Csúcsra járatva – Győri Ferenc jegyzete

Ha csak az eredményt nézzük, simának tűnik a Sopron Basket Bourges-ban aratott győzelme.

Ha a játék képét, akkor is.

A női kosárlabda Euroliga negyeddöntőjének második mérkőzését végig kézben tartotta a magyar bajnok, és egyértelművé tette, a szoros hazai találkozó dacára nagyobb játékerőt képvisel ellenfelénél. Roberto Íniguez csapata egymás utáni második idényében is bejutott a final fourba (nem példa nélküli ez, a Pécsnek is sikerült korábban), így azonos szintre lépett a sportág két orosz óriásával, a világsztárokat foglalkoztató, mesés pénzügyi helyzetben lévő Dinamo Kurszkkal és az UGMK Jekatyerinburggal – utóbbival csap össze az áprilisi elődöntőben.

A spanyol mester szokatlan, minden elemében profi kultúrát honosított meg a klubnál, és olyan erőket szabadított fel a játékosokban, amelyeket korábban nem éreztek magukban. Itt van például a motor, az edzői stáb, a légiósok és a magyar kerettagok közötti kapocs, a csapatkapitány Fegyverneky Zsófia, aki fáradásos talpsérüléssel játszott a pénteki meccs hajrájában. Példakép ő, végtelenül szerény klasszis, mégis méltatlanul keveset beszélünk róla, holott hazánk legfantasztikusabb sportemberei közé tartozik, aki a világ egyik legnépszerűbb játékát űzi lassan évtizedek óta... Igazságtalanság lenne az is, ha megfeledkeznénk Török Zoltán ügyvezetőről, aki tavaly élete főműveként tekintett a soproni rendezésű, pazar, második hellyel záruló négyes döntőre, s bár most egy időre hátra kellett lépnie, elmondhatatlanul büszke a klubot képviselőkre.

Íniguez mester azzal is új színt hozott Magyarországra, hogy nem hímez-hámoz, nem óvatoskodik és játssza meg magát, hanem rendre beleáll a konfliktusokba, hogy védje csapata érdekeit, amelynek tagjait néha szigorúan rendre utasítja, de tűzbe menne értük. Mert ahogy péntek este fogalmazott, úgy dolgoznak, mint az állatok, és ez a jelző ez esetben egyáltalán nem negatív. Íniguez addig nem nyugodott, amíg a benne lévő, mindenre kiterjedő tudást és fanatizmust bele nem táplálta játékosaiba, és csúcsra nem járatta az egyébként rendkívül tapasztalt és tehetséges állományt, amelynek légiósai közül évek óta Magyarországon játszik Alekszandra Crvendakics, Tina Jovanovics és Turner Yvonne is, akik szintén imádják Sopront és az országot.

Nem akarunk és nem is tudnánk rájuk idegenekként tekinteni, hiszen nem azok. Hanem egy nagy család tagjai.