– Miért hagyja el Szegedet, s miért éppen Tatabányán írt alá?
– Sablonos, de nem mondhatok mást, életre szóló barátságot kötöttem olyan magyar klasszisokkal, mint Vadkerti Attila, Zubai Szabolcs vagy Ilyés Ferenc, és tényleg szép, sikeres és boldog éveket töltöttem a szegediek között – kezdte a Nemzeti Sportnak a kézilabda-válogatott és a Szeged jobbátlövője, Balogh Zsolt. – Volt kiemelkedően sikeres, de persze azért olyan is, amelyre fáj visszagondolni: a legkínosabb emlékeim közé tartozik a Debrecenben két évvel ezelőtt időn túli hetessel, valamint három éve hetespárbajban elveszített Magyar Kupa-döntő. Tényleg csak egy hajszál választott el bennünket a végső sikertől. Ennek az édes ízét öt éve az EHF-kupa megnyerésekor éreztem, meg persze tavaly, amikor végre letaszítottuk a bajnoki trónról a Veszprémet.
Született: 1989. március 29., Orosháza Magassága/testsúlya: 189 cm/96 kg Posztja: jobbátlövő Klubjai: Every Day KSE, Orosházi FKSE (2000–2005), PLER KC (2005–2010), Magdeburg (német, 2010–2011), Gyöngyösi KK (2011–2012), Mol-Pick Szeged (2012–2019), Grundfos Tatabánya (2019–) Válogatottsága/góljai száma: 50/161 Eredményei: vb-7. (2017), vb-10. (2019), Eb-14. (2018), junior Eb-10. (2008), EHF-kupa-1. (2014), magyar bajnok (2018) |
– Milyen a hétéves mérlege Szegeden?
– Remélem, ezt még nem kell megvonnom, tart a bajnokság, kedden bejutottunk a Magyar Kupa négyes döntőjébe, hogy a Bajnokok Ligáját már ne is említsem… Amíg szegedi vagyok, a szívem-lelkem kiteszem a csapatért. A BL-csoportunkban a másodiknál rosszabbak már nem lehetünk, így a nyolcaddöntőben a sorozat alsóházából érkező csapattal találkozunk.
– Már tudjuk, hogy a Plock–Silkeborg továbbjutójával. Ha tehetné, melyiket választaná?
– Egyik sem lebecsülendő, és jobb, ha arra gondolunk, hogy az előző idényben a Montpellier az alsó ágról verekedte be magát a négyes döntőbe, amelyet aztán meg is nyert.
– Tatabányaiként az EHF-kupában szerepelhet a következő években. Nem fognak hiányozni a BL-csaták?
– Szegediként számtalan hatalmas ütközetben vehettem részt, ezeket a fantasztikus élményeket, csodás emlékeket senki sem veheti el tőlem. Azt pedig el kellett fogadnom, hogy a klubvezetők nem velem képzelik el a jövőt, a jobbátlövő helyére mást szerződtetnek, így a szerződésem lejártával szabadon igazolható lettem.
– Meddig hevert parlagon?
– Talán három vagy négy napig. Nagyon gyorsan megkaptam a tatabányaiak hároméves ajánlatát, és mivel minden tekintetben tökéletes volt, nem is haboztam elfogadni. Szóban már régen megegyeztünk, így nekem a vébén már nem kellett árulnom magam.
„Még a legjobb csapatoknál is mindig a nagyobb gondok közé tartozik a rutinos, nemzetközileg jegyzett balkezes átlövők megtalálása, csapatba építése. A nagyszerűen képzett, ideális korban levő Balogh Zsolttal nem lehet sok gondunk, mert kulcsjátékos a válogatottban, valamint az volt a Szegedben is a BL-meccseken és bajnoki rangadókon. Szakmai és emberi kapcsolatunk egyformán jó, és a csapatban is szinte mindenki jó ismerőse, barátja. Biztos, hogy jó és eredményes lesz a közös munkánk.” |
– Másik ajánlat?
– Biztosan akadt volna külföldi érdeklődő is, de megmondom őszintén, cseppet sem vonzanak az idegen bajnokságok. Mielőtt – gyöngyösi átszállással – Szegedre jöttem, kipróbáltam magam a Bundesligában, megálltam a helyem, és az nekem elég is volt. A családommal már nem szívesen hurcolkodnék a határon túlra.
– Mit vár a tatabányai három idénytől, illetve mit remélnek öntől, például Vladan Matics edző?
– Semmi extrát vagy meglepőt. Új csapatomnak stabilan tartania kell a helyét a bajnokságban, vagyis szorongatnia kell a Szegedet és a Veszprémet, maga mögé utasítva az összes többi ellenfelét. A nemzetközi porondon továbbra is megmutathatom magam, ha a Bányász az EHF-kupában továbbra is rendszeresen főtáblára jut. Ez, valamint a válogatottban rám váró sok kihívás nekem éppen elég motiváló erő.