Gyász: „Az én kisfiam” – sporttársai búcsúznak Sitku Ernőtől

Az esetre egyet aludva sem fogható fel Sitku Ernő váratlan halála.

A 48 éves korában elhunyt korábbi 149-szeres válogatott, Európa-bajnoki résztvevő erőcsatár a honi kosárlabda-társadalom közkedvelt, nagyra becsült és szeretett tagja volt, ami még elkeserítőbbé teszi a borzasztó tényt, hogy egy fiatal, életerős, tettre kész embert veszítettünk el.

Mészáros Zalán, a Vasas férfi kosárlabda-szakosztályának igazgatója megható levélben búcsúzott el korábbi játékostársától.

Az NB I B-s Nyíregyháza Blue Sharks szakmai igazgatójaként dolgozó Sitku pályafutása legmeghatározóbb éveit a Budapesti Honvédnál és az Atomerőmű SE-nél töltötte. Fontos szereplő volt Sitku Ernő karrierjében Boros Zoltán, a korábbi ragyogó irányító is értetlenül áll a történtek előtt.

„Az egyik legsportszerűbben élő ember volt, semmiféle káros szenvedélye nem volt. Amióta abbahagyta a pályafutását, azóta sem volt rajta akár csak egy gramm súlyfelesleg – taglalta a Testnevelési Egyetemen tanító és edzősködő Boros. – Mindenki jóban volt vele, nem lehetett rá haragudni. Nagyon sok pozitív élmény fűz hozzá, beszéltem néhány korábbi játékossal, edzővel, teljesen meg vagyunk döbbenve. Küzdött a nyíregyházi kosárlabdáért, tervei voltak a csapattal, sokat dolgozott, hogy a klub ismét az A-csoportba kerüljön, ez volt a szívügye.”

A Honvédnál és Pakson is Sitku edzője volt az őt felfedező Zsoldos András – a Honvéd Kosárlabda Akadémia jelenlegi szakmai igazgatójának péntek este óta egyik kedvenc játékosának szívmegállása körül forognak a gondolatai.

„Pályafutásunk sikeres szakaszai összekapcsolódtak – emlékezett Zsoldos András. – Próbáltam sokat adni neki, de nagyon sokat, talán még többet is kaptam tőle. Naivitásba hajló tisztaság és becsületesség jellemezte őt, Kállósemjénben született, de Nyíregyházán járt főiskolára, olyan volt, mint egy csodabogár. A pesti csibészek közé kerülve persze megtanulta az élet egyéb dolgait is, de végig az maradt, aki volt, sosem csalódtam benne. Egy edző éppen ilyen embereket kíván magának. Büszke vagyok mindenre, amit elért, nagyon elfogult vagyok vele kapcsolatban, ám ez fordítva is igaz volt. Mindig mindenre jobban emlékezett nálam, az agya elhasználhatatlan merevlemezként idézte fel a régi sztorikat. Jó versenyzőtípus volt, akit érdemtelenül megviselt az élet, jelentős problémákkal kellett szembenéznie a családjában.”

Zsoldos hozzátette, hogy halála okáról természetesen csak felesleges találgatásokba lehet bocsátkozni, az biztos, hogy Sitku Ernő sok terhet vett a nyakába, nem kerülte el a nagy stressz.

„Igazságtalan az élet, a jó ember típusának megtestesítője volt – folytatta a négyszeres magyar bajnok vezetőedző. – Honvédos korában szerepelt egy Danone-reklámban, kezében joghurt, és beverte a fejét a csillárba, mire a szerepbeli édesanyja így szólt: »Az én kisfiam!«. Ez ráragadt, szállóigévé vált. Amikor lementünk játszani Körmendre vagy más riválishoz, a szurkolók is így köszöntötték válogatott szidalmak mellett, de csak annak járhat ilyesmi, akitől tartanak, és akit tisztelnek. Tavaly, a hatvanadik születésnapomon Béci hozott nekem ajándékot, amelyben az állt: »A te kisfiad!«.”

Kerestük Dávid Kornélt is, aki szintén közeli kapcsolatban állt Sitkuval, ám hazánk eddigi egyetlen NBA-játékosa nem volt abban az érzelmi állapotban, hogy képes legyen beszélni elhunyt barátjáról.