Kosárlabda: Nem tudtak minket megtörni – Vojvoda Dávid

– Emlékszik ennél bravúrosabb idegenbeli selejtezős diadalra? Ezt helyezné előrébb, vagy a két évvel ezelőtti ukrajnai sikert?
– Amióta ez a társaság együtt van, szerintem ez volt az egyik legnagyobb sikere – jelentette ki Vojvoda Dávid, a magyar válogatott hátvédje, aki a Montenegró otthonában 88–84-re megnyert világbajnoki selejtezőn 24 pontot szórt. – Nagyon kemény csapatot győztünk le idegenben, azt is meg merem kockáztatni, hogy amióta Ivkovics Sztojan edzi a válogatottat, az egyik legjobb játékunkat nyújtottuk. Az elejétől kezdve uraltuk a meccset, a védekezésünk az első találkozóhoz képest nagyon rendben volt. A megbeszélt taktikai újításokat többé-kevésbé jól megvalósítottuk, elsősorban a Bojan Dubljevics elleni védekezésre koncentráltunk, ami hatékonyan működött. Csupán hét pontot dobott, meggátoltuk abban, hogy távolról dobjon, a palánk alatt csapdáztuk őt, s bár passzokkal megtalálta a társait, mivel az ő kezéből kikerült a labda, nem tudott olyan domináns teljesítményt nyújtani, mint Debrecenben. Támadásban megtaláltuk egymást, jól járt a labda, és jó százalékkal dobtunk, tehát megérdemelt győzelmet arattunk.

– A harmadik negyedben tízpontos előnyt adtak le, viszont a záró tíz percet huszonkilenc pontot dobva megnyerték. Bátorság? Higgadtság? Mire volt leginkább szükségük?
– A harmadik negyedben bement egy-két bravúros dobásunk, de sejtettük, hogy Montenegró vissza fog kapaszkodni, mert remek és rutinos játékosai vannak. Ugyanakkor éreztem, hogy nem képes minket megtörni, volt, hogy egy-két ponttal átvette a vezetést, de nem tudott elhúzni, mindig volt válaszunk, és ahogy közeledett a mérkőzés vége, úgy nőtt az önbizalmunk. Helyén volt a szívünk, higgadtak maradtunk, s mindig bátrak vagyunk – persze nem tudunk mindenkit legyőzni, ám a meccs után örültünk, hogy nagy lépést tettünk a következő körbe jutás felé. Már nem kötelező megvernünk a portugálokat, de persze mindenképpen szeretnénk, hogy még több győzelmet vihessünk magunkkal. Ha sikerül, meglesz rá az esélyünk, hogy kijussunk a vébére, ami nagyon-nagyon merész álom, mégis ez lebeg a szemünk előtt az Európa-bajnokság után következő célként.

– Ha már szóba hozta: mégis, mekkora lehet a világbajnoki részvétel realitása?
–Nehéz kérdés, eddig mindig álom volt, de egyre közelebb kerülünk hozzá, nem kellene olyan sok, hogy egyszer valóra váljon. A litván és a francia csapat biztosan vb-résztvevő lesz, mi a harmadik helyért küzdhetünk valószínűleg Montenegróval, Csehországgal és a bosnyákokkal. Borzasztó nehéz feladat, nyilván nagy harcot kell érte vívni, de miért ne lehetnénk éppen mi a harmadikok?! Ehhez több bravúrgyőzelemre is szükségünk lesz, ám ahogy Montenegróban, esetleg máshol is összejöhet. Hiszek az álmokban, mert bár papíron még nem, minden bizonnyal ott leszünk az újabb kvalifikációs körben.

–Érzett olyasmit, hogy az első találkozón aratott sima sikere elkényelmesítette Montenegrót?
– Lehet, hogy volt benne ilyesmi, a pályán viszont nem éreztem. Szerintem inkább jobban meg akartak verni minket, mint legutóbb. Nem szoktam a bírókkal foglalkozni, de egy-két ítéletük akkor a montenegróiaknak kedvezett, ezért meg szerették volna mutatni, nem kell nekik segítség ahhoz, hogy megverjenek minket. Debrecenben egyébként nagyon rosszul játszottunk, tehát nem a játékvezetőkön múlt a meccs kimenetele. Mi azt akartuk bizonyítani, hogy nem lehet bennünket félvállról venni, s ahogy közeledett a vége, egyre görcsösebbek lettek a hazaiak, a hajrában tudtuk tartani az előnyünket, így szép győzelemmel távozhattunk.

– Úgy tűnt, hogy második fellépésén már sokkal hatékonyabban tette a dolgát Mikael Hopkins. Vele hasznos játékossal gazdagodott a csapat?
– Néhány nap alatt kellett alkalmazkodnia egy teljesen új rendszerhez. Az látszik, hogy jó képességű játékos, aki néha még nem találta meg az összhangot velünk. A második meccsen látszódott, hogy jobban mozog, és a kihagyott rengeteg tiszta dobásának a hatvan-hetven százalékát bedobja majd, amikor nem lesz lámpalázas – ha volt benne ilyen érzés. Nyáron másfél-két hónapot együtt tölt velünk, megismeri az erősségeinket, megtanulja, ebben a játékrendben mit kell csinálnia, így nagy segítséget jelenthet.

– Ivkovics Sztojan második kapitánysága alatt hatalmas fejlődésen ment át a nemzeti együttes. Mik voltak ennek a változásnak a legfontosabb tényezői?
– Sokkal rutinosabbakká váltunk, közülünk egyre többen mutatják meg magukat a nemzetközi porondon, a Falco rendre főtáblára kerül a Bajnokok Ligájában, amelyben rengeteg tapasztalatot szereztek a játékosai, és vannak külföldön légióskodó kosarasaink is. Érettebbek lettünk, átlátjuk a mérkőzéseket, a csapategységgel meg sohasem volt gond, egymásért mindig tudtunk küzdeni.