Kézisek kézise: Sterbinszky Amália és az 1970-es évek klasszisai

Ahogy Népsport című retró sportmagazinunkban maga is elmondta január elején, Sterbinszky Amália Rómáig szaladt volna örömében, amikor kézhez vette a táviratot (a mai tehetségeink közül sokan valószínűleg nem is tudják, mi az) Török Bódog szövetségi kapitánytól, hogy mikor és hol várja edzésre a válogatottban. Róma helyett aztán Hollandiába, Jugoszláviába, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába meg persze Montrealba „futott el” a világklasszis átlövő és a nemzeti csapat az 1970-es években, amely időszakot Sterbinszky-korszaknak is nevezhetjük.

Az 1977-ben NB I-es gólkirálynő, 1974-ben, 1976-ban és 1977-ben az év játékosa díjjal elismert, 239-szeres válogatott a bajnoki aranyak mellé többek között kilenc Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmet is begyűjtött pályafutása során, és megválasztották a huszadik század legjobb magyar női kézilabdázójának is. Korántsem érdemtelenül.

Sterbinszky 1971-ben még az FTC-vel, 1973 és 1982 között a Vasassal lett bajnok – az évtizedet uraló angyalföldiek Fleck Ottó majd Csík János, az utolsó esztendőben Mocsai Lajos irányításával 1972 és 1982 között sorozatban 11-szer nyerték meg az első osztály küzdelmeit. Érdekesség, hogy a '70-es évek első bajnoki elsősége a veszprémi Bakony Vegyészé lett, a Győr 1959-es aranya után nyert újra vidéki klub. A nemzetközi porondon 1975-ben az elődöntőbe, 1978-ban és 1979-ben döntőbe jutottak a BEK-ben a fővárosi piros-kékek. Az első fináléban a keletnémet TSC Berlin állta útját (19–14) a Csíkné Horváth Klára, Angyal Éva és Sterbinszky vezérelte Csík-csapatnak, amelyet egy évvel később a legendás, 13 aranyérmével BEK-csúcstartó szovjet Szpartak Kijev győzött le. Noha a Vasas az első, hazai mérkőzést 17–13-ra megnyerte a Fáy utcában, a kijevi visszavágón 14–9-re kikapott, és összesítésben egy góllal alulmaradt.

„Talán úgy tűnhet, telhetetlenek vagyunk. A Szpartak kétségkívül a világ legjobb női együttese, de hát oly közel volt a végső győzelem lehetősége! A Vasast – teljes joggal – ma már a szakemberek is olyan erős csapatnak tartják, amelynek az igazi sikert már csak egy BEK-győzelem jelentheti. S ha a piros-kékek megtanulnak a nemzetközi mezőnyben is nyerni, a két második hely után jövőre talán már nem csúszik ki a kezükből a kupa!” – írta 1979. május 2-i számában a Népsport. A jóslat végül három évvel később teljesedett be, de a Vasas BEK-győzelme a következő sikerkorszak felelevenítésének a témája lesz.

A kijeviek a Vasas elleni diadalukat megelőzően is már borsot törtek a magyarok orra alá, az 1971-es BEK-döntőben az FTC-t (soraiban még Sterbinszkyvel) győzték le 11–9-re. Mégsem múltak el a hetvenes évek magyar kupasiker nélkül. A KEK 1977–1978-as kiírásában a Ferencváros az 1974-es NDK-beli BEK-fináléban a topfavorit Kijevet legyőző SC Leipziget fektette két vállra (18–17). A legendás Elek Gyula zöld-fehér együttesében olyan egyéniségek villogtak, mint Lelkesné Tomann Rozália, Csajbókné Németh Erzsébet vagy Csulikné Bozó Éva – a Békés megyei származású Csulikné a KEK-sikerből hét meccsen szerzett 55 góllal vette ki a részét. A ferencvárosiak egy esztendővel később is bejutottak a KEK-döntőbe, de összesítésben tíz góllal elvéreztek a már emlegetett TSC Berlinnel szemben.

Ha Sterbinszky-korszakról írtunk, akkor nyugodtan emlegethetjük bronzkorként is ezt az évtizedet. A válogatott az 1971-es hollandiai, az 1975-ös szovjetunióbeli és az 1978-as csehszlovákiai világbajnokságon egyaránt harmadikként zárt, a kelet-németek, a jugoszlávok, a szovjetek vagy éppen a románok rendre a sikerkapitány Török Bódog lányai előtt végeztek a világversenyeken. 1973-ban a jugoszláviai vb-n a negyedik hely jutott Bujdosó Ágotának, Vadászné Vanya Máriának és társaiknak, hiába talált be hétszer Tóth Harsányi Borbála a Szovjetunió elleni bronztalálkozón.

A sorminta 1976-ban sem szakadt meg. A montreali olimpia történelmi jelentőségű volt, hiszen a női kézilabda első alkalommal szerepelt az olimpia programjában, és a magyar válogatott ezen a tornán is a harmadik helyet szerezte meg a Szovjetunió és az NDK mögött, megelőzve Kanadát, Japánt és Romániát. A japánok (25–18) és a házigazda (24–3) sima legyőzése után a később aranyérmes szovjetektől 12–9-re kaptak ki a mieink, ezt követte az NDK elleni 7–7 és a románok felett aratott 20–15-ös siker. A Török-csapat végül rosszabb gólkülönbsége miatt lett harmadik a keletnémetek mögött, de az első olimpiai tornán is igazolta, hogy változatlanul a világ élvonalához tartozik, fegyelmezett taktikával és technikás játékkal igyekezve ellensúlyozni a szovjet és keletnémet erőfölényt. Sterbinszky Kanadában főleg az előkészítésből, a szervezésből vette ki a részét, méghozzá önfeláldozóan, de a befejezésekkel sem maradt adós, 18 góljával a csapat legeredményesebbje volt.

„Az ember mindig többet akar, miért nem lett második hely a harmadikból, győzelem az ezüstéremből. Egyébként akkoriban nem volt akkora őrjöngés, a világbajnoki helyünket már-már csak simán tudomásul vették, (…) de persze sokszor beugrik, ahogyan dobogóra állunk valamelyik világversenyen. (…) Visszagondolva olyan természetesnek tűnt, hogy a mérkőzés elejétől a végéig játszottam, gólokat szereztem” – emlékezett vissza januárban a Népsportban Sterbinszky Amália.

(A következő részben: az első BEK-győzelem, a nagy Vasas és a hazai világbajnokság)