Lépés- és hatgólos előnyben a Győr

A sportág történeték első magyar házidöntőjén a győri első összecsapáson telt ház fogadta a két csapatot. A mérkőzés és a végső kupasiker esélyeseinek a győriek tekinthetők, lévén idén a bajnokságban eddig háromszor bizonyultak jobbnak fehérvári riválisuknál. A Magyar Kupa már az övék, de versenyben vannak a Dunaferrel a bajnoki aranyéremért is. Ellenben a Cornexinek az EHF-kupa lehet az egyetlen vigasza és reménye, mint Leila hercegnőnek és felkelő társainak Obi van Kenobi… A rutin ugyancsak a győriek mellett szól, hiszen amíg a közelmúltban - 1999, 2002 és 2004 - háromszor játszottak kupadöntőt, addig a Cornexi a klub történetének első hasonló mérkőzésére készülhetett. Csak mellékesen jegyeznénk meg: a Győr mindhárom döntőt dán ellenféllel szemben bukta el… Egyrészt ugye volt javítanivalójuk, másrészt a fehérváriak korántsem tűntek elsőre, de még másodikra sem olyan veretes társaságnak, mint egy nemzetközi kupadöntőt játszó dán élcsapat. Persze egy kupadöntő az mindig más. Ebben bízhattak és bízhatnak a fehérvári oldalon is.

Ennek megfelelő a játék képe. A harcos mérkőzésen a győriek tulajdonképpen rajt-cél győzelmet arattak. Az egyetlen kérdőjel a különbség, a nagyság volt. Hogy legyen értelme a visszavágónak, hogy izgalmas legyen a jövő heti fehérvári derbi. Az lesz, az lehet, ugyanis hat gól kézilabdában egy kupadöntőben olykor szinte a semmivel egyenlő, a mostani sorozatban is történtek már hasonló "csodák". Kérdés: asszisztál-e mindehhez a sokkal egységesebb, rutinosabb és talán képességek tekintetében is a fehérváriak előtt járó Győr? Engedi-e kiénekeli a sajtot a szájából, amikor egy hazai riválissal találja szembe magát és előnyük esetükben szinte már megnyugtatónak mondható?

A szünetre háromgólos előnnyel vonulhattak a hazaiak, akik a második félidőben már nyolc góllal is vezettek. Így szinte értelmetlenné téve a visszavágót, de… Amikor a Cornexi már majdnem padlót fogott, nem hasonlított Mike Iron Tyson taktikájához a győriek játéka, hiszen ahelyett, hogy K.O.-t vittek volna be, engedték felállni a vendégeket. A végén még azért a hat gólért is izgulniuk és küzdeniük kellett, de az legalább összejött.

A hazai csapatból a hétgólos Vérten, Görbicz kettős, valamint a hatgólos Gogirla gólerős játéka emelhető ki, ellenben a túloldalon egyedül a válogatott szélső, Balogh Beatrix tudta velük tartani a lépést. Egymaga nyolc gólt szerzett, amivel a mérkőzés legeredményesebb játékosának bizonyult, de mindez aligha vigasz számára azért, hogy társai inkább hibáztak, mint sem eredményesnek bizonyultak ezen a délutánon.

EDZŐI NYILATKOZATOK

Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője:
- Több volt számunkra ebben a találkozóban, mint hat gól. Mármint az előnyt tekintve. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy a hat gól, az mégis csak hat gól. Ezen kívül nem olyan rossz a kapott gólok aránya sem, ha ez kerül majd mérlegre. A találkozón korrekt játékvezetést láthatunk és szerintem ha Fehérváron jövő héten is így fújják majd a sípot, akkor nem érhet bennünket meglepetés. Elég lesz a megszerzett előnyünk. Amikor hét-nyolc góllal vezettünk és tovább növelhettük volna előnyünket, mert ellenfelünk mély gödörben volt, akkor a lányok a dupla bizonyítási vágytól, hogy már itt, Győrben megnyerjék a kupát, számomra érthetetlen módon elkezdtek kapkodni. Ha azokban a pillanatokban higgadtak tudunk maradni, akkor még nagyobb előnnyel utazhattunk volna a fehérvári visszavágóra

Szabó Edina, a fehérváriak vezetőedzője:
- Lehetett volna szorosabb is a mérkőzés, amely szerintem látványos, jó iramú és színvonalas összecsapást hozott. Persze, esetünkben éppen az is dicséretes, hogy nem kaptunk ki sokkal Győrben, érdektelenné téve így a visszavágót. Szerintem a hat gól az még egy belátható különbség, mit tudok mondani: megpróbáljuk ledolgozni. A lányokra nem lehet panaszom, küzdöttek ők, olykor erőn felül is, de ez ennyire volt elég. Azt azért el kell mondanom, nagyon sokat hibáztunk. Ha nagy csapat akarunk lenni, ilyen mérkőzéseken sikereket akarunk elérni, akkor ennyi technikai és taktikai hibát, fegyelmezetlenséget, mint ma, nem engedhetünk meg magunknak.