A spanyolországi odavágón hétgólos vereséget szenvedett a magyar bajnoki címvédő Fotex együttese. A Zovko-csapat védekezése és a kapusteljesítmény megfelelő volt, ellenben támadásban ziccereket hibáztak és négyből egy büntetőjüket sem értékesítették. A találkozó legjobbja a második félidő közepén térdsérülése miatt cserét kérő egykori veszprémi kapus, Sterbik Árpád volt. Visszavágó egy hét múlva, jövő héten szombaton Veszprémben.
BL, férfiak, negyeddöntő, odavágó: Ciudad Real (spanyol)-Fotex KC Veszprém 29-22 (14-11)
BL, férfiak, negyeddöntő, odavágó: Ciudad Real (spanyol)-Fotex KC Veszprém 29-22 (14-11)
Jól kezdtek a veszprémiek a negyeddöntő első találkozóján Spanyolországban. Amíg a hazaiak keresték önmagukat, addig Pásztorék gyorsan előnyhöz, mégpedig négygóloshoz jutottak. Ám még mielőtt elkezdhettünk volna túlságosan örülni és kezünket előre dörzsölni a visszavágó előtt, megtört a Fotex lendülete. 6-2-es veszprémi vezetést mutatott mindezek előtt az eredményjelző. A hazaiak ellenben, különösen kapusuk, Sterbik Árpád bravúrjainak köszönhetően, magukra találtak.
A huszadik percben 7-7 után átvették a vezetést. Zovko mester időt kért a veszprémi kispadon, majd pályára küldte a három és fél hónapot kihagyó világklasszisát, Pérez Carlost, de segítséget egyik taktikai variáció sem hozott.
A spanyolok védekezésben visszaálltak a hatosra, amely nem igazán ízlett a talán mást váró Fotex-nek. A mérkőzésnek ebben az időszakában kinézett, hogy a spanyolok nagyon meglépnek, amely a második félidőre és a visszavágóra nem sok jóval kecsegtetett volna magyar szemszögből. Ehhez képest akár pozitívumként is felfoghatjuk, hogy csak mínusz hárommal - 11-14 - fordultunk.
A találkozó legjobbja Sterbik Árpád volt, a Ciudad Real bravúrt-bravúrra halmozó kapusa a második félidő 12. percében térdsérülése miatt cserét kért
A második játékrész spanyol góllal indult, már csak ez kellett. A folytatás sem alakult másként, a félidő közepére a már rendkívül lendületes hazaiak hétgólos(!) előnyre tettek szert. Félő volt, hogy nagy pofonba szaladnak bele Iváncsik Gergőék. Ám a spanyolok mintha megelégedtek volna - bár az is lehet, hogy elfáradtak a saját maguk által diktált örült tempóban - és magukra engedték a magyarokat. Azt igazsághoz hozzátartozik: ebbe az is közrejátszott, hogy a mezőny legjobbjának bizonyuló Sterbik Árpád térdét fájlalva fájdalmas arccal rogyott össze egy Fotex-támadást követően és cserét kért. Igaz, helyettese, Hombrados sem adta sokkal alább, már ami a kapusteljesítményt illeti.
A hajrához közeledve a Fotex - nem is keveset - még hozott ugyan a hátrányán, belátható távolságon belülre - kétgólos volt ekkor a különbség, magyar szemszögből mínuszban - került a Zovko-csapat. A mérkőzés vége viszont megint a hazaiaké volt, akik a biztos kezű Mirza Dzomba időntúli hétméteresével ismét visszaállították a hétgólos különbséget.
A találkozó szinte egyetlen pozitívuma magyar szemszögből: három és fél hónapos kihagyás után sérüléséből visszatért Pérez Carlos és a második félidőben jó szokásához híven be is köszönt az ellennek
A Fotexre nagyon nehéz, hogy azt ne mondjuk, szinte megoldhatatlan feladat vár jövő héten szombaton a veszprémi visszavágón, már ami a továbbjutást illeti. A mérkőzés összképét elnézve a Ciudad Real nem verhetetlen együttes egy Fotex szintű gárda számára, de hét gólt ledolgozni és előnyt is kovácsolni ellenük az már-már a lehetetlenség határát súrolja.
A Fotex védekezése az odavágón nem nevezhető rossznak, Sola a kapuban megtette a magáét, 29 kapott gól nem a világ. Ami viszont kívánnivalót hagy maga után - nem is keveset -, az a támadójáték.
A mérkőzés elején ugyan még minden bejött, ám ennek bizony a folytatásban meglett a böjtje. Sorra maradtak ki a ziccerek - Gál Gyula egymaga négyet rontott, pedig nem is játszott rosszul -, és ami ennél is fájóbb, a Fotex négy büntetőjéből egyet sem értékesített.
Ezen a szinten ez megengedhetetlen, de legalábbis ilyen súlyos árat kell fizetni érte.