Kosarasaink Szolnokon vágtak vissza Szkopjéért

A találkozó előtt 1/4-es mutatóval álló magyar együttes a becsületéért hajtott hazai pályán, ellentétben a rivális számára komoly téttel is bírt a találkozó. A 4/1-gyel érkező, minket Szkopjéből 78–44-gyel hazavágó macedónoknak mindenképpen győzniük kellett, hogy a veretlenül élen álló britekkel tartsák a lépést a csoportelsőségért folytatott versenyfutásban.

Az első negyedben nem igazán találtuk meg a mérkőzés ritmusát, kísértett a szkopjei mérkőzés emléke. Ellenfelünk idegenben is olyan higgadtsággal játszott, mintha hazai környezetben lépett volna pályára, de ez keretük ereje és összeszokottsága ismeretében érthető volt. Pero Antic bátran vállalta a kinti dobásokat, Bo McCalebb pedig gyakorlatilag mindenhol feltűnt, ahol lehetett. Pechünkre mindketten jó napot fogtak ki, az első negyed lényegében úgy ment el, mintha pályán sem lettünk volna. (13–25)

Aztán a második negyedre „megérkezett" a magyar válogatott is. De még milyen belépővel! Fodor Márton dupla után triplát szórt, amellyel egycsapásra a társak önbizalmát is helyrerakta. Különösen Horváth Ákosét, aki a nagyszünetig három tripla kísérletéből háromszor volt eredményes. A távoli kísérletek megbontották az addig számunkra többnyire áthatolhatatlannak tetsző macedón védőfalat, így betöréseink és bejátszásaink is eredményre vezettek. Mindez olyannyira megzavarta ellenfelünket, hogy a nagyszünetre már nálunk volt az előny. (40–35)

Persze, ennek a magyar válogatottnak ennek a macedón csapat ellen az ötpontos különbség önmagában aligha jelenthetett volna életbiztosítás, de az több mint biztató volt, hogy a harmadik felvonásban is jól tartottuk állásainkat. És ami ennél lényegesen fontosabb, előnyünket. A macedónok is észbe kaptak – itt még akár baj is érheti őket –, ezért nem engedtek minket elhúzni, de voltunk olyan jók, hogy azért túl közel sem engedtük magunkhoz az ellenfelet. A záró negyed előtt kilencre nőtt a két csapat közötti különbség. (60–51)

A negyedik játékrészben a fonalat elkapó magyar együttes a közönség hathatós támogatását bírva jól tartotta magát, nem bírt elfáradni. Mindez az jelentette, hogy csak az eredmény változott, a két együttes közötti különbség lényegében nem. Az idő szorításában a macedónok egyre idegesebbé váltak, néha kapkodtak, néha veszekedtek, néha azért megvillantottak valamit. Ez azonban kevés volt az ezúttal tényleg csapatként kiválót alkotó magyarok ellen, akik a siker közelségét megérezve nem engedték meg az ellenfélnek, hogy kiénekelje a sajtot a szájukból. A vége azért izgalmas büntetőpárbajba torkollott, Hanga Ádámnak 81–80-nál azonban szerencsére nem remegett meg a keze – mindkettőt biztosan értékesítette – nem úgy, mint másodpercekkel korábban. És Fodor is hasonlóképpen cselekedett, szintén plusz egynél, ez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott meglepetést szolgáltatva győzni tudott. (85–82)