„És Rosta belövi!” – a szegedi beálló, akinek a gólja tényleg aranyat ért

Rostáéknál családi mondás – a legendás liverpooli futballedző, Bill Shankly után szabadon –, hogy a kézilabda nem élet-halál kérdése, annál sokkal, de sokkal több. És tekintve, hogy a Szegeddel az elmúlt két idényben két bajnoki címet nyerő ifjabb Rosta Miklós édesapja (Rosta Miklós), nagybátyja (Rosta István) és az NB I/B-s győri együttesben szereplő öccse (Rosta Bálint) is nemcsak ezer szállal kötődik a sportághoz, de mind a négyen beállóposzton alkottak, alkotnak vagy alkothatnak maradandót, az sem meglepő, hogy a famíliában még karácsonykor is a kézilabdázás a leghangsúlyosabb téma.

„Hagyományosan a szülői házban gyűlünk össze ünnepelni  – mondta az OTP Bank-Pick Szeged 23 esztendős játékosa. – Mivel egész évben nagyon sűrű a programunk és egymást érik a különféle klubkötelezettségek és válogatott mérkőzések, nincs sok időm hazautazni. Szerencsére ilyenkor jut egy szusszanásnyi arra, hogy ne csak telefonon, hanem személyesen is megbeszélhessük az évközi történéseket.”

Nem túlzás, az együtt töltött idő tényleg csak szusszanásnyi, hiszen amíg szenteste és karácsony első napján a kézilabdázóék is az ajándékok kicsomagolásával foglalatoskodnak, december 26. már a sporttáska becsomagolásával. A férfiak válogatott világversenyeit, így a jövő évi világbajnokságot is januárban rendezik meg, ezért Rosta Miklósnak idén is felkészüléssel, gyakorlással és a formaélesítéssel telnek az év utolsó, majd az új esztendő első napjai. „Apa is ezt csinálta egész életében, és én is ebben nőttem fel, hiszen már utánpótláskorúként is összetartásokra vagy edzőtáborokba mentünk ilyenkor a klubommal vagy a válogatottal. Nekem ez sohasem okozott problémát: ezt szeretjük csinálni, erre tettük fel az életünket.”

Az edzőtáborba indulásig viszont náluk is minden hasonlóképp zajlik, mint más családoknál. Bár Miklós szenvedélyes horgász, az ünnepi asztalra nem az ő zsákmányából összeállított menüsor került, hanem a hagyományoknak megfelelően a nagymama húslevese és töltött káposztája. Képzeljük el egy pillanatra, hány gombócnak parancsolhat egy 203 centi magas és 110 kilós, farkaséhes beálló, de ezt aztán felejtsük is el, mert a rövidke pauza alatt is személyre szabott edzésterv szerint készülő, és a fizikuma mellett a testsúlyára is hímes tojásként ügyelő kézilabdázó legfeljebb két tölteléket engedhet meg magának.

A karácsony s ezzel együtt az év vége persze nemcsak azért jó, mert az ember együtt lehet a szeretteivel, de egyfajta számvetést is készíthet. Rosta Miklós azt mondja, ha feleleveníti, sportolóként mi történt vele 2022-ben, olyan érzése támad, mintha a vidámparkban jegyet váltana a hullámvasútra. Januárban a hazai (társ)rendezésű Eb-n a várakozást alulmúlva szerepelt a nemzeti csapattal, amely a csoportjából sem jutott tovább, s végül a 15. helyen zárt. De az sem a jó emlékek sorát bővíti, hogy a Szegeddel alulmaradt a BL nyolcaddöntőjében a német Flensburggal szemben. Mint ahogy az őszi BL-fiaskókra sem gondol vissza jó érzéssel, bár annak örül, hogy az év végére már fél lábbal kimásztak a gödörből. Ezzel szemben az NB I-es idény vége álomszerűen alakult, hiszen azon túl, hogy a Szeged 2021 után ismét az örök rivális Veszprém fölé kerekedett a bajnoki fináléban, a párharc idegenbeli visszavágóján Rosta Miklós dobta az aranyérmet jelentő gólt – két másodperccel a csata lefújása előtt.

„Büszkeség, hogy én dobtam be a címvédést jelentő gólt, a mai napig jó érzéssel tölt el, ha rágondolok, de sohasem a gólok száma vagy a statisztika érdekelt a mérkőzés végén, hanem hogy azt érezzem, fontos vagy legalábbis hasznos tagja voltam a csapatnak. Örülök persze, ha sok gólt dobok, de az is ugyanakkora boldogság, ha úgy játszom jól, hogy hétmétereseket harcolok ki, jól sikerülnek az elzárásaim, esetleg az én passzomból egy csapattársam talál be.”

Egyébként számított rá, hogy a világklasszis Bánhidi Bence poszttársaként is lesz majd feladata a fináléban, hiszen „kollégája” sérüléséből felépülve, még nem százszázalékos erőállapotban lépett pályára, ráadásul Bánhidi, ahogy a 2021-es, úgy a 2022-es döntő veszprémi felvonásának első félidejében is piros lapot kapott.

Rosta egyébként úgy érzi, a hektikus év ellenére is több jó történt vele sportszakmailag 2022-ben, mint negatívum, a saját fejlődése szempontjából pedig azt emeli ki, hogy tudatosabb játékossá vált az elmúlt egy év alatt. „Taktikailag jobban átlátom a pályán történteket, tudom, mi miért történik a pályán, ahogy azt is, mikor mit kellene csinálni. De remélem, azért védekezésben, gyorsaságban és erőnlétben is előreléptem az elmúlt tizenkét hónap során, mint ahogy azt is, hogy 2023-ban sem állok meg a fejlődésben.”

Már csak azért sem, mert az esztendő első hónapjában következik a már említett lengyel–svéd közös rendezésű világbajnokság, amelyen a beálló szerint illene feledtetni a 2022-es Eb-fiaskót, már csak a 2020-as, álomszerű világbajnoki ötödik helyezés okán is. Bár azt leszögezi, nem lesz könnyű dolga a magyar válogatottnak, mivel a csoportban ott lesz – akárcsak idén januárban Budapesten – az izlandi és a portugál csapat is.

„Két rettentően erős és jól felkészített válogatottról beszélünk, amelynek minden poszton BL-ben edződő játékosa van. Szerintem azon múlik majd a végső helyezésünk a tornán, hogy mire megyünk ellenük a csoportban és hány pontot tudunk továbbvinni a középdöntőbe.”

A beálló reméli, a minél sikeresebb vb-szereplésből a válogatott keret szegedi kontingense is kiveszi a részét, már csak azért is, mert Juan Carlos Pastor ténykedése miatt ők talán a többieknél is jobban beszélik a „spanyol kézilabdanyelvet”, amelyet a nemzeti együttest irányító Chema Rodríguez is anyanyelvi szinten ért. „Bár a két edző eltérő karakter, úgy érzem, az alapok itt is, ott is azonosak. Csak apró különbségeket tapasztaltam kettejük munkája között – néhány figura más, illetve a védekezésben is akad egy-két eltérés, ám gondot nem okoz az átállás.”

Hosszabb távon pedig nem is lehet más a célja, mint a további fejlődés és a még több játékperc kiharcolása. Szerencsésnek érzi magát, hogy Bánhidi Bencétől naponta leshet el praktikákat és kis fogásokat – hogyan kell zárni, jól fordulni vagy mozogni a falban. Azt mondja, ezeket edzéseken lehet jól kipróbálni és begyakorolni is. De szabadidejében a televízióban is szívesen néz kézilabdát, szintén azért, hogy tanuljon.

„Ludovic Fabregas, Nicolas Tournat, Artyom Koroljok, és még sorolhatnám a jobbnál jobb beállókat a BL-mezőnyből. Figyelem őket, ki miben erős, és mi az, amit el lehet tőlük sajátítani, aztán edzéseken gyakorlom is ezeket, hátha egyszer én is eljutok a szintjükre.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 24-i lapszámában jelent meg.)