A Miami és a San Antonio egy-egy sima győzelemmel gondoskodott arról, hogy az NBA-család figyelme ne a főcsoport-elődöntők nyitányára összpontosuljon, hanem arra, aki ezúttal a legjobban megérdemli: az alapszakasz legjobb játékosára. Mértékadó források már korábban sejtették, vasárnap aztán hivatalossá is vált: a felkent 127 amerikai és kanadai szakújságíró Steve Nasht választotta meg a 2004-2005-ös alapszakasz legértékesebb játékosának (MVP).
A Maurice Podoloff-trófeát szorító, a nagy képen a társak gratulációját fogadó Steve Nash az utóbbi évtized legmagasabb gólpasszátlagával (11.5) büszkélkedhet
A Maurice Podoloff-trófeát szorító, a nagy képen a társak gratulációját fogadó Steve Nash az utóbbi évtized legmagasabb gólpasszátlagával (11.5) büszkélkedhet
Nagy meccs volt, az újságírói voksolás 25 esztendős történetének negyedik legszorosabb küzdelme, amelyben a phoenixi irányító megelőzte egyetlen igazi vetélytársát, Shaquille O’Nealt.
A statisztikák alapján értő kezekbe került a Maurice Podoloff- trófea. A 31 éves irányító 15.5 ponttal és 11.5 gólpasszal segítette csapatát mérkőzésenként, háromszor volt olyan sorozata, hogy egymást követő 11 mérkőzésen legalább 10 gólpasszt osztott ki. Egyik szériája 14 találkozón át tartott - ez új Suns-rekord. Arról, hogy a munkája nem veszett kárba, a Phoenix alapszakaszbajnoki címe tanúskodik - meg a 33 győzelem, amellyel több került a nagyságrendekkel feljavuló arizonai csapat mérlegébe, mint a megelőző idényben. "Jobbá tette a csapattársait, ők pedig kihozták belőle a maximumot" - mondta a díjátadás után Mike D’Antoni, a Suns vezetőedzője (az Év edzője-cím várományosa), érzékeltetve, mitől lehet igazán értékes egy játékos, különösen egy irányító ebben a szép sportágban. Az sem mindegy, hogy egy vezéregyéniség miképp viszonyul az őt körülvevő közeghez. Figyeljük csak Nash szavait!
Szavazás
"Mindenképpen meg akartam osztani a dicsőséget a társaimmal, hiszen új fiúként érkeztem közéjük a nyáron, és ha nem fogadnak ilyen szívélyesen, sohasem nyerem meg ezt a választást, és sohasem nyerjük meg az alapszakaszt" - mondta az év embere, miközben illő szerénységgel minden csapattársát maga mellé invitálta a díjátadáskor.
"A hazámban a jéghoki az első meg a második meg a harmadik sportág, úgyhogy teljesen valószínűtlen, hogy itt állhatok" - folytatta a kanadai kosárlabda zászlóvivője, felidézve, milyen nehezen indult a pályafutása. Egyetlen sportösztöndíjat ajánlottak fel neki annak idején, ami egy tehetséges fiatal esetében valóban nem a mennyország arrafelé… Mindenesetre jól sáfárkodott a képességeivel, 1996-ban a draft 15. választottjaként került az NBA-ba, azon belül is Phoenixbe, ám két idény után továbbállt, mert csak statisztaként számoltak vele. A következő hat évadot a Dallas Mavericksben húzta le, és hogy milyen hírnévre tett szert, jól illusztrálja, hogy tavaly nyáron különrepülőt indítottak Phoenixből Dallasba, hogy meggyőzzék: térjen vissza Arizonába. A játékosokból és vezetőkből álló delegáció feje az új tulajdonos, Robert Sarver volt, aki öt évre 65 millió dollárt kínált neki. Ennek nem lehetett ellenállni. Charles Barkley (1993) óta ő az első phoenixi kosaras, akit MVP-nek választottak, a ligában pedig a hatodik hátvéd, akit ez a megtiszteltetés ér.
Sok ünneplésre persze nincs ideje. Nem sokkal tegnapi lapzártánk után máris hadba kellett vezetnie seregét - mit tesz isten, éppen a volt csapata, a Dallas ellen…