkőzések alatt is váltani. Közben persze elsődleges feladatként kikapcsolták az ellenfél legveszélyesebb játékosát, de adott esetben nem zuhantak össze akkor sem, amikor váltaniuk kellett. Legjobb példa erre a védekezésre a horvát, a tunéziai és a szerb csapaté. Nem elfeledve a kapusteljesítmény fontosságát, amely aztán a leindításoknál domináns.

Az egyéniségek játéka változatlanul rányomják a bélyegét a csapat teljesítményére és megfigyelhető volt még a beállós poszt felértékelődése. Több csapatban is korszakos játékosok bevethetők, amely egyben átértékelte a csapat taktikáját is. Szerepük különben is kulcsfontosságú, akár az üres területre való bejátszásokat, akár a zárásokat nézzük. Észrevehető ezen a poszton a sok szabálytalanság, amit a játékvezetők, felfogástól függően ide vagy éppen oda befújnak.

Azok a csapatok, amelyekre a nagy rohanás, a 10-15 másodpercen belüli támadás-befejezés volt a jellemző - elsősorban az északiak, a németek és a skandinávok - és hatvan feletti támadást produkáltak egy meccsen, a kritikus összecsapásokon kifulladtak, már nem maradt elég erejük a sorozatmeccseken. A szélsőjáték pedig kifejezetten hullámzott a vb-n.

- Négyen esélyesek még a végső győzelemre, melyik csapat a favoritja?
- Az elődöntőben mind a négy csapat tud olyat, amit el lehetne lesni tőlük. A horvátokat már leírtuk, aztán ahogy mindig, úgy most is képesek voltak megújulni, váltani. Tunézia nagyon jól védekezik, van egy világklasszis játékosuk Hmam személyében és amit esetükben észre kell venni, hogy rendkívül fegyelmezettek.
A francia-horvát elődöntőben bármi megtörténhet, különben is papíron ennek a párharcnak a továbbjutója esélyes a vasárnapi döntőben is. Míg a spanyolok rendkívül kiegyensúlyozott játékra voltak képesek az egész tornán éppen úgy, mint az adott meccsen, nincsenek üresjárataik. Ez szólhat mellettük, akár az elődöntőben, akár a döntőben. Tunézia viszont hazai pályán vérszemet kaphat az elődöntőben, nem is beszélve a folytatásról. Úgyhogy bármi megtörténhet, egy biztos: abból csak a sportág és bízzunk benne, valamit akár mi is profitálhatunk.

----
- A nálunk játszó vagy éppen korábban szerepelt légiósok közül a vb-n a szerb Andjelkovics amit tud, az hozza a meccseken - mondja Pásztor István, a Fotex KC Veszprém szélsője -, csapata meghatározó embere. Djurkovics epizodista és amikor szerepet kap védekezésben, akkor több-kevesebb sikerrel oldja meg a feladatát. Sterbik Árpi hozta szokott jó, megbízható formáját, nem rajta múlt, hogy a szerbek "csak" az ötödik helyért játszanak. Nikolicsban több van, Krivokapics kiegészítő ember.
Az elődöntős horvát csapatban Sola átlagos formában véd, ám többször még így is bravúrjaival segítette ki csapatát, Mirza Dzomba a vb-n is igazolta klasszisát, együttese erőssége, a jobbak közé tartozik. Míg Goluza csapatkapitányként talán nem is a pályán a játékával tesz hozzá igazán érdemit a horvát gárda teljesítményéhez.
Igazából újat nem adott játékban számomra a vb, talán annyiban, hogy a szélsőknek jóval kevesebb szerep jut, mint általában. Nagyon vigyáznak a csapatok a leindításoknál. Ellenben az átlövőknek ismét kiemelten meghatározó szerep jut.
Az összeszokottabb, idősebb gárdák jutottak tovább, illetve messzebbre, amely bebizonyította, hogy a kézilabda elsősorban rutinjáték. Igaz, ezt én eddig is tudtam. A rendkívül megfiatalított svéd és német együttes nem igazán jutott messze Tunéziában.
Apropó a házigazdák. Meglátszik a bosnyák edző munkája és felfogása. Jó, modern kézilabdát játszanak, amelynek erejét tovább növeli a hazai pálya előnye. Mindez a folytatásban mellettük szól.
Ellenfeleiket elnézve a spanyolok jó átlagot hoznak, ez elég volt az elődöntőbe jutáshoz. A horvátok papíron a legerősebbek, talán a kispadjuk, a cseresoruk rövidebb, mint riválisaiké. A franciák végigbukdácsolták eddig a vb-t, némi szerencsével jutottak be a legjobb négy közé. De ha már itt vannak, ezzel az erővel akár még ennél is előrébb is juthatnak. ---- A középdöntőket követően a góllövőlistán az orosz Eduard Koksarov áll az élen, de ő egy találkozóval kevesebbet játszik majd, mint a tunéziai átlövő, Wissem Hmam, aki nyolc találattal van elmaradva tőle. Utóbbi jó hajrával akár be is hozhatja, esetleg le is hagyhatja ebben a külön versenyben riválisát.A kapusok külön versenyében a francia Daouda Karaboue vezet, megelőzve két olyan kapust, az izlandit és a dánt, akik már kiestek a versengésből. Ha csak nagyot nem hibázik a legélesebb találkozókon, akkor övé lehet a pálma.
Érdekesség, hogy ebben a rangsorban a szerb-montenegróiak általunk is oly’ jól ismert kapusa, Sterbik Árpád holtversenyben a 10-13. helyen található, míg a sort egy szintén jól ismert kapuvédő, a horvát Vlado Sola zárja, ugyancsak négyes holtversenyben.