Női kézi: Életem egyik legjobb döntése volt Siófokra igazolni – Moen

Vágólapra másolva!

2020.07.12. 12:52

Címkék

Élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy elfogadta a Siófok női kézilabdacsapatának ajánlatát a két idény után hazatérő norvég edző, Tor Odvar Moen.

– Nehéz szívvel hagyta el Siófokot?
– Borzasztóan nehéz döntés volt – válaszolta Tor Odvar Moen, a Siófok női kézilabdacsapatának norvég edzője, aki még az elmúlt év utolsó napjaiban jelentette be, hogy nem tölti ki 2018 nyarán megkötött hároméves szerződését az SKC-nál, családi okok miatt két idény után a nyáron hazatér. – Közelebb szerettem volna lenni az otthonomhoz és a családomhoz. Sokkal egyszerűbb volt elhatározni két éve, hogy Magyarországra jövök, mint most elmenni innen.

VÁRHATÓ VOLT, HOGY NEM LESZ MEG A SZABADKÁRTYA
A felkészülést ezen a héten elkezdő siófokiak a 2020–2021-es Bajnokok Ligája-idényre benyújtották szabadkártya-igényüket, amelyet az Európai Kézilabda-szövetség nem fogadott be, így az elitsorozatról évek óta álmodozó balatoniak egyelőre nem mérethetik meg magukat a legmagasabb nemzetközi klubsorozatban. „Nekem többé-kevésbé nyilvánvaló volt, hogy így dönt az európai szövetség – summázott Tor Odvar Moen. – Várható volt, hogy három klub egy országból aligha kerülhet fel a BL-főtáblára, az EHF ugyanis azt a politikát követi, hogy kettőnél több csapat nem indulhat azonos nemzetből, szóval ez megpecsételte a klub sorsát a szabadkártya-igénylésnél, amit nehéz elfogadni és megemészteni. Az volt az álmunk és a tervünk, azért dolgoztunk, hogy végre pályára léphessünk a Bajnokok Ligájában, és az elmúlt idényben harcban is voltunk a bajnoki ezüstéremért, ami megnyithatta volna az utat előttünk.”

– Miért?
– Annyi mindent élveztem itt. A Larviknál már megtapasztaltam, milyen felépíteni egy klubot és címeket nyerni, két éve viszont egy új és ambiciózus projekt részeként szerződtem Siófokra, ahol mindenki azért dolgozott, hogy jobbak és jobbak legyünk. Igazi csapatmunkát végeztünk, a klubnál mindenki kivette a részét az eredményekből és sikerekből. Boldoggá tesz, hogy látszott a munkánk eredménye, jól végeztük a dolgunkat.

– Szóval jó döntést hozott két éve?
– Életem egyik legjobb döntése volt az SKC-hoz szerződni. Új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam, új kultúrát és embereket ismerhettem meg, és ezek a benyomások szélesítették és színesítették a látás- és gondolkodásmódomat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a kézilabdás életemben a legutóbbi két idényben sokkal több verőfényes napom volt, mint borongós.

– Mennyiben változott meg az élete Magyarországon?
– Mindig is rengeteg időt töltöttem az edzői feladataimmal és a felkészüléssel, hogy a lehető legjobban végezzem a munkám. Otthon, Norvégiában talán valamivel több szabadidőm volt, de ez egyáltalán nem okozott problémát Siófokon. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy tavaly év elején egy ismerős, honfitársam és eddigi segítőm, egyben az utódom, Bent Dahl is csatlakozott hozzánk, akivel sok közös témánk volt. Siófok kisváros, kicsit olyan volt, mintha Norvégiában, a szűkebb környezetemben lennék. Az egyetlen dolog, amire nem jutott annyi időm, mint otthon, az a golf volt – persze csak viccelek.

– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat vagy mérkőzés?
– Az élre kívánkozik a tavalyi EHF-kupa-győzelmünk, ez a Siófok első nemzetközi trófeája, ami mindig, minden klubnál történelmi tettnek számít. Mindenki azért játszik, hogy átéljen egy ilyen pillanatot, egy ilyen finálét, a nyomást és a sikert – a kupagyőzelmekért dolgozunk mindennap. Az FTC és a Győr elleni idei győzelmek is örök élményt jelentenek. A januárban és februárban mutatott teljesítményünk alapján az egyik legjobb formában lévő csapat voltunk Európában. Akkor okkal érezhettük, hogy újabb érmeket és trófeákat nyerhetünk májusban. Aztán jött a koronavírus-járvány.

NEM FÉL KIMONDANI
Az 55 éves Moen a jövőben a norvég női élvonalban szereplő Molde irányítását veszi át a korábban a svéd és a holland női válogatottat is irányító dán Helle Thomsentől. „Kicsi, mégis nagyszerű, jól felépített és szervezett klubnál folytatom – tekintett előre a norvég edző. – Olyan fiatal csapattal vághatok neki a munkának, amelyet én alakíthattam ki, olyan kerettel, amilyet én szerettem volna. Nagy célokat kell kitűzni magunk elé, éremért harcolni – sosem szabad félnünk kimondani, hogy milyen ambícióink vannak. Nyugodtan ki kell nyilatkoztatni a médiában is, hogy ezt és ezt a helyet szeretnénk elérni és ezt vagy azt a sorozatot megnyerni.”

– Az NB I-ben a második helyen álltak, az EHF-kupában címvédőként az elődöntőbe jutottak. Miként élte meg, hogy mindkét sorozatot végeredmény nélkül befejezettnek nyilvánították a járvány miatt?
– Nem volt kérdés, hogy be kell fejezni az idényt, de az, hogy végül úgy vetettek véget neki, ahogy, azt továbbra is nagy talánynak tartom. Még mindig bosszant, és mérges vagyok, hogy nem hirdettek végeredményt, és az előző kiírást vették alapul a nemzetközi kupaindulásoknál az NB I-ben. Azt az idényt, amely már elmúlt. Annyiféle variáció lehet egy ilyen helyzetben, nyilván több jobb forgatókönyv is létezett annál, mint ami mellett végül döntöttek. Ahogy néztem, a legtöbb országban megtalálták a megoldást, hogy az aktuális idény alapján hirdessenek végeredményt...

– Milyen jövőt jósol a siófoki csapatnak?
– Elnézve a játékoskeretet, a szakmai stábot és az egész klubot, szerintem minden lehetősége megvan, hogy a jövője fényesebb legyen az elmúlt két évnél is. Bármit elérhet az együttes, amit csak szeretne.

– Mit tanult az elmúlt két évben?
– Az ember általában azt szokta válaszolni erre a kérdésre, hogy sokat tanultam, de ezt nem lehet ilyen simán elintézni. Nem is olyan egyszerű nyomon követned a saját fejlődésedet vagy változásaidat, egy mondattal elmondani nem is lehet, hogy egy-egy helyzetben mit tanultál. Új klubba és kultúrába csöppentem, a játékosok is szerte Európából érkeztek. Ilyen helyzetekben alkalmazkodnod kell, el kell fogadtatnod magad, jó vezetővé kell válnod, az élére állni a társaságnak, hogy sikeresek legyetek. Ezen a téren sokat tanultam, ezért is szerződtem ide, hogy bővítsem a tapasztalataimat és a vezetői képességeimet.