Nem csak kapitánykérdés

A férfiválogatott jövőjét s a legjobbak sikerének vagy kudarcának tükrében a magyar kézilabda következő néhány évét, valamint a sportág népszerűségét, ezen keresztül pedig szponzori körét is döntően befolyásolhatja, hogy miként szerepel vb-6. csapatunk júniusban a világbajnoki selejtezőn Szlovénia ellen. Ez a felvetés, valamint ennek minden vonzata (keretkijelölés, csapatépítés, talán még a kapitánykérdés is, valamint az együttes szakmai, egészségügyi kiszolgálása és erkölcsi, anyagi ösztönzése) terítékre kerülhet az MKSZ-elnökség szerdai ülésén. Ehhez alapot ad, hogy a sportág mindig felelősséggel, körültekintően határozó vezérkara meghallgatja az általa kinevezett Csoknyai István szövetségi kapitány – a korábbi másodedző – beszámolóját és értékelését a mieink januári dicstelen Eb-szerepléséről, ennek okairól és körülményeiről.

A férfi vb-selejtező január végi bécsi sorsolásakor, amikor már másfél hét eltelt a magyarok ausztriai Eb-kiesésétől számítva, Sinka László MKSZ-elnök csak óvatosan beszélt legjobbjaink szerepléséről és a kapitánykérdésről. Azt mondta, majd a február végi elnökségi ülésen minden tisztázódik… A csapat és a kapitány körül azóta is nagy csend volt, ugyanakkor – az elnök szerint – szorgosan dolgozott az Eb óta egy szakértőkből összeállított stáb, amelynek tagjai elemezték mind a válogatott teljesítményét, mind a szakvezetők Európa-bajnoki tevékenységét. Ezeket a véleményeket is figyelembe veszi szerdán az elnökség, amelytől az utóbbi évek egyik legfontosabb döntését (döntéssorozatát) várjuk.

A válogatottakat adó hazai klubok vezetői a napokban már üléseztek, s megegyeztek: a nemzeti csapat érdeke mindennél fontosabb, ezt maximálisan figyelembe kell venniük az egyesületeknek. Szép szavak! Jó lenne, ha a mindennapokban, az edzéseken, a gyakorlatban is megvalósulnának, s nem csak szólamok maradnának!

Szintén a vb-sorsoláskor mondta Sinka László, hogy megszüntetésre vár a vezető klubok különutas politikája (neveket kérésünkre sem mondott, de egy-egy kerettag pihentetésére utalt), amely nem vezetett eredményre, sőt hátráltatta a válogatottat. Hozzátette, akadtak, akik a legjobbak között jócskán elmaradtak klubteljesítményüktől, európai kupaformájuktól. Pedig a válogatott sikere az alapja a kézilabda megítélésének, és ezzel csábítható még több szponzor a sportágba – ez pedig a kluboknak is elemi érdeke.

A válogatott mindennél fontosabb érdekét belátva és zászlajára tűzve határozhat a vb-selejtező és London miatt lépéskényszerben levő elnökség, valamint a kerettagokat adó néhány egyesület.

S hogy mit léphet?

Hozzányúlhat a szakmai stábhoz, bár a keret ügye nem egyszerűsíthető kapitánykérdéssé. Kellő empátiával megegyezhet az Eb-t lemondó barcelonai Nagy Lászlóval (a csapatkapitány spanyollá honosítása vagy visszatérése a keretbe egyik fél szerint sem pénzkérdés). Megváltoztathatja a keret edzésprogramját, és jelentősen javíthatja felkészülése feltételeit. Ennek kapcsán, tekintettel a júniusi vb-selejtezőre, módosíthatja a bajnokság tavaszi menetrendjét (több közös gyakorlás). Javaslatként már elhangzott: a keret dolgozzon minél többet Veszprémben és környékén, ahol világszínvonalú körülmények, hozzáértő szervezők, profi egészségügyi stáb és magasan képzett kézilabdás szakemberek (kapusedző, kondiedző) várják.

Ehhez, ugye, már nem is kell sokat hozzáfűzni… Nem lesz nagy meglepetés, ha Mocsai Lajost, a legeredményesebb magyar edzőt találja legalkalmasabbnak az MKSZ-elnökség a kapitányi (vagy szakmai igazgatói, netán szakmai felügyelői) posztra, miként az sem, ha erre áldását adta a tréner klubja, az ősszel a mester kapitányi kinevezését meghiúsító MKB Veszprém. Azóta sok víz lefolyt a Dunán – Mocsaira és a válogatottra pedig csak a BL- és a bajnoki küzdelmek befejezése után várna a Szlovénia elleni párharc (nem zavarná veszprémi munkáját). Hogy aztán miként tovább? Nem biztos, hogy erről szerdán tárgyal az MKSZ-elnökség. Mint ahogy az sem, hogy a sportág vezetői – és persze az érintettek – jó megoldásnak találnák Mocsai Lajos június végéig szóló kinevezését.