Tizenhat évet profiskodott a franciáknál, a nyártól kertépítőnek állna

Fülöp László szülővárosában, Hevesen kezdett el kézilabdázni, serdülőként szerepelt a Ferencvárosban, majd megfordult az Elektromosban is, ahol már harmadik számú kapusként számítottak rá az első csapatnál. Ezután játszott az első osztályba feljutó Pestszentlőrincben, innen Kiskőrösre került, utóbbi csapattal negyedik helyen végzett a bajnokságban, így az EHF-kupában is indulhattak. 2001 elején tagja volt a főiskolai világbajnok magyar válogatottnak Portugáliában, ahol a torna legjobb kapusának is megválasztották.

„Amikor hazaértünk, egy francia menedzser felhívott azzal, hogy látott engem játszani Portugáliában, miközben ott vakációzott, és nincs-e kedvem kimenni próbajátékra – emlékezett vissza Fülöp László a Nemzeti Sport Online-nak. – Már áprilist írtunk, és fiatal kapusként otthon nem sok lehetőségem adódott, ráadásul olyan fizetést ajánlottak, amiről Magyarországon csak álmodhattam. Mindig vágytam rá, hogy kipróbálhassam magam külföldön, így kapóra jött a lehetőség. Kiutaztam, és öt nappal később alá is írtam a szerződésemet."

Ennek pedig már majdnem tizenhat éve, Fülöp ezalatt öt francia csapatban is játszott, és két rövidebb időszakot leszámítva mindig első számú kapusként szerepelt. A pénzügyi gondok több váltását is befolyásolták, de kint olyanok a szerződések, hogy előbb-utóbb minden játékos megkapja a neki járó pénzt.

„Van az a rész a Mágnás Miskában, ahol »s'il vous plait« helyett azt mondják, »szilvalé«, »mon Dieu« helyett pedig, hogy »rongyő«. Na, én is ennyit tudtam körülbelül franciául, amikor kikerültem. Az angolom sem volt kiemelkedő, ezért egyértelműen a nyelv elsajátítása volt a legnehezebb az elején. Volt egy magyar csapattársam, Tömör Csaba, akivel együtt laktunk, ő sokat segített nekem."

Kapusként azzal is szembesülnie kellett, hogy amíg otthon a hatosfal volt a jellemző védekezés, addig kinn a nyitottabb formációt kedvelték, amelyben bárhonnan jöhetett a lövés, ráadásul a játékosok is technikásabb megoldásokat választottak.

Először a másodosztályú Villepinte játékosa lett, amellyel nem sikerült kiharcolni a feljutást, előbb a harmadik, majd a negyedik helyen zártak, miközben a csapat csődbe jutott. Fülöp innen az első ligás Livry-Garganhoz igazolt, de csak viszonylag későn, a nyár végén, amikor már kész volt a keret.

„Horvát volt az edzőnk, mint ahogy a poszttársam is, így nagyon nehéz volt pályára kerülnöm. A másik kapus azonban félévkor megsérült, utána már kirobbanthatatlan voltam, de a szezon végén megint jöttek a pénzügyi gondok...”

Még Villepinte után tárgyalt a Százhalombattával is, de kint sokkal jobb ajánlatot kapott, így nem tért haza. Aztán az évek során itthon jóformán megfeledkeztek róla: „Előfordult, hogy amikor nyáron hazamentem, azzal hívtak fel az ismerőseim, nem szeretném-e újrakezdeni a kézilabdát, amire rávágtam, de hiszen soha nem is hagytam abba."

A következő két állomáshelyén már hosszú éveket töltött el, Saint-Cyrt és Sélestatot is nagyon megkedvelte, amelyben a pályán kívüli környezet legalább akkora szerepet játszott.

„A Tours-ban található Saint-Cyrben hét évet töltöttem el, még a harmadosztályban kezdtünk, de egyből feljutottunk. Tudni kell, hogy itt még a harmadik liga is profinak számít, és jó fizetést tudtak adni. Az elnöknek magyar felesége volt, jó viszonyban voltunk, az is szóba került, hogy ott fejezem be a pályafutásomat. Éppen egy keresztszalagműtétből tértem vissza, amikor kiharcoltuk az első osztályban való szereplést, de hiába zártunk az első idényünkben a középmezőnyben, a város megvonta a támogatást, így megszűnt a csapat."

Közben azért pozitív dolgok is történtek Fülöppel, 2010-ben megszületett a kisfia, Kornél. A feleségével egyébként éppen a közelmúltban ünnepelték a tizennégy éves évfordulójukat, és elmondható, hogy az évek során az egész család megtalálta a helyét Franciaországban. Miután a párja is megtanulta a nyelvet, a klubok is segítettek neki munkát keresni.

„A fiunk nagy barátja a Dunkerque-ben játszó Nagy Kornélnak. Még nem volt négyéves, amikor elkezdett kézilabdázni, és eddig úgy tűnik, élvezi. Előfordult az elején, hogy mihelyt meghallották, ki az apja, egyből beállították a kapuba, de mindig mondtam az edzőnek, a mezőnyben is játszassa, hogy kipróbálja a góllövést."

2011-ben az északkelet-franciaországi Elzász régióban fekvő Sélestatba költözött a családjával, ahol négy szezont húzott le az első osztályban. „Imádtunk a kis, alig húszezer lakosú városban élni. Közel volt a bázeli reptér, de Strasbourg és a német határ is csak fél órára volt tőlünk, mindig átjártunk vásárolni. Előfordult, hogy este autóba ültünk, és reggel már Magyarországon is voltunk. Sélestatban az emberek élnek-halnak a kézilabdáért, így igazán jó volt ott játszani."

Ha nincs 2015 elején egy edzőcsere, talán tovább is maradt volna: „A volt francia válogatott kapus, Christian Gaudin vette át a csapatot, aki sok mindent ki akart javítani, én meg harminchat évesen már nem akartam változni."

Így újabb kényszerű klubcsere következett, és irány a másodosztályú Cherbourg, ahol ma is játszik, de már nem sokáig.

„Amikor Normandiába kerültünk, már tisztában voltunk vele, hogy nem fog nekünk tetszeni. Kevés a napsütés, helyette sokat esik az eső és fúj a szél, ráadásul mindenkitől és mindentől messze vagyunk. Tavaly még nagyon jó szezonom volt, ebben az idényben viszont már besokalltam. Lassan be kellett látnom, nem bírom a napi két edzést, meg a sok utazást, és bár lett volna lehetőségem profi szinten folytatni, úgy döntöttem, elég volt. Ismertem egy orosz kapust, aki még negyvennégy évesen is játszott, magam elé is kitűztem a célt, hogy majd eddig folytatom, de egy idő után a tested feladja, és arra gondolsz, hogy a gyerekedet is szeretnéd még elvinni sportolni."

Strasbourg környékéről három csapat is megkereste, Fülöpnek mégis a Tours-ból érkező ajánlat volt a legszimpatikusabb. Az ott korábban bedőlő együttes más néven újjáalakult, és jelenleg alacsonyabb osztályban szerepel, ami már nem jelent akkora megterhelést.

„Még megvan a lakásunk a városban, a közelben élnek a barátaink, ráadásul nekem és a feleségemnek is munkát ajánlottak. Heti három edzésünk lesz, plusz a hétvégi meccs, emellett tizenkét éven aluli gyerekekkel fogok foglalkozni. Az első évben besegítek a háztartásba is, de közben már szeretném építeni a jövőmet. Imádom a horgászatot és a természetet, nem tudnék bezártan egy irodában dolgozni. Régi vágyam, hogy kertépítő legyek, és amikor a Saint-Cyr jelenlegi elnökének elmondtam ezt, kiderült, pont van egy ilyen cége ötven alkalmazottal, és szívesen betanítanak engem is."

Eredetileg úgy jött ki Franciaországba, hogy néhány év alatt megalapozza a jövőjét, félretesz egy kis pénzt, aztán otthon fog játszani, de az élet másként alakult.

„Nehéz, mert ha megtalálod a számításaidat, jól érzed magad egy csapatban, akkor egy idő után nem gondolsz a hazatérésre. Szeretném, ha a fiam az általános iskolát kinn fejezné be, de úgy tervezzük, hogy nyolc év múlva hazamegyünk és otthon folytatjuk. Duna-Tisza közi gyerek vagyok, kiskoromban keveset láttam a Balatont, ezért szeretnénk majd Füred környékén letelepedni. Ha nem jönne be a számításunk, még mindig megtehetjük, hogy eladunk mindent, és visszajövünk."