Nincs idő a késlekedésre, munkás hetek várnak a Veszprémre

– Jó érzés volt visszatérni Németországba?
– Nagyon szép tizenegy évet töltöttem ott, pontosabban Flensburgban, ezért a Veszprém élén valóban jó érzéssel tértem vissza, igaz, nem volt klubcsapatomhoz, hanem Ehingenbe, ahol a kétnapos Sparkassen-kupán vettünk részt – válaszolta szerb-svéd Ljubomir Vranjes kézilabdaedző a Nemzeti Sport kérdésére. – Három mérkőzést játszottunk, döntetlenre végeztünk a horvát bajnok Zagrebbel, megvertük az EHF-kupa-győztes Göppingent, vagyis a német Bundesliga egyik legjobbját, majd a döntőben a francia Nantes-tal mérkőztünk, és kikaptunk.

– Miként vont mérleget?
– Őszintén szólva a játék szempontjából inkább tesztnek tekintettem a tornát, mert a leendő taktikánkból csupán a kontratámadásokat tudtuk gyakorolni. Éppen csak befejeztük a rettentően megerőltető magaslati alapozást, a sok futást és konditréninget, a labdával még nem nagyon barátkozhattak a fiúk. Nekem is tanulságos volt a három meccs, mert figyelhettem, ki mire képes, kiben mennyi az akarat, az ambíció.

– Vagyis nem mint edző, hanem inkább mint megfigyelő ült a kispadon?
– Pontosan.

– Ezzel mi volt a célja?
– Jól ismertem eddig is a Veszprémet – mint ellenfelet. Mostantól viszont az én csapatomról van szó, amelyet bizonyos szempontokból fel kellett mérnem. Vagyis volt olyan meccs, amelyen nem is szóltam bele a taktikába, a csapat azt játszhatta támadásban és védekezésben is, amit eddig, illetve korábban begyakorolt.

– Tanulságos volt?
– Nagyon is. Láttam, kiből mennyit vett ki a nagyon feszes, fárasztó alapozás, kiben mennyi az akarat, a bizonyítási vágy és a fegyelem. Ez független a kortól és a tapasztalattól, mert ezt mindegyik játékosomtól maximálisan megkövetelem.

– Nem túlságosan szigorú velük?
– Azt tudniuk kell, hogy szigorú vagyok, de nem esek túlzásokba, szeretem a jó hangulatú, vidám tréningeket, sőt, ha kell és ha van rá ok, még engedékeny is tudok lenni. A pontosságot, az odafigyelést és a fegyelem betartását illetően viszont tényleg kérlelhetetlen vagyok, különben nem jutunk előrébb, nem fejlődünk, márpedig erre nagy szüksége van a Veszprémnek.

– Sokan gondolják és mondják is, hogy Aron Pálmarssonra is szüksége lett volna a csapatnak…
– Persze, hogy elkelt volna a világ egyik legjobb irányítója – ha tudott volna alkalmazkodni. Meg sem próbálta, az első edzés előtt kijelentkezett az együttesből, hazatért Izlandra. Ez a fegyelmezetlenség nálam azt jelenti, hogy nem akar a csapat tagja lenni. Így viszont nem számítok rá.

– Lezárta a kérdést?
– Azt a részét igen, hogy a csapat nem számíthat rá.

– Ki pótolhatja vagy helyettesítheti?
– Két remek irányítónk van, a rutinos Lékai Máté és a bizonyítási vággyal teli, fiatal Győri Mátyás.

– Harmadik irányító, új igazolás szóba sem jöhet?
– A következő három-négy hónap alatt kiderül, mire képes a jelenlegi összeállításában a csapat. Ha sikeres lesz, ha az elképzeléseim szerint halad, ha nem maradnak el a jó eredmények, akkor nem lesz ok a változtatásra. Ha mégsem így lesz, akkor gondolkodhatunk, szükséges-e a módosítás

– Mi mindenben lesz más a Veszprém új játéka a régi, a spanyolos stílushoz képest?
– Eleinte nem sok módosítást tervezek, nem lehet egyik napról a másikra átállítani a fejeket, a beidegződéseket. Csakhogy profikkal dolgozom, akik megértik, fokozatosan bele kell rázódniuk egy másik, vagyis hatékonyabb, gyorsabb, erőszakosabb támadási és védekezési harcmodorba.

– Ez konkrétan mit takar?
– A legjobb lesz, ha az alapozás, majd egy-egy játékos kapcsán érzékeltetem. A szlovéniai hegyi edzőtáborban világosan láttam, hogy a csapat nem volt hozzászokva az olyan erős, megerőltető tréningekhez, amelyek nélkül szerintem nem lehet nekikezdeni az idénynek. Fájt, izzadtak, szenvedtek, de megcsinálták, ezért csak elismerés illeti őket. Ugyanakkor megértették, hogy nemcsak novemberig kell kitartani az erejüknek, hanem jövő tavaszig is. Az ehhez szükséges kondíciót most kellett megalapozni, illetve ettől kezdve kell karbantartani. A Veszprém erőssége volt a hat nullás védekezés, amit meg is tartunk, de emellett több nyitott variációt is tudnia kell a csapatnak. Ez elengedhetetlen, mert az ellenfelek sem egyformák.

– Miként építi be az új igazolásokat?
– A francia William Accambray az előző idényben a PSG-ben alig játszott, és ez rosszat tett neki. A formája nem volt, nem is lehetett az igazi, miként az önbizalma sem. Őt szinte újra kell építeni, de szerencsére kiváló alkat, menni fog. A norvég Kent Robin Tönnesen a Füchse Berlinben is fontos játékos volt, miként Dejan Manaszkov is a Löwenben. Ők mégis újoncok, be kell illeszkedniük az új környezetbe, meg kell ismerniük játékostársként is azokat, akikkel eddig csak ellenfélként találkoztak. Újonc persze Győri is, aki szeretne többet játszani, de eddig csak próbálgattam, mit tud, mennyit bír.

– Mikor lát hozzá a taktikai elképzelései megismertetéséhez, megtanításához?
– Máris, nincs idő a késlekedésre.

– Ez mit jelent?
– Azt, hogy az alapozás befejeződött, a Sparkassen-kupán láttam, honnan kell indulnunk. A taktikai munka, a fokozatos átállás, az igazi kézilabdás tréningek sora már el is kezdődött. A bajnoki és a Bajnokok Ligája-rajtra látszata is lesz, de addig nagyon nehéz, munkás hetek várnak ránk.