Ez volt a spanyol edző első kérdése Ligetvárihoz az Eb után

– Jókor hívom?
– Igen, éppen a pihenőmet töltöm – mondta a Nemzeti Sportnak Ligetvári Patrik, a spanyol BM Logrono La Rioja férfi kézilabdacsapatánál a Telekom Veszprém kölcsönjátékosaként szereplő válogatott balátlövő. – A reggeli edzést már letudtuk, délután azonban vár ránk még egy tréning.

– Sikerült pihennie az Európa-bajnokság után?
– Kaptam egy kis pluszszabadságot a klubtól, amit aktívan töltöttem. Pénteken érkeztem vissza Logronóba, még aznap edzettem a csapattal, szombaton pedig már pályára léptem az edzőmeccsünkön. A visszatérésem óta amúgy nincs megállás, szerdán bajnokit, a hét végén már EHF-kupa-mérkőzést játszunk.

– Utóbbit éppen a Tatabányával. Milyen érzés lesz újból találkozni a válogatottbeli csapattársakkal?
– Szoknom kell még a gondolatot, mivel sok barátom játszik a Bányászban. Nagy kérdés, milyen csapattal állunk ki szombaton, mert nekünk a bajnokság a legfontosabb. Lehet, az EHF-kupában azok kapnak több lehetőséget, akik a ligában kevesebbet játszanak.

– Hogy kezeli az Eb-siker óta jött hirtelen népszerűséget?
– Malmőben egy kicsit furcsa volt a nagy médiaérdeklődés, nekem is bele kellett rázódnom a sok interjúba. Szerintem sikerült, próbáltam eleget tenni minden felkérésnek.

– A múlt héten hivatalossá vált, hogy két év spanyolországi légióskodást követően visszatér Veszprémbe. Teljesült az álma?
– Abban állapodtunk meg a Veszprémmel, hogy a Leónban eltöltött egy év után visszatérek még egy szezonra Spanyolországba, ahová eredetileg is tanulni jöttem. Szerencsére sikerült annyit fejlődnöm, hogy újra számít rám David Davis vezetőedző, de a válogatott szempontjából is hasznos volt az elmúlt másfél idény. Akkor sem lett volna baj, ha még egyszer kölcsönadtak volna külföldre, de így nagyon boldog vagyok. Ennek ellenére nem kényelmesedhetek el, nem tehetem meg, hogy hátradőlök és felrakom a lábam, profi sportoló ilyet nem csinál. Veszprémben minden percért keményen meg kell majd küzdenem, ezért nem lazíthatok egy percre sem.

– David Davisszal milyen a kapcsolata?
– Szinte minden héten beszélünk, hol spanyolul, angolul, de volt már, hogy magyarul. Nemcsak a hibáimat emeli ki, dicsérni is tud, ami nagyon jólesik. Hálás vagyok neki, mert végig bízott bennem, ahogy Nagy László sportigazgató is.

– Sokakat meglepett svédországi teljesítményével, főleg a bombagóljaival. Logronóban védekezésben vagy támadásban számítanak önre?
– A logronói edzőm első kérdése is az volt: „Patrik, ugye nem fáj a vállad a sok lövéstől?” Az utóbbi időben amúgy inkább támadok, ráadásul sokat is vagyok a pályán. Az Európa-bajnokságon meglátszott, hogy a klubcsapatomban hatvan perceket játszom. Davis mester mellett a válogatott másodedzője, Chema Rodríguez is figyelemmel kíséri a meccseimet, így folyamatosan szem előtt vagyok.

– Ezek szerint Ligetvári Patrik nem (csak) védekezőspecialista?
– Olyan csapattársaim voltak eddig, akik kiválóan támadtak, és kellett valaki, aki megoldja a védőfeladatokat. Ekkor jöttem én a képbe. Mindig azt csináltam, amit az edző mondott. Most azonban megmutattam, gólokat is tudok lőni – ez büszkeséggel tölt el. A válogatott hasznára válhat, hogy miattam nem kell állandóan cserélgetni.

– Hogy érzi magát Spanyolországban?
– Nagyon örülök, hogy itt lehetek, folyamatosan mosolygok, szinte „összenyom” a boldogság. A spanyol nyelvvel azért akadnak még gondjaim, az elején heti három alkalommal vettem órákat, manapság viszont már minden nap tanulok. A vezetőedzőnk nem beszél angolul, ezért kezdetben nagyon kellett fülelnem, főleg a taktikai utasításoknál. Vicces, mert a boltban még nem tudtam fizetni, de azt már hibátlanul elmondtam, hogy „most a szélső fut”. A családom és a barátaim persze hiányoznak, de nincs honvágyam, amiben az is közrejátszik, hogy Logronóban minden adva van a fejlődéshez, csak a kézilabdával kell foglalkoznom.

– A Barca hegemóniája szinte megtörhetetlen, a többi dobogós helyért viszont nagy a verseny a Liga ASOBAL-ban.
– A Logronóval az ezüstéremért küzdünk, ez nem vitás. A Barcának nem okoz különösebb gondot az alsóházi együttesek legyőzése, az élcsapatok ellen viszont megszenvednek a katalánok. A végjátékot azonban mindig ők bírják jobban, az utolsó percekben valahogy mindig megnyerik a meccseket.

– Mi a legnagyobb különbség a spanyol és magyar fiatalok között?
– Az elszántság és az alázat. Itt tisztában vannak vele, ha huzamosan jól játszanak, előbb-utóbb elviszi őket egy nagycsapat. Sokkal többet követelnek meg a játékosoktól Spanyolországban. Nemcsak azt kell tudni, mikor mit csináljak, azt is, hogy miért. Egyszer az edző félrehívott, miután gólt dobtam, elmagyarázta, ez most bejött, de a meccsek többségében nem fog, mert rossz helyre érkeztem. Edzés után pedig úgy kell lekönyörögni a fiatalokat a pályáról, ez se szokványos szerintem.

– Milyen egyéni képzéseket kap a klubjában?
– Vannak úgynevezett prevenciós edzéseink, amit annak érdekében végzünk, hogy megelőzzük a sérüléseket. Persze ez mit sem ér, ha a játékvezetők nem védenek minket. A spanyol bíráskodás inkább játékospárti, ami máshol egy ejnye-bejnye, az itt kétperces kiállítás. Emellett sokat gyakorolom külön a kapura lövéseket. Utóbbi, azt hiszem, egyre jobban megy.