„Nem írnám a németek elleni mérkőzés okozta fáradtság számlájára, így én azért valamivel több tüzet vártam a spanyolok ellen – mondta Éles József. – Amikor a norvégok megtették nekünk az a szívességet, hogy lelépték a németeket – itt jegyezném meg, egy roppant fiatal norvég gárda, amely már a jövő csapata is egyben –, biztossá vált, hogy a negyediknél rosszabb helyen nem végezhetünk a csoportunkban. Ezzel pedig teljesítettük a minimális célkitűzést, nem érheti szó a ház elejét, és azért még van remény a hetedik helyre is. De a nyolc már biztos, ezzel azért sokan látatlanban kiegyeztek volna a vébé előtt. Ez olyan magyaros betegség, hogyha megvan a minimális célkitűzés, képesek vagyunk kiengedni. Ez nem ennek a csapatnak a sajátossága, már ránk is jellemző volt annak idején.”
„Rátérve a spanyolok elleni mérkőzésre, tudtuk, hogy remekül alkalmazzák a nyitott védekezést, amelyet sok futással és rengeteg keresztmozgással lehet csak átjátszani. Ilyet viszont csak a végén láttam a mieinktől, amikor a Császár, Lékai, Zubai hármas a pályán volt. Addig erőltettük Pérezt, pedig már érződött rajta, ez ma nem az ő napja. A kapitány váltott is a végére, de talán előbb meghúzatta volna. Sokan biztos Pérez nyakába varrják majd ezt a vereséget, hogy rajta ment el a meccs, én viszont azt mondom, köszönjük meg neki, hogy elment, és úgy szállt be a németek elleni meccsen a vébén, hogy döntő szerepe volt a sikerben. Mint ahogyan Fazekas Nándinak is, mert azért a hétfői győzelem alapjaiban határozza meg ennek a vébének az értékelését, történjen bármi a folytatásban.”
„A spanyoloknak nem kellett a maximális fordulatszámon pörögniük, elég volt jó átlagot nyújtaniuk, mert Sterbik Árpi bravúrjai alapozva így is bedaráltak bennünket. Árpi nagyon jól ismeri a játékosainkat, sajnos túl jól. A helyosztónk akkor ér igazából valamit, ha legyőzzük a lengyeleket, és biztos a helyünk az olimpiai selejtezőn, különben megint más kezében vagyunk Londont illetően.”
„Lékai Máté játéka ezúttal is nagyon tetszett, kiválóan szállt be a mérkőzésbe. Talán egy kicsit előbb is jöhetett volna. Máté igazolta a vébé előtt vele szemben támasztott elvárásaimat. Nem ismeri még őt túlságosan a mezőny, nem készültek belőle, de ő annál már most sokkal jobb játékos, hogy a lehetőségeivel ne éljen. Remekül cselez, bátran tör be, és jól lő. Jó lenne hozzá hasonlóan világversenyenként legalább egy-egy fiatalt beépíteni, hogy megmaradjon a folytonosság ezen a szinten.”
„Változatlanul értetlenül állok a három jobbszélsős felállással szemben. A kapitány folyamatosan cserélgette a szélen az embereket a tornán, ami egyikük önbizalmának és játékának sem tett jót. Iváncsik Tomi a szélről talán egy gólt szerzett eddig a vébén, Gulyás Peti sokszor kritikus pillanatokban rontott, Harsányi Gergő a legutóbbi meccseken már csak a hetesekre érkezett jobbára. Én szívesen megnéztem volna korosztályának egyik nagy ígéretét, a már a felnőttek között is gólerős Ancsin Gábort. Különösen balkezes átlövőként, hiszen ott eleve foghíjas a keretünk. A jövő szempontjából fontos tapasztalatokat szerezhetett volna olyan kevesebb vagy egyáltalán semmilyen téttel nem bíró mérkőzéseken, mint amilyen a Brazília vagy Ausztria elleniek voltak. De ez most már mindegy, elment, készüljünk inkább a lengyelek elleni összecsapásra, amelyet bizakodva várok, remélem, rendezzük sorainkat.”
Mocsai Lajos szövetségi kapitány szerint átlövőink nem tudták a tegnapi kreatív játékot nyújtani. A mester hozzátette azonban, hogy a spanyol válogatottnak nagy szüksége volt kulcsembereire, sztárjaira is a mai siker eléréséhez, tervezett pihentetésük nem valósulhatott meg.
|