 |
| Akcióban a strandkézi-válogatott egyik húzóembere, Fekete Bozsana (Fotók: mob.hu) |
A strandkézilabdát 27x12 méteres homokos pályán játsszák. A játéktéren csapatonként négy játékos (három mezőnyjátékos és a kapus) tartózkodhat, ám az a játékos, akit kapusnak jelöltek, bármikor szerepelhet mezőnyjátékosként is. Az egyik legfőbb különbség a teremben játszott változattal szemben, hogy léteznek kétpontos gólok. Két pont jár a kapusgólért (akkor is, ha a „nyúl”, a kapus helyére becserélt mezőnyjátékos szerzi), továbbá a látványos megoldás (ha a játékos saját tengelye körül megfordul dobás előtt vagy ún. kínai figura) után született találatokért, valamint a büntetőből szerzettekért. |
A magyar női strandkézilabda-válogatott ezen a nyáron átlépte árnyékát, és az elmúlt hetekben bizonyította, hogy a világ legszűkebben vett élmezőnyéhez tartozik. Az Eb-n százszázalékos teljesítménnyel, a fináléban a házigazda dánokat legyőzve először hódította meg a kontinens csúcsát (ez volt a nők első Eb-érme), míg a világjátékokon a bombaerős brazilokkal szemben csak szétlövés után maradt alul a döntőben, és lett 2005 után ismét második.
A sikerek ellenére a strandkézilabdáról már-már megszállottan beszélő, száz fokon égő Gróz János a kolumbiai végjáték után kritikus hangnemet ütött meg játékosaival szemben, ám utóbb kiderül, hogy ez csak az atyai szeretetet palástoló féltés megnyilvánulása.
„Hogy kritikus voltam? Hát persze, hiszen óriási lehetőség előtt álltak a lányok, és nagyon kevés hiányzott, hogy elkapjuk a brazilokat. Ugyanakkor a mondatok nem miattuk hangoztak így, hanem értük. Ha nyernek, akkor azt senki sem veheti már el tőlük. És ezeknek a többségében fiatal játékosoknak ez nagyon fontos megerősítés lett volna. Olyan elismerés, ami hosszú távra meghatározó lehet” – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak Gróz, akinek szavaiból úgy tűnik, ellentmondásos emlékekkel fog visszagondolni Calira.
A világjátékok férfi döntője is hozott egy komoly magyar sikert, hiszen a Brazília–Oroszország fináléban a Bonifert Ferenc, Oláh Viktor játékvezetői páros fújta a sípot. A magyar duó egy éve, az ománi világbajnokságon is döntőt vezetett – ugyancsak a férfiakét –, s nem kis elismerés, hogy újra ők dirigálhatták a strandkézitorna legrangosabb meccsét. „Nem számítottunk rá, hogy a mienk lehet a döntő, bár az tény, hogy a világbajnoksághoz képest kevesebb rutinos játékvezető páros volt Kolumbiában. Egyáltalán már azt megtiszteltetésnek vettük, hogy elutazhattunk Caliba, hiszen Európából mindössze három pár mehetett, és mi voltunk az egyetlen férfi páros” – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Bonifert Ferenc. „Úgy voltunk vele, hogy vezessünk jól, és az egyik elődöntőn jó lenne ott lenni. A csoportmeccsek során úgy éreztük, hogy nagyot nem hibáztunk, és annak is örültünk, hogy azok a csapatok, amelyeket tavaly megismertünk a vébén – illetve fordítva –, örömmel fogadtak minket. A brazilok, akik tavaly megnyerték a vébét, például szintén előre üdvözöltek minket, jó szakmai szintű kommunikáció alakult ki közöttünk, pedig ekkor természetesen még nem volt ismert a döntő küldése” – fűzte hozzá a játékvezető, aki a fináléról is szép emlékeket őriz majd. „Szerencsére a strandkéziről szólt a döntő, nem volt különösebben nehéz dolgunk, a csapatok elfogadtak minket. A braziloké különösen játszós társaság, és az oroszok is sportszerű szellemben léptek homokra. A meccs maga sem úgy alakult, hogy azon valami feszültséget szült volna, hiszen az első félidő sima volt, a brazilok nagy fölénnyel kerültek előnybe. Ettől talán túlzottan meg is nyugodtak, mert a másodikban mintha fejben elkönyvelték volna már a sikert, így pedig szorossá vált a meccs, de aranygóllal végül az övék lett a félidő és a meccs is, miközben nekünk, ha jól emlékszem, csak egyszer kellett figyelmeztetni. Természetesen fantasztikus élmény volt a döntő, hiszen leírhatatlan atmoszféra volt a Bikaviadal Arénában, már az elődöntőkön is több mint nyolcezren foglaltak helyet a lelátókon, a döntőkre pedig tízezer feletti szurkoló látogatott ki. Csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak, és ez nagyon jó érzéssel tölti el az embert, ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni hosszú éveken át. Reméljük, ezzel példát és ösztönzést adunk az itthoni fiatal kollégáknak is, hiszen látható, hogy nagy elszántsággal el lehet jutni a csúcsra.” A magyar páros beszámolt arról is, hogy a kolumbiai szervezők rendkívül készségesek voltak mindenkihez, és lelkesen tették a dolgukat, és strandkézilabdában különösebb fennakadások nélkül zajlottak le az események, bár az látszódott, hogy ehhez az IHF szakembereinek áldozatos munkája is kellett. A sípmesterek a világjátékok hangulatából nem sokat tapasztalhattak, hiszen mindössze egy napjuk jutott az akklimatizálódásra, ezen felül pedig a meccshelyszínek és a szálloda között zajlottak napjaik, mindössze az ebédek alkalmával tudtak közelebb férkőzni a színes kavalkádhoz, amelyet aztán hatványozottan megtapasztalhattak a lenyűgöző záró ünnepségen is. Természetesen kikerülhetetlen a kérdés, hogy mi a véleményük a játékvezetőknek a magyar női csapat döntőjéről, amelynek végén a mieink szétlövésben maradtak alul a brazilokkal szemben. „Követtük a válogatott mérkőzéseit, de a finálénak csak az első félidejét láttuk, hiszen a folytatásban készülnünk kellett a férfi döntőre, és teljes egészében azóta sem láttam a felvételt, így magáról a meccsről nem beszélnék. Általánosságban azonban elmondhatom, hogy a szétlövés kapcsán a folyamatosan változó szabályértelmezések nem tesznek jót a sportág megítélésének, hiszen az senkinek sem jó, ha a kívülálló egyszerűen nem érti, mi történik. Ebben az ügyben feltétlenül lépni kell előre, sok konzultációra van szükség minden szinten, mert a sportág előmenetele múlik rajta. Tavaly a világbajnokság után születtek remek, elemzésre is használható videós anyagok, amelyekből sok tanulságot lehetett levonni. Bízunk benne, hogy a világjátékok után is lesz hasonló, mert ahogy említettem, ez elemi érdeke a strandkézilabdának” – nyomatékosította a magyar játékvezető. |
„A hangulat káprázatos volt, egészen különleges, hiszen ezek a lányok eddig az Eb-n is legfeljebb két-háromezer előtt játszottak, most pedig tízezernél is többen voltak kíváncsiak a döntőre. Ugyanakkor azt kell mondanom, Kolumbiában a versenyzés valójában háttérbe szorult. Mindössze öt centi homok volt a pályán, volt, hogy felpattant a labda – aki strandkézilabdázott valaha, az tisztában van vele, miről beszélek –, a bemelegítésekkel rendre gond volt, gyakorlatilag a finálé előtt sem jutott rá rendesen idő, a játékvezetői felfogás pedig teljesen más volt, mint amit az Eb-n vagy Európában megszokhattunk. Szóval összességében a körülmények inkább a gyengébbeknek feküdtek, és nem kedveztek az olyan tapasztalatlan csapatnak, mint mi. A döntőről pedig azt se hallgassuk el, hogy a braziloknak nagyon jól jött ez a győzelem a riói olimpia előtt, hiszen erősítheti a szakági lobbijukat a következő évekre.”
A korábban a juniorok irányítójaként és a felnőttek között segítőként dolgozó Gróz hivatalosan csak május vége óta áll a kormánykeréknél, a sikerek azonban nem varázsütésre jöttek, hosszú évek kemény munkájával alapozták meg őket. „Az én történetem 2002-ig nyúlik vissza, azóta vagyok a strandkézilabdában, és 2005–2006 táján jött el a fordulópont, amikor elkezdtük komolyan venni a dolgokat. Akkor volt először, hogy a bajnokság előtt tíz nap edzőtáborra a Balatonhoz utaztunk, és ez meghozta az áttörést.”
A „nem strandos időszakban” a Szentendre NB I/B-s csapatát irányító Gróz a klub női csapatánál a strandkézilabdát helyezte előtérbe. Mint mondja, ők már januárban a nyárra gondolnak, amikor pedig a teremben játszók többsége pihenni megy, számukra csak akkor kezdődik az igazán kemény munka a parkettánál sokkal izzasztóbb közegben, a homokban. A fiatalokra alapozó szentendreiek évről évre fejlődtek, az elmúlt években már rendre ők adták a válogatott gerincét egy-két NB I-es, NB I/B-s játékossal kiegészülve.
„Az ifiválogatottal 2007 óta dolgoztam. A felnőtteket májusban kaptuk meg teljesen, összesen volt ötvenhét napunk a teljes felkészülésre. Ez kevés, ezért amikor azt mondom, hogy több is lehetett volna, akkor ez is benne van” – mondta Gróz.
A szakember párjával, Rovnyai Mariann-nal irányította a csapatot a nyáron, miközben lánya, Gróz Kitti a válogatott egyik legmeghatározóbb tagja, az Eb MVP-jének választották, a válogatott magja pedig a teremben a keze alatt dolgozó Szentendre-játékosokra épül.
„Ha fel akarjuk venni a versenyt a világelittel, akkor Magyarországon gyakorlatilag tíz-tizenkét ember jelenti a női strandkézilabdát. Mert számukra ez az elsődleges. Más országokban másként működik ez, hiszen a braziloknál profik vannak, a norvégoknál például a válogatott B-kerete és juniorjai strandkéziznek, míg az olaszoknál a teremválogatott a strandválogatott is. Nálunk viszont nagyon erős a terembajnokság, az élvonalba tartozó játékosok közül kevesen vállalják a nyári pluszterhelést, amely ráadásul teljesen más fizikai igénybevételt jelent, más játékosokat pedig a klubok, edzők nem engednek el. Lehetne persze másként is csinálni, úgy, ahogy a múltban tette egy-két csapat: bulinak fogták fel, utaztak, játszottak, jól érezték magukat – a strandkézilabdázás jövője azonban nem ebbe az irányba mutat. Azért többről van szó, mint hogy bikiniben jól néznek ki ezek a lányok, és szépen, ügyesen ugranak” – szögezi le a szakember.
Egy biztos: Magyarországon a strandkézilabda-eredmények megítélése fényévekre van a teremben elértekétől, a szakág célja azonban egyértelmű: felkerülni az olimpia műsorára. Rio és a brazilok lobbija sokat lendíthet abba az irányba, hogy a strandröplabda útjára lépjen a szakág, ám ehhez a helyi színtereken is sok munkára, ötletre van szükség. Gróz szerint szakmai vonalon és azon kívül is szükségszerű a fejlődés. A strandkézitornákat például népszerű helyekre lehetne vinni, koncertekkel, programokkal kiegészíteni, ami bővítené a háttérbázist; de az sem jó, hogy a válogatott számára a bajnokság gyakorlatilag nem képvisel minőségi színvonalat, és nem termel ki utánpótlást, miközben az IHF és az EHF pontrendszerébe a strandkézieredmények a teremhez hasonlóan beszámítanak.
Gróz szerint muszáj tágítani a bázist, mert a mostaniak mögé utánpótlást kell nevelni. Az NB I-es játékosok szereplésében mindig bizonytalansági faktor, meddig engedik el őket a klubjuk (a világjátékokon szereplő keretből a BSE-s Csuka Alexandra, Fekete Bozsana, Kókai Ágnes szerepelt a legutóbbi szezonban az NB I-ben, az Eb-csapatban pedig ott volt az érdi Oláh Nóra is), és a következő időszakban a fiatalok pályafutásában is bekövetkezhetnek változások, előfordulhatnak előrelépések. Gróz Kitti például korábban játszott már az NB I-ben a Németh András irányította Vácban, és benne van a potenciál, hogy teremben is sokra viszi, így lehet, hogy most ő is sorsfordító döntés előtt áll. A szövetségi edző a közeljövő legfontosabb teendőjét annak tartja, hogy a mostani sikerek résztvevőit megtartsák a szakág számára.
„Ezek az utánpótlásból kijövő lányok most, húsz-huszonegy évesen értek be. Sorsdöntő évek előtt állnak, hiszen mindenki jó tanuló, rendezett háttérrel, ám a teremkézilabdához – nem a fizikumuk, sokkal inkább a »jó lányból« fakadó lelkületük miatt – hiányozhat belőlük a kellő agresszió. Strandkézilabdában viszont előttük a jövő, ami korukat tekintve legalább hét-nyolc fényes évet jelenthet. Ha ez a korosztály megmarad a strandkézilabdának, rengeteg szép eredményt érhet el, mert az NB I/B-nek köszönhetően már rendkívül fiatalon is olyan – felnőtt – tapasztalattal vannak felvértezve, amely tudáshalmaz egyszerűen muszáj, hogy különbséget jelentsen a homokon is; ha azonban nem, akkor Eb-arany és világjátékok-ezüst után kell újragondolni az egészet” – mondta az NSO-nak Gróz.
| Az Eb-aranyérmes magyar csapat: Bozsó Nóra Leila (születési év: 1996), Csíki Renáta Andrea (1994), Csuka Alexandra (1990), Dancsó Dalma (1994), Fekete Bozsana (1993), Gróz Kitti (1994), Győri Ágnes (1983), Hajdú Ágnes (1990), Kókai Ágnes (1992), Kretz Fruzsina (1994), Oláh Nóra (1992), Sidó Krisztina (1976), Sütő Sára (1994), Tóth Emese (1994), Zsigmond Adrienn (1994) |
| Szövetségi edző: Gróz János. Edző: Rovnyai Mariann |
| Vastaggal szedtük azoknak a nevét, akik a világjátékokon is részt vettek. |
Világjátékok, döntő
Eb-győzelem Dániában
Strandkézilabda: homokban is terem siker
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
A német szövetség ismét hosszabbítana Nagelsmann-nal – sajtóhír
Andrei Mangra ügye: ez vár a sztártáncosra, ha elszökik Magyarországról
A spanyolok megadták a kegyelemdöfést a magyaroknak: itt a vége az évszázad üzletének
Szoboszlai Dominiknak befellegzett? Liverpoolban már tudják a megoldást
Putyin interkontinentális ballisztikus rakétát vetett be
Csütörtöki sportműsor: a Szeged és a Veszprém is meccset játszik a kézi BL-ben
Az angol sztárfocista felvállalta kapcsolatát a párductestű szőke szépséggel - galéria
Fejet hajtanak csapattársai Gyökeres Viktor előtt
Fennakadás a határon, nem akarták beengedni az F1-es pilótát az Egyesült Államokba
„Rafa nagysága ennél többet érdemelt volna” – David Ferrernél kiverte a biztosítékot Nadal búcsúztatása
