Mocsai Lajos: Nem hiúság, megtiszteltetés

- A következő év nagyon fontos lesz a TF életében - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Mocsai Lajos -, az oktatási törvénymódosítás után átállunk az EU-szisztémára. Mivel a TF rektora és dékánja is számít rám, munkámra és a sportágban, valamint az oktatásban szerzett tapasztalatomra és nekem is szívügyem a dolog, ezért ez a lehetőség összeegyeztethető a Vasas-felkéréssel.
- Mikor és ki kereste meg önt Angyalföldről?
- Február végén, március elején beszéltem először Markovits Lászlóval, a Vasas ügyvezető elnökével, akinek gondolatai, tervei, menedzser-szemlélete mind nagyon szimpatikus volt számomra. A nemzetközi edzői karrierem kezdete tulajdonképpen a Vasashoz köthető, amelynek női kézilabda-csapatával 1982-ben megnyertük a BEK-et. Így érthetően könnyebben találkoztak az elképzeléseink, pár napos gondolkodási idő után igent mondtam a felkérésre.

- Jelenleg a szezon végéig a német élvonalban dolgozik, ahol a Gummersbach szakmai munkáját irányítja. Amikor kiszerződött, már tudta, hogy csak átmeneti jelleggel költözik ki, vagy akkor még nyitva volt ez a kérdés?
- Amikor elvállaltam a németországi munkát, akkor engem már kötött a szavam, úgy a TF-nél, mint a Vasasnál. Volt megkeresés felém Zágrábból és a németek is hosszú távra terveztek velem, de mindent összevetve úgy gondoltam és döntöttem: az én helyem most otthon van.
- Köztudott, az ön életében milyen fontos szerepet tölt be a TF, erről korában már többször nyilatkozott. Ez az angyalföldi lehetőség most egy szerencsés plusz, hogy a sportág napi munkájából is kivegye a részét, vagy annál azért több?
- Aki ismer, az tudja rólam, hogy hobbiból az edzősködést nem tudnám csinálni, csakis teljes szívvel, elszántsággal és odaadással. Gondolja valaki, hogy kíváncsiak lennék rám itt, Németországban, a világ legerősebb férfibajnokságában, ahol tíz-tizenötezer ember megy ki egy mérkőzésre, ha csak hobbiból szerződtem volna ide és csak kicsit csinálnám azt, amit? Ez különben sem a stílusom.

- Van önben edzői hiúság, hogy megmutassa itthon magát, mint vezetőedző a női élvonalban?
- Nem hiszem, hogy ez hiúsági kérdés lenne nálam. A Gummersbach-ban francia, koreai, norvég, dán világklasszisokkal dolgozok, de folytathatnám a sort, nem beszélve a tízezres, teltházas meccsekről. Ha hiúsági kérdés lenne nálam ez a dolog, akkor aláírtam volna még itt két évet annál a klubnál, amely az elért eredményeket figyelembe véve a világ egyik legjobbja. Ha edzői hiúságot kérdezett, akkor említhetném még a magyar női válogatott élén szövetségi kapitányként eltöltött hat évemet, amikor az irányításommal vívott hét világverseny összesítése alapján az első helyen végeztem a csapatommal. Nem, ez a dolog számomra leginkább büszkeség, hogy egy olyan komoly hagyományokkal rendelkező csapatnál dolgozhatom, mint a Vasas - ahol olyan nagyszerű sikerben volt részem, ami tulajdonképpen nagy lökést adott edzői pályafutásomban. Persze, edzői kihívás is van a feladatban, ezt nem vitatom.

- A Vasas női kézisei immár évek óta a múltjukból élnek, mert a jelen és a közelmúlt egyáltalán nem fényes. Mire számít, nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor két évre a nevét adta ehhez a mostanság nem túl sikeres csapathoz?
- Az vitathatatlan, hogy a keret erősítésre szorul. Erről egyeztetnem kell a klubvezetéssel, de az anyagi lehetőségeinket és korlátainkat ők nálam sokkal jobban ismerik. A döntő szót nekik kell kimondani, nekem legfeljebb szakmai jellegű igényeim lehetnek. Folyamatban vannak a tárgyalások, hogy egy ütőképes, harcképes és kreatív keret jöjjön össze a Fáy utcában. Nehéz az előrelépés, olykor még sztárjátékosokból is nehéz egységes, jó csapatot kialakítani, egy sztár kinevelése, beérése pedig sok időt és energiát vesz igénybe. Első feladat mindenképpen a gazdasági háttér további megszilárdítása, aztán jöhet az érdemi, szakmai munka: vissza kell kerülnünk az élmezőnybe és a klub hagyományaihoz hű teljesítményt kell nyújtanunk. ---- & ---- A