A vajdasági iskola eminensei

A spanyol bajnokságban első évadját töltő Sterbik Árpád legutóbb azzal a rossz hírrel hívta fel magára a figyelmet, hogy súlyos térdsérülését meg kellett műteni, s emiatt lemaradt a BL-döntőről (ezt a Barcelona, Nagy László gárdája nyerte meg), valamint a spanyol bajnokság hajrájáról, amelyben a Ciudad ezüstérmes lett.

"Azt terveztem, hogy a műtét utáni rehabilitációmat az Isztriai- félszigeten, a híres pulai klinikán, a horvát Stanislav Peharec professzor irányításával fejezem be - mondta a Nemzeti Sportnak a szerb válogatott kapusa még nyári szabadsága előtt, amelyet néhány napja kezdett meg Dominikában. - Klubom vezetői azonban másként gondolták, jobban bíztak a csapat saját orvosaiban, s nekem el kellett fogadnom az álláspontjukat. A lényeg az volt, hogy június közepére tökéletesen meggyógyuljon a térdem. Ez pedig megtörtént, vagyis a nyári pihenő után Ciudad Realban társaimmal együtt kezdhetem az alapozást az idényre."

Azt már Hodik Sándortól tudtuk meg, hogy a szorgos futóedzéseket végző Sterbik június második felében - immár egészségesen - Adán a családja és a barátai körében, valamint Veszprémben (szintén kitűnő társaságban) töltötte szabadsága egy részét, és örömmel fogadta a hírt, hogy barátja az újvidéki Vojvodinából, a szerb-montenegrói bajnok és kupagyőztes együttesből Debrecenbe szerződött.

Hodikról úgy beszélt az utóbbi hónapokban a vajdasági és a szerb sajtó, mint a liga egyik legjobbjáról, akire a macedón válogatott is számított volna a Magyarország elleni Eb-selejtezőben. A macedón vezetőkkel végül nem tudott megállapodni, ezért Zoran Zsivkovics mester tanítványai nélküle veszítettek Szkopjében és Békéscsabán.

"Először fordult elő, hogy vajdasági házifináléban dőlt el szerb bajnoki aranyérem sorsa - emlékezett a Nemzeti Sportnak az évad végére Hodik Sándor, aki a volt Jugoszlávia válogatottjában szintén szerepelt, mielőtt macedón állampolgárságot kapott. - Újvidéki és szabadkai csapat párharcában talált gazdára az arany, amely végül hozzánk, vagyis a Vojvodinához került."

Az idény zárultával Újvidékről Debrecenbe igazoló Hodikról tudni kell, hogy a híres adai kézilabda-iskolában nevelkedett, s jobbátlövő is lehetett volna belőle. Az újvidéki Magyar Szónak a közelmúltban elárulta, hogy nem szeretett futni, ezért inkább a kapuba állt - s szerencsére ott is ragadt. Négy ország bajnokságában védett, két válogatott kapusa is volt, s a macedón csapatban játszott az egyiptomi vb-n (1999) és a dél-tiroli Eb-n (1998).

A kátyi Jugovicsban lett első osztályú játékos, s ebben a klubban négy évet töltött. Ezután egy évet védett a Vojvodinában, amelyből Nyíregyházára, majd a francia Lyonba, aztán a vajdasági Verbászra került (az RK Vrbasz tagjaként bajnoki döntőig jutott). A következő állomás a macedón Peliszter Bitola volt, amelyben három évig szerepelt. Onnan a Kikindába igazolt, majd a 2001-2002-es évadban az Orosháza (Buday Ferenc edző együttese) erőssége volt.

"Akkor tértem vissza Kátyra, amikor Sterbik onnan távozott Veszprémbe - mondta Hodik Sándor -, majd az utóbbi években Újvidéken védtem. Itt azonban az idén tavasszal, vagyis az évad végén az anyagi gondok, valamint bizonyos személyes nézeteltérések miatt szóba sem jöhetett a maradásom. Egyik legjobb barátom, Dayka István a »bűnös« abban, hogy egy évadra a Debrecen kapusa lettem. Vele már Orosházán is játszottam, és most többek között azzal győzött meg, hogy remek, európai kupaszereplésre pályázó gárda jött össze Debrecenben Ökrös István mester keze alatt. Magyarán, csapatunk az NB I-ben a négy közé szeretne jutni. Ismerve a mezőnyt, ez a terv reálisnak tűnik."

A kétgyerekes Hodik gondol a jövőre is, elvégre egyszer majd vissza kell vonulnia. "Védek még néhány idényben, aztán meglátom" - vélekedett, s hozzáfűzte, azon is töri a fejét, hogy egy napon Sterbikkel kézilabda-iskolát nyit Adán.