A bolognai Final Four zárómérkőzésére még a péntekinél is frenetikusabb hangulat alakult ki a PalaDozzában: az 1956-ban épült csarmokot – a lezárt szektorok kivételével – megtöltötték a hazai szurkolók, akik az épület előtt görögtüzekkel szolgáltattak oltanivalót a nagy létszámban jelen lévő tűzoltóknak.
A fülsiketítő hangorkán alighanem hatással volt a Ljubercire, amely már a nyitónegyedben tetemes hátrányba került, majd a második játékrészben sem tudott faragni a különbségen. Az oroszok sorozatban hat triplát is elrontottak, így a félidőben 48–32 állt a nagyórán, noha az elődöntőben a Szolnok életét 12 ponttal megkeserítő Courdon Higgins ezúttal már a nagyszünetben 14-nél tartott.
A fordulás után is minden adva volt a hazai népünnepélyhez: a James White vezette Reggio – amely egyszer legyőzte a Szolnokot, egyszer pedig kikapott tőle a 16 között – húsz pont fölé növelte előnyét, a túloldalon csak Higgins és a szerb óriás, Milovan Rakovics jeleskedett. A harmadik szakasz hajrájában aztán az olaszok csaknem három percen át nem találtak a gyűrűbe, az utolsó játékrész azonban így is 66–49-ről indult. Ekkor a Ljuberci mutatott be egy négyperces „rövidzárlatot", amivel el is dőlt a csata, a hajrában már mindkét csapat alábbhagyott a pontgyártással.
A Reggio fennállása során először hódította el az Eurochallenge trófeáját. A Final Four legjobbjává az olasz csapatot erősítő Andrea Cinciarinit választották meg.
A 2009-es győztes Virtus Bologna után a Reggio Emilia a sorozat második olasz győztese.
FÉRFI KOSÁRLABDA EUROCHALLENGE
NÉGYES DÖNTŐ (BOLOGNA)
DÖNTŐ
Grissin Bon Reggio Emilia (olasz)–Triumf Ljuberci (orosz) 79–65 (23–16, 25–16, 18–17, 13–16)
KORÁBBAN A A 3. HELYÉRT
SZOLNOKI OLAJ KK–ROYAL HALIL GAZIANTEP (török) 75–87 (17–18, 19–14, 13–26, 19–10, 7–19) – hosszabbítás után