Utolsó vérig küzdött az Olaj a listavezető ellen, de elbukott

1. negyed

A hazaiak vezetőedzője, Pór Péter a találkozót megelőzően vehette át az előző szezon legjobb trénerének járó díjat, ami megalapozta az ismét szép számban összegyűlő publikum hangulatát. Kiváló atmoszférában kezdődhetett tehát a mérkőzés, bár a magyar együttes sereghajtóként fogadta a tabella első helyezettjét.

Az első kétpontost a papírformának megfelelően a látogatók szerezték, Branko Jorovic betörésének végén. Csattanós válasz érkezett, Báder Márton a kétkezes zsákolása után még egy büntetőt is elsüllyeszthetett. Kiválóan értékesítette a Szolnok a mezőnybeli kísérleteket, így már 11–6-ra is meglépett, ám ekkor felébredtek a bosnyákok és szinte pillanatok alatt egy tripla, egy dupla, majd egy labdaszerzés következtében máris 15–13-ra fordítottak a játékrész felénél.

„A mi szívünk piros-fekete” – kedveskedtek a szurkolók, ezúttal a játékvezetőknek. Hiszen a klub színeit a bírók viselték, az Olaj fehér mezben lépett pályára. Fegyelmezetten játszottak a hazaiak, ám ez kevésnek bizonyult a gyűrűnek háttal, esés közben is pontokat gyűjtő riválissal szemben, főleg, hogy Brandon Gay és Fodor Márton triplakísérletei sorban kimaradtak, a lepattanóknál pedig a magassági fölényben lévő Igokeánál volt a helyzeti előny. 20–27

2. negyed

Labdaszerzéssel és Fodor-duplával indult a második játékrész. A védekezést összerakták a hazaiak, ám támadásaikban egyre kevésbé volt ötlet, a bosnyákok lezártak minden, a gyűrű felé vezető utat. Sűrűbben hibáztak azonban ők is, nem véletlen, hogy a 15. percben időt kért a vendégek mestere, Dragan Bajics. (30–35)

Nem jött be. Sehovics duplájával három pontra zárkózott az Olaj, sőt egy rövid „ütésváltást” követően a légiós újabb ziccerével egyenlítettek a hazaiak másfél perccel a nagyszünet előtt. (37–37) A félidő végén is megvolt az esély a döntetlenre, ám Simon Balázst megakadályozták a betörésében, így a listavezető kétpontos előny tudatában vonulhatott az öltözőbe. 39–41

3. negyed

Ami a szünet előtt nem sikerült, megtörtént utána: a Szolnok nem csak egyenlített, de Báder két jó büntetőjével fordított is. Egyre több faulttal, gyakori labdaszerzésekkel (ahogy tetszik: labdavesztéssel) folytatódott a mérkőzés, meglépni nem igazán tudtak egymástól a felek a negyed első felében. A 27. percre azonban ritmust váltottak a bosnyákok, és bár jelentősen nem, de öt pontra azért eltávolodtak.

Mivel Pór Péter tanítványainak dobásai nem ültek, pláne nem süllyedtek, az Igokea megpróbálta érvényesíteni az akaratát. Kalve duplája és egy parádésan kivédekezett 24 másodpercnyi periódus viszont azt jelezte: a Szolnok nem adja olcsón a bőrét. Ha adja egyáltalán, gondolhattuk, hiszen egyetlen pontra csökkentették a vendégek előnyét. (52–51) Egy bosnyák kétpontos, Szabó Miklós sikeresen végrehajtott büntetője, majd Simon Balázs trojkája után ismét a hazaiak vezettek, a tíz perc végén azonban Nenad Sulovic betalált a dudaszó pillanatában, így az ellenfél búcsúzásképpen fordított. 55–56

4. negyed

Nem bírtak egymástól elszakadni a csapatok, a vendégek pontjait Simon újabb hárompontosa követte. Az, hogy Horváth Ákos is megtalálta önmagát, egyből újabb egyenlítéshez vezetett 62–62-nél: gyors egymásutánban szerzett egy duplát, egy védőlepattanót és osztott egy asszisztot Bádernek.

A hajrához közeledve mindent beleadtak a vendégek, és a hazai csapatnak esélyt sem adva hat ponttal megléptek. Szolnoki időkérés. Pór Péter taktikai utasításai nyitott fülekre találtak – vélhettük, miután Sehovics sikerrel kísérletezett a palánk alól. Összességében viszont a különbség csak nem akart jelentősen csökkenni, de hát a papírforma már csak ilyen: hol borul, hol nem.

Ezúttal nem, az Igokea Aleksandrovac listavezetőhöz méltón megnyerte a találkozót, ám a Szolnoki Olaj csapatának sincs oka szégyenkezni, hiszen az utolsó pillanatig küzdve még ki is lehet kapni. 78–82