Igazi úriember, nagylelkű hős – elköszönt Pau Gasol, a spanyol kosárlabda ikonja

Hogy mekkora ígéret volt fiatalon a visszavonulását október 5-én bejelentő Pau Gasol, fényesen bizonyítja, hogy az észak-amerikai profi kosárlabdaliga játékosbörzéjének történetében ő volt a második európai játékos, akit az első három kiválasztott között jegyeztek. Azóta természetessé vált, hogy az öreg kontinens legjobbjait szívfájdalom nélkül viszik el az NBA-franchise-ok az amerikai üdvöskék előtt, de 2001-ben még nem ez a trend érvényesült (a Gasol előtti top hármas kiválasztott 1988-ban a holland Rik Smits volt, aki szép pályafutását az Indiana Pacers kötelékében töltötte el).

Spanyol hősünk az Atlanta Hawkshoz került – amely még a draft napján Lorenzen Wrighttal és Brevin Knighttal együtt elcserélte a Memphis Grizzlieshez Shareef Abdur-Rahimért meg néhány draftlehetőségért –, miután két és fél évet lehúzott szülővárosa, a Barcelona patinás csapatában. Spanyol bajnokként, kupagyőztesként, valamint mindkét sorozat fináléjának legértékesebb játékosaként utazott az Egyesült Államokba, ahol a Vancouverből éppen Memphisbe költöző franchise tagjaként kezdhetett kiteljesedni.

Hét idényt húzott le a Grizzliesnél, s a klub történetének első All Star-játékosa lett. Na meg az első, aki egyéni trófeát kap, méghozzá 2002-ben az év újoncának járót. 2004-ben a franchise első playoffszereplésében is tevékeny részt vállalt Pau Gasol (a következő kettőben szintén), akinek öccse, Marc, szintén Tennessee-ben vált ismert játékossá, ráadásul éppen abban a csereüzletben került az őt draftoló Los Angeles Lakerstől a Memphishez, amelynek keretében Pau az aranysárga-liláknál kötött ki, s nyert velük a 2008-ban elveszített döntő után két egymásutáni bajnoki címet.

Pau jól látható nyomot hagyott első NBA-állomáshelyén, azóta is ő a Grizzlies fennállásának negyedik legjobb pontszerzője, harmadik a lepattanók terén, ötödik a gólpasszrangsorban és második a blokkok számában. Aztán következett a Los Angeles Lakers, amelyben együtt játszhatott a tavaly tragikus körülmények között elhunyt Kobe Bryanttel (mi több, közeli barátokká váltak), edzője meg egy bizonyos Phil Jackson volt...

„Pau Gasol reményt és tehetséget adott a Lakersnek – közölte az ESPN-nel Jackson, miután értesült korábbi tanítványa búcsújáról. – A hatás azonnali volt, az ő játéka tette a bajnoki címre ismét esélyessé a csapatot. Emellett igazi úriember volt és nagylelkű hős.”

A Lakers rajongói imádták, hiszen módfelett képzett center volt, a horogdobásait gyönyörűen kivitelezte, és született jobbkezesként ballal is nagyon hatékonnyá vált. Palánk alatti mozdulatait tanítani lehet, látványos és hatékony volt, s tudását még pályafutása utolsó, barcelonai hónapjaiban is megcsillantotta. Legemlékezetesebb és legfontosabb kaliforniai mérkőzése a 2010-es Boston Celtics elleni döntő hetedik összecsapása volt, amelyen 19 ponttal, 18 lepattanóval, négy gólpasszal és két blokkal rukkolt ki – különösen a fontos pillanatokban begyűjtött lepattanók segítették hozzá a Lakerst bajnoki címe megvédéséhez. Nem csoda, hogy rövid időn belül a franchise vissza is vonultatja majd a spanyol zseni 16-os mezét, ő lenne a 11. hasonló gesztussal kitüntetett a patinás egyesületnél.

Miután 2014-ben távozott Los Angelesből, a Chicago Bullshoz került, aztán a San Antonio Spursnél folytatta, utána a Milwaukee Bucksnál 2019-ben már csak három fellépés jutott neki, a Portland Trail Blazersnél egy sem. Összességében 1226 NBA-alapszakasz-mérkőzése során 17 pontot és 9.2 lepattanót átlagolt. Karrierje utolsó nyolc-tíz évében több sérülés nehezítette az életét, fáradásos lábtörése csaknem két esztendőn át tartotta távol a játéktól. Pályafutása záróakkordja az idei olimpiai negyeddöntő volt, amellyel egyébként Marc öccse is visszavonult a nemzeti együttestől. A találkozót az Egyesült Államok nyerte 95–81-re, a 41 éves Pau hat perc alatt három lepattanót jegyzett.

A válogatottal persze leginkább sikereket ért el, csak az olimpiai bajnoki cím nem jött neki össze, noha ötször is próbálkozhatott. 2012-ben a sérült Rafael Nadalt helyettesítve ő volt a spanyol ötkarikás csapat zászlóvivője, Peking után Londonban is ezüstérmet gyűjtött be a válogatottal. Címeres mezben talán a 2015-ös Európa-bajnokságon játszotta a legfigyelemreméltóbb mérkőzését, az elődöntőben 40 ponttal terhelte meg a franciák gyűrűjét (Spanyolország pontjainak felét szerezte a hosszabbításban behúzott csatában), továbbá összeszedett 11 lepattanót is. Akkor nyerte el utolsó trófeáját a nemzeti csapattal, aztán a két évvel későbbi kontinensviadalon éppen a mieink elleni csoportmérkőzésen vált az Eb-k történetének legeredményesebb kosárlabdázójává.

Noha a parketten nem csodálhatjuk meg többé a jótékonyságot és a társadalmi felelősségvállalást egyaránt zászlajára tűző Pau Gasolt, gyaníthatóan hallunk még róla, ugyanis hét éven át képviseli majd a sportolókat a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. október 16-i lapszámában jelent meg.)